Home

VÉSZ TV

VÉSZ Rádió



Get the Flash Player to see this player.

time2online Extensions: Simple Video Flash Player Module

Partnereink

Hirdetés

Hirdetés

Bejelentkező űrlap



VÉSZ Akciók és Programok

június 2026
V H K SZ CS P SZ
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 1 2 3 4

Névnap

Ma 2026. június 15., hétfő, Jolán és Vid napja van. Holnap Jusztin napja lesz.

Jelen vannak

Oldalainkat 1480 vendég böngészi
Főoldal

1 - 20 találat / 209

VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Éliás Ádám
Éliás Ádám MIT KELLETT VOLNA MÉG PUTYIN ELNÖKNEK TENNIE? Ha Ukrajna belép a NATO-ba, és ballisztikus NATO-rakétarendszereket telepít a területén, ahogy ezt Zelenszkij ukrán elnök sok nyilatkozatában kilátásba helyezte, akkor Oroszországnak vége. Ezek a rakéták nukleáris robbanófejek célbajuttatására alkalmasak. Becsapódási sebességük, hatótávolságtól függően, másodpercenként(!) 3,5-7,5 km között van. Ebből könnyű kiszámítani, hogy Moszkvának és Oroszország európai területeinek elérése ukrán területről olyan csekély időbe kerülne, hogy Oroszországnak nemhogy ellencsapás megindítására, de a legminimálisabb védekezésre se lenne ideje. Ez azt jelentené, hogy ami a náci Németországnak nem sikerült, azt az Ukrajnával szövetkező Nyugat most elérné: Oroszország kényre-kedvre kiszolgáltatott szolganemzetté válna, betagolódva a Pax Americana alávetettségi rendjébe. Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnök számtalan kísérletet tett a probléma diplomáciai rendezésére, ami Oroszország számára létkérdés. Ezzel egyenrangú létkérdés, hogy az ütközőzónában (Skandinávia, Baltikum, Lengyelország, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Magyarország, a teljes Balkán, Törökország, szintén nem telepíthetőek nukleáris robbanófejek és ilyen rakétarendszerek, mert ezek Oroszországot ugyanúgy létében fenyegetnék. Putyin elnök minden tárgyalási indítványát Amerika, a NATO és az Unió lesöpörték. Pedig csak a Gorbacsovval kötött megállapodás betartását kérte teljes joggal számon. Gorbacsov ugyanis azzal a feltétellel egyezett bele a német egyesítésbe, ha a NATO nem terjeszkedik tovább keleti irányban Oroszország felé. A Nyugat ezt a megállapodást megszegte, és az ezzel kapcsolatos, tisztán jogszerű felvetést is lesöpörte. Mit kellett, vagy mit lehetett volna még tennie ebben a végveszélyt hordozó helyzetben Putyin elnöknek, mint az orosz nép sorsáért felelős legfőbb vezetőnek? Az ember fuldoklik a nyugati propaganda hazugságözönében, amelynek célja olyan mértékű indulatáradat felkorbácsolása, amely már szellemi rasszizmushoz vezetett, és amelyben például Dosztojevszkij és Csajkovszkij több helyen feketelistára került. Ugyanakkor a valóság tényeiről szó sem esik. - Nyílt levél Iványi Gábornak – - Szempontok a választásokhoz – Megdöbbenten láttam, hogy régi jó barátom, Iványi Gábor lelkész, fegyverek és katonák küldését szorgalmazza Ukrajnába, szövetségben az ellenzékkel. Ez nyílt levél megírására késztetett, nem kis vívódás után. Ebből aligha lesz nyilvános levél, mert ha az ember kormánykritikus is, és ellenzék-kritikus is, akkor nem kaphat nyilvánosságot, mert a mai romlott politikai elit a sajtószabadságot úgy értelmezi, hogy a kommunikáció eszközeit felosztja egymás között. Időközben napvilágot láttak azok az információk, amelyek szerint az ellenzék már meg is állapodott Zelenszkij ukrán elnökkel, hogy választási győzelme esetén az ellenzék fegyvereket és katonákat küld Ukrajnába, olyan háborúba taszítva Magyarországot, amelyet hazánk nem élhet túl. NYÍLT LEVÉL IVÁNYI GÁBORNAK Kedves Gábor! Mindig elérzékenyülök, amikor akár személyesen, akár csak a TV-n keresztül találkozhatok Veled. Eszembe jut 20 éves korunk óta tartó barátságunk, az, hogy az Oltalom Egyesület egyik alapítója voltam és vagyok. Csodáltam fiatal korod óta folytatott fáradhatatlan tevékenységedet a kétségbeejtő helyzetbe jutott embertársaink önzetlen megsegítéséért. Évekkel később, amikor már elvégeztem a Református Teológiai Akadémiát, és Te tanfolyamot szerveztél – a mostani Főiskola előzményét -, meghívtál néhányszor, és az újszövetségi görögről, az aoristos rejtelmeiről beszélgettünk. Most már annak a minősíthetetlen eljárásnak az eseményei is eszembe kell, hogy jussanak Rólad, amelyeket csak a TV mellett, könnyezve és tehetetlenül kellett végignéznem néhány hete, amikor a NAV Bűnügyi Osztálya(!) 10-15 fegyveres és további 4-5 fegyvertelen nyomozót küldött a nyakadra a Dankó utcába, „költségvetési csalás” dokumentumai után kutatva. Hogyan lehetne annak az embernek hibája, sőt „költségvetési csalásként” bűncselekménye az, hogy nem tudja a dolgozói után a járulékokat befizetni, aki hajléktalanoknak szállókat, orvosi rendelőket, kórházakat, óvodákat létesít és tart fenn? Képmutató szöveg, hogy levontad, de nem fizetted be a dolgozók járulékait, akkor, amikor még a dolgozóknak járó fizetést is csak akadozva, nehezen tudtad kifizetni. Nem! A hatalom mulasztása, hogy tevékenységed iránt nem tanúsít kellő nagyvonalúságot. Kötelessége lenne, azt is tudva, hogy más politikai platformon állsz, de látva ragyogó, példamutató karitatív munkádat, hogy megkapd azt a támogatást, amely mentesít az ilyesfajta méltatlan, megalázó gondoktól. Mindegy, hogy egyházi szervezetként, vagy nem egyházi szervezetként, de ez a támogatás, azoknak az intézményeknek a működtetéséért, amelyeknek felmérhetetlen a társadalmi-szociális hasznossága, jár Neked. És annak is eszembe kell jutnia, amikor Demszky Gábor idején a Fővárosi Önkormányzat indított Ellened, hasonló, vagy még megalázóbb fegyelmi eljárást. Részt vettem annak tárgyalásán, embereket vittem el rá, és hangosan fejeztük ki felháborodásunkat a mondvacsinált fegyelmi eljárás fölött. Mindez azonban, és a többi Veled kapcsolatos emlékem sem indokolja a nyílt levelet. Szókimondóan meg kell írnom annak indokát, hogy miért nyílt levélben fordulok Hozzád. Nem kevés belső vívódásomba került ennek a levélnek a megírása. Ha egy pap, pártpolitikai propaganda során, kárhozatos úton járókkal szövetségben, nyilvánosan(!) kárhozattal fenyegeti meg a másik oldalon állókat, parancsoló erejű kötelezettséget éreztem, hogy erre nyilvánosan reagáljak. Az egész euro-atlanti civilizáció számára élet-halál kérdése, hogy a kereszténység-keresztyénség értelmezése milyen tartalmat kap az emberekben. Mindenki érdekében közügy tehát annak megértése, miben áll a kárhozatos út. Csak néhány kérdésre térek ki. Nem valamilyen pártpolitikai elkötelezettség nevében szólok, hanem igyekszem – a mérhetetlen tömegű nyugati hazugság-áradatban fuldokolva – a roppant nehezen kihámozható igazság nevében beszélni. A háborúról Szégyennek minősítetted nyilvánosan, hogy a magyar kormány nem küld katonákat, fegyvereket Ukrajnába, és nem enged át a területén ilyesfajta szállítmányokat Ukrajna felé. Az lenne a helyes, ha fegyvereket szállítanánk? Még egy lépés és talán még meg is áldanád az ágyúkat, ahogy Krisztust eláruló papok oly sokszor tették a történelemben? És mi az igazság a háborúval kapcsolatban? Csak néhány olyan mozzanatot említek, amelyekről most divattá vált hallgatni. 1. A ballisztikus rakéták becsapódási sebessége, hatótávolságtól függően 3,5 – 7,5 km másodpercenként (tehát nem percenként, hanem másodpercenként!). Könnyű kiszámítani, hogy ha Ukrajna NATO taggá válik, és a területén NATO-fegyverrendszereket telepítenek (ahogyan ezt Zelenszkij ukrán elnök sok nyilatkozatában kilátásba helyezte), akkor milyen csekély időbe telne onnan Moszkvának és Oroszország egész európai területének elérése. Ez pedig Oroszország végét jelentené, mert nem hogy ellencsapás megindítására, de a legminimálisabb védekezésre se lenne ideje. Ebben az esetben azt, amit a náci Németországnak nem sikerült elérnie, most, az Ukrajnával szövetkező Nyugat elérné: Oroszország kényre-kedvre kiszolgáltatott szolganemzetté válna, betagolódva a Pax Americana alávetettségi rendjébe. Nemrég készítettek interjút Gorbacsovval, aki szinte rákiabált a riporterre: Hagyják abba a putyinozást, minden orosz vezető ugyanazt mondaná! Ugyanis a Nyugat alapjaiban sértette meg a Gorbacsovval kötött megállapodást, amely szerint Gorbacsov azzal a feltétellel egyezett bele a német egyesítésbe, ha a NATO nem terjeszkedik tovább keleti irányban, Oroszország felé. Putyin elnök számtalanszor kérte, hogy kétoldalú és sokoldalú tárgyalásokon vegyék fel napirendre Oroszország biztonsági problémáinak megtárgyalását, és jöjjön létre megállapodás. Szorosan idetartozik Oroszországnak az a követelése is, hogy az ütközőzónában, az 1997 előtti helyzetnek megfelelően, a NATO soha nem telepíthet nukleáris robbanófejeket célbajuttatni képes rakétarendszereket, és ilyen robbanófejeket ezen a területen nem is tárol. Putyin elnök összes próbálkozását a tárgyalások felvételére, Amerika, a NATO és az Unió lesöpörte. Arra hivatkoztak, hogy Ukrajna szuverén állam, azzal szövetkezik, akivel akar, és olyan fegyvert telepít a területére, amilyet akar. Vajon ugyanezt mondanák, ha egy oroszbarát skót kormány orosz rakétarendszereket telepítene Skócia területére, vagy egy oroszbarát mexikói kormány engedélyezné orosz rakétarendszerek telepítését Észak-Mexikó területén? (Egyébként Mexikó nem csatlakozott az oroszellenes szankciókhoz.) Kérdezem: mit kellett, vagy mit lehetett volna még tennie Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnöknek, az orosz népért felelős legfőbb vezetőnek? Azt elhiszem, hogy a velejéig hazug, romlott és gonosz nyugati propaganda agyba-főbe dícsérte volna ugyanezt a Putyin elnököt, a „demokratizmusért”, a „jogállamiságért”, stb., ha engedi Oroszországot szépen lassan megfojtani. 2. Annak, aki egy kicsit konyít a hadtörténethez, két dolog tűnik fel ebben a „különleges katonai műveletben”. Két olyan lényeges mozzanat, amelyek ellentétesek a hadászat-harcászat szokásos háborús logikájával. Az egyik: orosz részről egyetlen haderőnem és egyetlen fegyvernem tömegszerű alkalmazása sem történt. A légi, rakéta és tüzérségi csapások, bármilyen pusztítóak voltak is, egyediek, katonai célokra irányítottak voltak. A másik: soha egyetlen felvételen, vagy hírügynökségi jelentésben nem láthatóak orosz gyalogos (lövész) magasabbegységek, csak a harckocsi-alakulatok gyalogsági biztosításában. Ennek nem mond ellent a gépesített lövész-magasabbegységek jelenléte, amelyek éppen a harckocsi-magasabbegységekkel történő együttmozgást, vagyis az utóbbiak gyalogos biztosítását szolgálják. Mi következik ebből? Egyrészt az, hogy az orosz vezetés nemhogy az ukrán népet, de még az ukrán hadsereget sem tekinti igazi ellenségnek, amelyet el kell pusztítania. Nagyon remélem, hogy ez így is marad. Kivételt csak a fasisztoid, paramilitáris és irreguláris fegyveres csoportok képeznek. (Az orosz hadsereg ellenségnek tekintette a náci német fegyveres erőket. Hasonlítsd össze kérlek a mostani ukrán helyzetet azzal, hogy milyen állapotba került a berlini irányt fedező fasiszta német Központi Hadseregcsoport, az orosz Bagratyion támadó hadművelet kezdete után egy hónappal.) Másrészt, az orosz vezetés valóban nem akarja megszállni Ukrajnát, ami a terület nagysága folytán csak rengeteg gyalogos magasabbegység bevetése által lenne lehetséges. 3. Oroszország nagyon jól tudja, hogy ha az ellene irányuló, ostoba, öngyilkos szankciók hatására ellenszankciókat vezetne be, és például megszüntetné a gáz, a kőolaj, a gabona, az urán és még néhány nyersanyag exportját, Európa gazdasága hetek alatt összeomlana. Mégsem foganatosít ilyen ellenszankciókat. Az viszont, hogy csak rubelért ad orosz árut, nagyobb jelentőségű a világ átrendeződése szempontjából, mint az ukrán háború. Gyermekvédelem Gábor, hány bibliai idézetet írjak itt le, akár az Ószövetségből, akár az Újszövetségből, amelyek arról szólnak, hogy a súlyos nemi aberrációk gyakorlása (LMBT: leszbikus, homoszekszuális, biszekszuális és transznemű – a mindig felsorolt Q jelentése tisztázatlan) kárhozatos bűn? Ezt a veszélyt papként, keresztyénként, szabad elhallgatni az ellenzéki haverok és perverz nyugati cinkosaik „érzékenysége” miatt? Szabad azokkal szövetkezni evangéliumi lelkészként, akik uszítanak az ellen a gyermekvédelmi törvény és népszavazás ellen, amely az aberráltak propagandájával szemben óvja a kisgyermekeket? Egy idézetet mégis ideírok Krisztustól, mert immár Rólad van szó Gábor: „Aki pedig bűnre csábít egyet e kicsinyek közül, akik hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik.” (Márk Evangéliuma 9:42) Gábor, egy táborba kerültél azokkal, akik visszaélve azzal, hogy a kisgyermekek mindent elhisznek, förtelmes bűnökre akarják őket csábítani? Hazugság, hogy ez a kormány által kitalált álprobléma, mert nyugaton számos országban már zajlik az óvodákban és iskolákban ez a gyalázatos propaganda, de ennek aktivistái már Magyarországon is jelen vannak. Mit szólnál ahhoz, ha egy TBC-s beteg azért menne be az óvodákba és az iskolákba, hogy a kisgyermekeket beteggé, TBC-ssé tegye? Ugyanerről van szó, bármiféle hazug elméletekkel próbálják is kimagyarázni. Mammonisten papjai és szolgái Gábor, nyilvánosan imádkozol Soros Györgyért. Mindenkiért lehet imádkozni, Soros Györgyért is, – ahogy Krisztus mondja – „a benső szobádban”. De ha demonstratív politikai gesztusként, közönség előtt, és a TV-nek imádkozol, akkor kihez is imádkozol, Gábor? Egyáltalán ima az ilyen mutatvány? Meglehetősen jól ismerve a magyar történelmet, felelősséggel állítom, hogy nagyítóval kell keresni olyan egybefüggő tizenkét évet az elmúlt ezer év alatt, amikor annyi jót tett a hatalom a magyar néppel, mint ez az utóbbi tizenkét évben történt. Állítom, és bizonyítani tudom, hogy ma nincs olyan magyar ember, akinek életkörülményei, életesélyei közvetve, vagy túlnyomórészt közvetlenül, ne javultak volna lényegesen ebben az elmúlt tizenkét évben. Azoké is, akik kétpofára gyalázzák Orbán Viktort és a FIDESZ-KDNP szövetséget. Számos területen világraszóló új kezdeményezéseket tett az Orbán-kurzus, amelyeket most kezdenek követni sok országban (családtámogatás, felzárkóztatás, a pénzügyek stabilizálása, a sokirányú kapcsolatépítés, a külgazdaság és a külügy összekapcsolása, stb., stb., fel se lehetne sorolni). Ki volt az, aki ezeket az új megoldásokat, saját maga, vagy az általa fizetett európai politikusokon és szervezeteken keresztül, állandóan igyekezett és igyekszik megfojtani? Soros György. Valójában persze nem Soros Györgyről van szó, és nem csak a magyar nép tönkretételének szándékáról. Franciaország 1988-as részleges, Anglia 1992-es és Olaszország 1996-os teljes pénzügyi térdrekényszerítéséhez olyan kolosszális pénztömegek kellettek, amelyhez Soros vagyona édeskevés lett volna. (Kérlek, nézz utána ezeknek a fejlett országokat lerabló akcióknak.) Soros csak egy kirakatba állított végrehajtó ember, aki a rejtőzködő pénzügyi háttérhatalom parancsai szerint cselekszik, amiért aztán neki is csurran-cseppen néhány dollármilliárd, annak honoráriumaként, hogy a világ gyűlöletét látványosan maga felé irányította, így az igazi világrontó pénzhatalom rejtve működhet tovább. A neoliberális mainstream áltudományos közgazdaságtanának ideológiája működteti most a világgazdaságot, mindenféle erőszakot bevetve, a pénzügyi háttérhatalom szolgálatában. Ennek középpontjában a pénzpiac van, amely mammonisten temploma. Ez a gazdaságtani ideológia és gyakorlat az ember legrosszabb tulajdonságaira épít, és az ember legrosszabb tulajdonságait mozgósítja. Képes ugyan bizonyos helyeken átmenetileg konszolidáció látszatát kelteni, mintha működőképes lenne, de ennek a „működőképességnek” olyan borzalmas ára van, hogy az ember mostmár nyilvánvalóan az önpusztítás és a természetpusztítás felé halad. A „nyugatosság” ürügyén ennek a világrontó mammon-hatalomnak a magyarországi letéteményese volt az SzDSz, amelynek soraiban megdöbbenve ismertelek fel a rendszerváltáskor. Összegezve Gábor, az igazság megtagadásának militáns figurái, a kisgyermekeket aberrációra csábítók, és a pénzisten papjai és katonái közé keveredtél. Ez az út fenyegeti kárhozattal azokat, akik rajta lépdelnek, – produkáljanak egyébként bármilyen világmutatványokat is. A másik oldalnak is megvannak a kárhozatos kísértései, ez kétségtelen, és nem lesz mentség a cinikus mondás: minden szentnek maga felé hajlik a keze. Bizakodom, hogy lesz erő ezeknek a kísértéseknek a leküzdésére. Az ítélet Istené, a kegyelem Istennél van. Ez a reményem minden emberi lényre kiterjed, és ebben a reményben írtam meg ezt a levelemet is, amelyet most áldáskívánással befejezek, arra kérve, hogy az Evangélium igazi tartalmával szembesítsd barátaidat, minden hamis megalkuvás nélkül. SZEMPONTOK A VÁLASZTÁSOKHOZ Azt gondolom, a fentiekből egyértelmű: minden az ellenzékre leadott szavazat lökést jelent a háborúba, amelynek ha részeseivé válunk, ez a létünkben fog minket veszélyeztetni. Minden ellenzékre leadott szavazat lökést jelent abba a helyzetbe, amikor a magyar kisgyerekeket aberrált, perverz figurák fogják nemi bűnökbe, förtelmes, természetellenes betegségekbe csábítani. Minden ellenzékre leadott szavazat lökést jelent abba a kiszolgáltatottságba, amelyben mammonisten papjainak és szolgáinak játékszerévé válik Magyarország. Most tehát épeszű és épérzékű ember számára nincs más lehetőség: KÉT IGEN a FIDESZ-KDNP egyéni jelöltjére és listájára, és NÉGY NEM a népszavazási íven a nemi aberráció és perverzió gyermekek elleni agitációjára.
2022. március 30., szerda | 13041 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Éliás Ádám
  Éliás Ádám A TESTVÉRISÉG KÖZGAZDASÁGTANÁNAK ALAPJAI - tudati ébredés a gazdaságban: a szelíd gazdaság szelíd forradalma - - szinopszis - („A testvériség közgazdaságtanának alapjai” című könyvem kéziratát a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nyilvántartásba vette. Nyilvántartási száma: 010001 és 010164. Az itt következő szinopszisban idézetek, tézisek és összefoglaló áttekintések szerepelnek azokról a könyvemben szereplő új eszmei alapokról, amelyek új gazdaságtörténeti korszak szellemi talapzatai lehetnek. Ezek konzekvenciái szükségszerűek a közgazdaságtan klasszikus tematikájában, amit könyvemben részletesen ki is fejtek, de itt, a szinopszisban, csak minimális mértékben érintem a konkrét tematikát. Az új eszmék ismertetésére koncentrálok.) t a r t a l o m ELSŐ KÖNYV A TESTVÉRISÉG KÖZGAZDASÁGTANÁNAK ESZMEI ALAPJAI BEVEZETÉS: - a szelíd gazdaság és az erőszakos antigazdaság; - - gazdagság, vagy létbiztonság és fejlődés?; - - az axiómatológia mint új tudományág; - - a gazdaság közvetlen, időszerű feladata: a szomjazás és éhezés megszüntetése a Földön; - ESZMEI ALAPOK: AZ INGYENESSÉG - az emberi egzisztencia és a gazdaság létfeltételeinek ingyenessége a természeti világ és az emberi kultúra és civilizáció szintjein - - az ingyenesség közösségi jellege: az emberiség egésze kapta az ingyen adottságokat és adományokat - - ingyenesség és tartozástudat - A TESTVÉRISÉG - a testvériség-haladvány; - - az anatómiai testvériség: testvériség a szükségletek és a fejlődés szintjén; - - az idői testvériség: a kortársak sorsközössége – A KIEGYENLÍTÉS - a hiány állapotának kiegyenlítése a gazdaság alapmozdulata – - modell a szociális világválság kezelésére: A szomjazás és éhezés végérvényes felszámolása a Földön a természetgazdasági potenciálérték kiegyenlítése által - MÁSODIK KÖNYV A TESTVÉRISÉG KÖZGAZDASÁGTANÁNAK ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI KÉRDÉSEI I. ALAPFOGALMAK ÚJ MEGVILÁGÍTÁSBAN II. MAKROÖKONÓMIA III. MIKROÖKONÓMIA IV. GYAKORLATI KÉRDÉSEK BEVEZETŐ FEJEZETEK A társadalmi értékítéletben majdnem minden, az emberiség egészét érintő, átfogó tevékenységről kialakult valamilyen tulajdonság-meghatározás, amely általános elvárás lett. Ezeket a tulajdonságokat az emberi értékítélet nem kívülről jövő elvárásként nyilvánította ki, hanem e tevékenységek benső természetét, lényegét megfigyelve állapította meg, és ennek alapján váltak ezek a tulajdonságok kategórikus követelménnyé. Annyira kategórikussá váltak, hogy bizonyítani sem kell jogosságukat, magától értetődőek. Néhány példa: A művészet: szép. A tudomány: igaz. Az igazságszolgáltatás: igazságos. A technika: célszerű. És így tovább, sok hasonló példát lehetne sorolni, és még az is megtörténhet, hogy bizonyos átfedések vannak különböző területek elvárt tulajdonságai között. Ez sem elvi, sem gyakorlati problémát nem okoz. A lényeges, hogy az adott terület adott tulajdonsága magának a tevékenységnek a benső természetéből fakad, és az élő társadalmi elvárás tudatosan működő igényként jelentkezik. A szép, az igaz, az igazságos, a célszerű mibenlétéről lehet vitatkozni. Másrészt ezek a tulajdonságok minden területen megjelenhetnek: minden lehet valamilyen értelemben szép, igaz, igazságos, célszerű. Harmadrészt: kétségtelenül, más, további jelzőkkel is lehet jellemezni az említett életterületeket. Mégis, a társadalmi értékítélet kategórikus erővel csak bizonyos tulajdonságokat köt bizonyos területekhez, más tulajdonságokat pedig azon a területen mellékesnek érez. Például a társadalmi minősítés egy bírói ítélettől nem várja el, hogy szép legyen, bár örömmel nyugtázza, ha szép. Azt azonban kategórikus erővel megköveteli, hogy igazságos legyen, akkor is, ha a stílusa esetleg nem szép. A csúnya stílusban megírt igazságos ítéletet elfogadja, a szép stílusban megírt igazságtalan ítéletet nem fogadja el. Egy másik példa: a társadalmi ítélet nem foglalkozik azzal, hogy egy festmény, egy vers, vagy egy zenemű célszerű-e. Ám érdeklődéssel fogadhatja hozzáértő esztéták ezzel kapcsolatos fejtegetéseit. Viszont abszolút igénye, hogy szép legyen. Olyan erejűek ezek az elvárások, hogy a negatív oldalról is kategórikusan rögzíthetőek: Ami nem szép, az nem művészet. Ami nem igaz, az nem tudomány. Ami nem igazságos, az nem igazságszolgáltatás. Ami nem célszerű, az nem technika. Ezeknek az ítéleteknek az erejét jottányit sem csökkenti, hogy folytonosan jelen van annak – sokszor nem is tudatos – szándéka, hogy a csúnyát, a visszataszítót művészetként, a hipotetikus negyedigazságokat tudományként, az igazságtalan eljárást igazságszolgáltatásként, a célszerűtlen dolgokat technikai vívmányként próbálják elfogadtatni. Az ilyesfajta próbálkozások az emberiség fejlődéstörténetében igen rövid életűek. Teljesen homályban maradt a társadalom értékítéletében a gazdaság tulajdonság-meghatározása. Nem az a különös, hogy most elkezdünk ezen gondolkodni, hanem az, hogy idáig a gazdaságról – kivételként -, nem született a társadalomban tulajdonság-meghatározás, és ennek következményeként elvárás sem. Azok sem gondolkodtak el azon, hogy mi lehet a gazdaság lényegéből, benső természetéből fakadó elengedhetetlen tulajdonság, - amilyen a művészetben a szép, a tudományban az igaz, az igazságszolgáltatásban az igazságosság, a technikában a célszerűség -, azok sem gondolkodtak ezen a társadalmat megérintő módon, akik egyébként a gazdaság definíciójával sokat foglalkoztak. Korunk elengedhetetlen követelménye, hogy a gazdaság természetét, lényegét megfigyelve, tisztázzuk és elvárjuk a gazdaság elengedhetetlen tulajdonságát. Hatalmas teret hagy a gazdaság mindenféle manipulálására az, hogy a társadalomban csak ösztönösen élnek, tudatosan nem jelennek meg a gazdaság elengedhetetlen tulajdonságaival kapcsolatos elvárások. Induljunk ki a gazdaság alapképletéből és alapfolyamataiból. Valakinek szüksége van valamire. Egy másik ember produkálni tudja azt. E tényekből fakadóan, szabad elhatározásukból, kapcsolatba lépnek, és miután megállapodtak a feltételekben, a másik produkálja az egyik által igényelt dolgot, és átadja neki (árut, szolgáltatást). Ezután az első ember, a saját bármiféle teljesítménye alapján rendelkezésére álló értékekből átadja a neki produkálónak a kapott produktum ellenértékét. Ez a gazdaság ősszituációja és lényege. Kicsiben és nagyban, egyszerűben és bonyolultban, közvetlenül, vagy áttéteken keresztül, tegnap, ma és holnap, itt és a Föld túloldalán, legyen kettő, vagy százezer a szereplők száma, és legyen bármilyen reláció a szereplők között. Mi történik? Mindenekelőtt: adott valamilyen szükséglet, igény (a kettő nem ugyanaz, de itt ennek most nincs jelentősége). Addig nem lehet gazdaságról beszélni, amíg ez valakiben bensőleg él. Attól a pillanattól kezdődik a gazdaság, amikor ennek a szükségletnek, igénynek a kielégítése érdekében megkezdődik a gondolkodás, majd a cselekvés. A gondolkodás már szerves része a gazdaságnak! A szereplők szabad részesei a folyamatnak, amely megismeréshez és megértéshez vezető kommunikációval indul. A kommunikáció odavezet, hogy közös cél keletkezik. A közös cél elérésében szabadon megállapodnak, majd együttműködnek. Ebből jön létre valami, ami addig nem volt. Akinek arra szüksége van, megkapja, aki pedig azt létrehozta, megkapja munkája eredményének ellenértékét. A két fél javára előbbre lépett a világ – mindegy, hogy kicsiben, vagy nagyban, egyszerűben, vagy bonyolultban, tegnap, vagy ma, itt, vagy ott, kevesek, vagy sokak részvételével, stb. Megállapítható ebből, hogy a gazdaság, a maga eredendő természete, lényege szerint szelíd. A folyamat minden pontján kizárt az erőszak. Csak szelíd tud lenni, máshogy nem tud létezni, működni. A gazdaság az emberiség emberségének és emberiességének legátfogóbb működése. Az a terület, amelyen a szükségszerű önérdek, a szükségszerű más-érdek (ellenérdek itt nincs), és a szükségszerű közérdek összhangba kerül. Ez az összhang sine qua non-ja (elengedhetetlen feltétele) az igazi gazdaságnak. A gazdaság az emberi élet szolgálatával, azaz a közjó szolgálatával azonos. Minden, ami az igazi gazdaságban zajlik, csak szelíden történhet. Az erőszak kizárt. A gazdaság működésében szükségszerű versenyben sem lehetséges semmilyen erőszak. A gazdaságnak ezt a természetét bizonyítja az emberiség történelmi korszakokon átívelő egzisztenciája, amely az ember és a gazdaság ellen végrehajtott erőszakos gaztettek áradata ellenére folytonos tudott maradni. Ez annak köszönhető, hogy az igazi, a szelíd gazdaság, a viharos időkben, a legvadabb ellenerőktől körülvéve is folyamatosan működött. Csendesen, szinte észrevétlenül, de mindig működött, miközben a történelmi figyelem a gazdaságellenes gaztettekre irányult. A történelmi figyelem mellőzte a valós, a szelíd gazdaság történéseit, pedig az emberiség fennmaradását ezek szolgálták. Ez, a gazdasági ellehetetlenülés természeti és történelmi mártírjainak oly nagy száma ellenére is, kimondható. Hol szakadozva, hol vészesen elvékonyodva, de folytonos maradt az emberiség egzisztenciájának történelmi szövete, az igazi gazdaság állandó szelíd működésének jóvoltából. Éppen a gazdaságot körülvevő, azt leuralni akaró erőszakos próbálkozások meg-megújuló kísérletei bizonyítják a gazdaság küldetés-betöltő szelídségét. A szelídség igazán a megvadult és kegyetlen világ körülményei között mutatkozik meg. És miközben a gazdaságba hatoló erőszak minden formája és módja elenyészett a történelemben, a szelíd gazdaság csöndesen és diadalmasan vitte előre az emberi élet folyamatosságát. Igen, ez a kettő mindig együtt volt jelen: az igazi, a szelíd gazdaság, és a gazdaság uralására törő bármilyen erőszak befolyása alatti antigazdaság. De az nem igaz, hogy a szelíd és az erőszakos gazdaság együtt alkotja magát a gazdaságot. Ahogyan a háború nem béke, és a béke nem háború; ahogyan a rossz nem jó, és a jó nem rossz; ahogyan a gyűlölet nem szeretet, és a szeretet nem gyűlölet, stb., stb. Az viszont igaz, hogy magában az életben együtt vannak jelen ezek a kettősségek, örök feladatot adva az emberi nem fejlődésének. A modern korban aligha fogalmazta meg bárki szebben József Attilánál az igazi, a szelíd gazdaság valós programját: „Ehess, ihass, ölelhess, alhass!/ A mindenséggel mérd magad!” – és azonnal, szinte reflex-szerűen fordul a történelmi tapasztalatok alapján, a gazdaság elleni erőszak felé: „Sziszegve se szolgálok aljas,/ nyomorító hatalmakat.” (Ars poetica) Könyvemben kifejtem, hogy annak is súlyos és fontos gazdasági vonatkozásai vannak, hogy „…ölelhess, alhass!”. Van a csendes, diadalmas, szelíd gazdaság: az emberek ehettek, ihattak, ölelhettek, alhattak, és fejlődhettek: a mindenséggel mérhették magukat, - szemben vannak a gazdaság elleni (egyben az ember elleni, e kettő mindig egybeesik) erőszak aljas, nyomorító hatalmai, amelyek mindegyike elpusztult. Itt kell megjegyeznem: a gazdaság, és sine qua non (elengedhetetlen) tulajdonságai meghatározásában minden olyan absztrakt próbálkozás tévútra visz, amely számításon kívül hagyja az embert. A gazdaság folyamatainak megragadásában szintén tévútra visz minden olyan absztrakt próbálkozás, amely nem az embertől indul és nem az emberhez érkezik. Ha a gazdaságnak a bevezetőben leírt ősszituációját kellő mélységben és szélességben elemezzük, megállapíthatjuk, hogy a gazdaság úgy szelíd, ahogy a művészet szép, ahogy a tudomány igaz, ahogy az igazságszolgáltatás igazságos, ahogy a technika célszerű. A gazdaságba behatoló erőszakkal szemben a gazdaság maga tehetetlen. De nem is a gazdaság dolga, hanem a jogi-politikai organizáció kötelessége, hogy megvédje a gazdaságot az erőszaktól. Ez emberiség-méretű közérdek. Nem valamiféle általános pacifizmusból eredő igény ez, hanem az igazi gazdaság benső természetéből fakadó tény. A társadalmi életnek vannak olyan területei például, amelyektől nem idegen az erőszak. A bűnüldözés, a gyengék védelme, az agresszió elhárítása, a jogszerűség érvényesítése sokszor nem lehetséges erőszak nélkül, ez a realitás. A gazdaság területén azonban semmiféle erőszaknak nincs semmi létjogosultsága. Bizonyos történelmi korszakokat elemezve részletesen kifejtem, hogy az erőszak különböző módjai hogyan ártottak a gazdaságnak, és így az emberi egzisztenciának, és hogy miért antigazdaság a gazdaság erőszak által uralt része. A jelenlegi gazdasági világrendszerbe is beleiktatódtak az erőszak különböző régi és új formái: a pénzügyi, a politikai, az intellektuális, a tömegkommunikációs és a nyíltan katonai erőszak. Részletesen kifejtem, miben áll, hogyan árt a gazdaságnak, miért gazdaságellenes a pénzügyi erőszak, a politikai erőszak, az intellektuális erőszak, a tömegkommunikációs erőszak, és a katonai erőszak. Ezeknek következménye, hogy a világgazdaságnak az a része, amelyen erőszak uralkodik, mára már az emberi és természeti életesélyeket alapjaiban veszélyezteti. A gazdaság erőszakkal leuralt részének működése labilis, kiszámíthatatlan, áttekinthetetlen, és a szociális világválságra semmilyen valós reagálóképességgel nem rendelkezik. De ez nem a gazdaságból fakad, hanem a gazdaságba hatoló, a gazdaságtól idegen, erőszakos eszközöket felhasználó érdekekből. Összegezve: ahogyan nem lehet művészet az, ami rút, visszataszító, ahogyan nem lehet tudomány az, ami hazug, ahogyan nem lehet igazságszolgáltatás az, ami igazságtalan, és ahogyan nem lehet technika az, ami célszerűtlen, úgy nem lehet gazdaság az, ami erőszakos. Az erőszakos antigazdaság hátterében a ma uralkodó gazdaságtudományi mainstream szellemi alapjait képező gazdaságfilozófia absztrakt, ál-tudományos, valójában „meg nem gondolt gondolat”-okból álló, csoportérdekek ideológiai igényeit kiszolgáló, olykor kifejezetten babonás, előítéletes eszmevilága áll. Ennek középpontjában a meggazdagodás hazug, hitető ígérete van, ami illúzió. Ha megnézzük a „jóléti állam” kedvezményezettjeinek alkoholba, drogozásba fulladt, önpusztító mámorokat hajszoló társadalmait, megállapíthatjuk, hogy nincs gazdasági boldogság azon az áron, hogy máshol százmilliók szomjaznak és éheznek. Mert a gazdaság területén vasszigorral érvényesül egy törvény: az, ami valahol pazarlás, másutt hiányt eredményez; valakik gazdagsága máshol nyomorhoz vezet. Vagyis a gazdaság nem működhet a lelkiismeret ellen, bármennyire is el akarják ezt hitetni. Nem illúzió viszont, hanem konkrét valóság az a pusztítás, amelyet ez a gazdaságfilozófia szolgál. Ennek ezer jelét tapasztaljuk. Fel kell tennünk a kérdést: művelhet-e valaki ma úgy gazdaságtant, hogy nem éli át a világgazdaság legégetőbb problémáját: tíz- és százmilliók szomjazásának és éhezésének tragédiáját? Tekinthető-e közgazdásznak az, aki nem gondolkodik azon, hogy miképpen szüntethető meg a Földön a szomjazás és az éhezés? Vannak közgazdászok, akik az (első sorban pénzügyi jellegű) erőszakra épülő antigazdaság elméletét akarják a társadalommal tudományos megalapozottságú gazdaságtanként elfogadtatni. Az erőszakos antigazdaságnak ezek az ideológusai, létszámukat és jelentőségüket messze meghaladó mértékben vannak reprezentálva az akadémiákon, az egyetemeken, a kutatóintézetekben, a szaksajtóban, a tömegkommunikációban. Valójában az erőszakos antigazdaság mögötti érdekcsoportok ideológiai igényeinek kiszolgálását végzik, miközben igyekeznek elhallgattatni, sőt nevetségessé tenni a másként gondolkodókat. Ezért legelőször a gazdaság új, valóságtiszteletből fakadó, bárki által megérthető, belátható és ellenőrizhető eszmei alapjait kell megtalálni. Ez az ember és a gazdaság természetének megismeréséből fakadhat. A gazdaság egyetemes emberi működés, ezért valós eszmei alapjainak is egyetemes érvényűeknek kell lenniük. Ismertetem az ezek feltárásában szerepet játszó szellemi, tudományos forrásaimat. A szellemi források között részletezem az axiómatológiai forrásokat is. Ezzel összefüggésben kezdeményezem egy új, interdiszciplináris, lényegét tekintve holisztikus jellegű tudományág, az axiómatológia megteremtését, és ehhez a könyvemben megteszem az első, koncepcionális lépéseket. AZ ÚJ ESZMEI ALAPOK I. AZ INGYENESSÉG ÉS A TARTOZÁSTUDAT Az emberi egzisztenciának, így a gazdaság működésének létfeltételei is, ingyen adottak az emberiség egésze számára. Az ingyen adottságok és adományok végtelen sorában az alábbi felsorolás csak néhány példát tartalmaz. 1. A kozmikus ingyenesség: a finomra hangolt kozmikus állandók; kozmikus energiák és tömegek mozgásban létesülő egyensúlyi állapotai, amelyek egyensúlyi hangoltságának folyamatossága nélkül nem lehetne élet a Földön. 2. A meteorológiai ingyenesség: a Föld közvetlen kozmikus környezetének az emberi egzisztenciát, a gazdaság működését lehetővé tévő hatásai: a Nap, a Naprendszer bolygói, a Hold egyensúlyt, hőt, szelet, vízkörforgást, termékenységet, ásványkincseket, energiaforrásokat teremtő hatásai. 3. Az általános planetáris ingyenesség: a Föld életlehetőséget nyújtó minden adottsága: a szárazföld, a víz, az ásványkincsek, a hőkiegyenlítés, a termékenység és a termékenység lehetősége, stb. 4. A gazdaság közvetlen létfeltételeit jelentő planetáris ingyenesség: minden időben ingyen álltak rendelkezésre a gazdaság közvetlen létfeltételéül szolgáló adottságok: a víz, benne az ivóvíz, a föld, a föld termőereje, az ásványvilág, a növényvilág, az állatvilág, az energia forrásai, stb. 5. A szellemtörténeti ingyenesség: az emberi civilizáció és kultúra történetének minden gyümölcsét – vallásban, tapasztalatban, tudásban, tudományban, felfedezésekben, életbölcsességben, művészetben felhalmozott kimeríthetetlen kincseit -, minden nemzedék ingyen kapja. A könyvért, mint ipari termékért fizetünk, de a tartalma, a bennerejlő tudás ingyen van. Ki fizet ma Bach-nak, El Greco-nak, vagy Dosztojevszkijnek? Vagy a népművészet mérhetetlen kincseiért, Newton, vagy Euler tételeiért, stb., stb.? Mindez a felmérhetetlen kincsesház teljesen ingyen van. Ha például Nagypénteken elmegyünk a hangversenyterembe Bach János Passióját meghallgatni-megnézni, a borsos jegyárban minden dologi költségért és személyi közreműködésért fizetünk – csak éppen az van ingyen, amiért az egész történik, ami az egésznek értelmet ad: Bach János Passiója. És legfőképpen az van ingyen, amire Bach műve is irányul: Krisztus Golgotai Áldozata. Bármily meglepő, a szellemtörténet adományaként ingyen van – maga a pénz. Már nem kell kitalálni, újra végigélni történetét, a kínai, vagy főníciai kezdetektől a számlapénz kialakulásáig, vagy a lombard-hitelig. De ingyen a miénk a technikai civilizáció minden eredménye, felfedezése is. Megintcsak: mint ipari termékért fizetünk a telefonért, a telefon maga azonban, „mint olyan”, ingyen adott. Bizonyos mértékig kivétel a kortárs-kultúra alkotásainak világa az élet bármely területén, ami ugyan eltörpül az addig felhalmozott értékek mennyisége mellett, de lehet nagyon is értékes, és valamilyen mértékben fizetni kell érte. Ez azonban szintén nem a tudás, a kutatási eredmény, a felfedezés, vagy a műalkotás ellenértéke, hanem az alkotó, vagy tudós, vagy művész, vagy felfedező, stb. egzisztenciájához, alkotótevékenységéhez történő hozzájárulás. Egy kortárs film esetleges életre szóló hatását nem fizethetjük meg, még ha a mozijegy árába a jogdíj is bele van kalkulálva. 6. A szociális ingyenesség: ha kellő figyelemmel szemléljük életünket, beláthatjuk, hogy a körülöttünk élő emberektől, közösségektől mérhetetlenül sok ingyen ajándékot kapunk napról napra, szociális érintkezéseink minden szintjén, minden formájában. Nevelést, oktatást, tanácsokat, életbölcsességeket, tanulásra, munkára, alkotásra ösztönzést, eligazító, gyógyító segítséget. Ezekért nem lehet fizetni. Nagy terjedelmet igényelt az a kérdés, hogy a szociális létezésben mi az, amiért lehet, sőt adott esetben kell is fizetni, és mi az, amiért nem kell, és nem is lehet. És e területen is hasonló eredményre jutottam. Kimutattam, hogy éppen a lényeget hordozó dolgok csak ingyen lehetnek, bármennyit is fizetünk egyébként az intézményes működésekért (egészségügy, oktatás, kultúra, szociális struktúrák, stb.). 7. Az ember válasza az ingyenességre: a tartozástudat Az ingyen adottságoknak és adományoknak kivétel nélkül minden ember a címzettje. A világ leggazdagabb embere éppúgy nem fizethet értük egy vasat sem, ahogyan a világ legszegényebb embere sem. - Ez önmagában testvérré tesz minket, hiszen mindent közösen kaptunk ingyen. Mire tanulásunkkal, majd munkánkkal lassan közvetlen részeseivé válunk a gazdaság működésének, majd az után is, ha él bennünk valóságtisztelet és igazságérzet, és felismerjük a lét- és életfeltételek ingyenességét, ennek nyomán kialakul bennünk valami szükségszerű tartozástudat. Ez az utolsó lélegzetvételünkig végigkísér minket, és az egészséges közösségi létezés és gazdasági tevékenység egyik legfontosabb eszmei alapeleme. Akiben él a tartozástudat, mint valós helyzetének reális érzékelése, nem fog eltévedni az életben. Ha pedig tudja, hogy neki tartoznak, hozzá kell mérnie a neki tartozást azokhoz a mérhetetlen ingyen adottságokhoz és adományokhoz, amelyek miatt ő tartozik. Az ember most még inkább csak ösztönösen érzett, mint gondolatilag megjelenő tartozástudatának rejtélyes a címzettje. Hiszen a nagy kérdésre: „kinek tartozom?”, - nincs egyszerű válasz. Az ingyen adottságok és adományok végtelen áradatában alig tudok válaszolni erre a kérdésre, talán csak egy-egy kivételes esetben. A skála beláthatatlan: kinek tartozom a kozmikus egyensúlyért? – kinek tartozom Bach János Passiójáért? – stb., stb. A válasz az utóbbi esetben sem olyan egyszerű, mint ahogyan az kézenfekvő, primitív módon adná magát: „Bachnak, de ő már régen meghalt, ezért senkinek.” Az emberben létrejövő tartozástudat, a hála érzése, nem függ attól, hogy saját jelenemnek részese-e az, akitől az ingyen adományokat bármiben, például műalkotásokban kaptam. Nem beszélve a természeti világ végtelen ingyen adottságaival szembeni tartozásom megfoghatatlan címzettjéről. A tartozástagadó gondolkodás és érzület elsivárosító, a tartozás fel- és elismerése életerőt, életörömet adó módon hat vissza az ember élmény-érzékenységére. De sokszor érezheti joggal a tartozást elismerő ember is, hogy nem tud válaszolni a nagy kérdésre: „kinek tartozom?”. A válasz-kísérletek jellege pedig sok mindentől függ: világszemlélettől, emberszemlélettől, életszemlélettől, stb. Mégis, sorsbavágó, sőt egészségbevágó különbség van, ha például Bach művét hallgatva hála, áhítat és tartozásérzés keletkezik bennem, vagy egy élvezeti cikk ingyen élményét élősködő módon tekintem sajátoménak. Az ingyenesség felismerése, belátása, és nyomában a tartozástudat kialakulása, az ember egészséges viszonyulásainak és gazdasági részvételének feltétele. Az ingyenes adottságok és adományok a múltból áradnak a jelenbe, és továbbáramlanak a jövőbe. Minden nemzedéknek, mind a létfenntartás, mind az alkotó továbbfejlesztés tekintetében hozzá kell járulnia a jövőben egyesülő, már meglévő és most születő értékekhez. Az egészséges, reális tartozástudat szerves módon segíti az embert ebben a jövőépítésben. Egy nemzedék a múlt és a jelen iránti tartozását a jövő építésében törleszti. Ennek tudatosodása sorsdöntő. II. A TESTVÉRISÉG Az ingyen adottságok és adományok mindnyájunknak szóló hatalmas áradata már testvérré avat bennünket. A gazdaságban való részvételünk testvéri jellegét más, további tényezők is meghatározóvá teszik. A./ A testvériség-haladvány 1. A testvériség-haladvány egyszerű állítása Mivel minden emberi lény gyermek, ha bármely személytől kiindulva, annak szüleitől kezdődően, felmenőinek számát nemzedékről nemzedékre, az időben visszafelé haladva követjük, a 2 hatványai szerinti, szükségszerű sorozatban eljutunk egy olyan nemzedékhez, amelyben e személy felmenőinek száma eléri a Föld akkori lakosságának teljes létszámát. Ez cáfolhatatlan szükségszerűség. Ez azt jelenti, hogy az időben nem visszafelé, hanem előre, ettől a felmenők sorozatában elért nemzedéktől a mi jelenünk felé haladva, ezt a nemzedéket követően, nem csak az az ember származik ebből a nemzedékből, akinek felmenői nemzedékeinek sorában elértük ezt a nemzedéket, hanem – mivel ez a nemzedék felöleli a Földön akkor élt összes ember teljes létszámát -, minden azóta, és ma élő ember, ebből a nemzedékből származik. Ebből pedig az következik, hogy minden azóta élt, így tehát a ma élő összes ember is, ugyanabból a nemzedékből származik, tehát leszármazási értelemben véve, a közös ősök folytán, minden ember minden embernek testvére. 2. A testvériség-haladvány tételes állításai Ebben a fejezetben, premisszákban, főtételekben és konklúzió-tételekben megtörténik a testvériség-haladvány egyszerű állításának finomítása és élesítése. 3. A testvériség-haladvány matematikai-heurisztikus bizonyítása, kifejtése (Ebben a szinopszisban csupán szemelvények vannak ebből a terjedelmes fejezetből.) Tekintsük A0H (horizontális időtengelyű) alaphalmaznak azt a halmazt, amely a jelen egy adott időpillanatában a Földön élő összes emberből áll. Ezen alaphalmaz elemeinek tulajdonságai: - emberi lények; - mindnyájan különbözőek, nincs közöttük két azonos; - nincs olyan kivétel, aki emberi lényként ne tartozna ebbe az alaphalmazba, akár magzati állapotban, akár idős korban van, és bármilyen különbség van is köztük; két szülő leszármazottjaként mindegyik elem gyermek is; az elemek száma a, véges szám. Az elemek: x, y, z, q,......k. Az A szokásos jelölése egy halmaznak; a 0 azért szerepel, mert a felmenői sorozatban a 2 hatványai játszanak meghatározó szerepet, és itt, ebben a legelső, kiinduló alaphalmazban az egyedek képezik a halmaz elemeit, tehát a 2 a 0. hatványon, ami 1-gyel egyenlő; a H pedig a horizontális időtengelyt (a mindenkori jelen idősávját) jelöli. A felmenői-lemenői nemzedékek sorozatának vizsgálatában pedig egyértelművé kell tenni egy halmazra vonatkozóan, hogy az a horizontális időtengelyen (a jelen, mint idősáv), vagy a vertikális időtengelyen (V: múlt-jövő) helyezkedik-e el. Az A0H alaphalmaz bármely elemének, mint gyermeknek, a szülőpárjából (=2 szülő), mint közvetlen felmenőkből kiindulva haladjunk a biológiai leszármazás törvényéből szükségszerűen következő 2 alapú hatványsorozaton. Legyen ez az x elem, de lehet bármelyik elem. Az eredmény az A0H alaphalmaz x elemének XV (vertikális időtengelyű) felmenői halmaza lesz. Tekintsük az A0H alaphalmaz összes elemének felmenői nemzedékeit a 2 hatványkitevői által kijelölt A1H, A2H, A3H, A4H, stb. alaphalmazoknak (21, 22, 23, 24, stb.). Az A0H alaphalmazt azért jelöljük 0-val, mert ezt a halmazt az egyedek halmazának tekintjük: 20 = 1, azaz a 2 hatványkitevője 0. A további felmenői nemzedéki alaphalmazok jelölése is a 2 hatványkitevői szerint történik: A1H, A2H, A3H, A4H,......ANH. Ezek az alaphalmazok az egymás után élő, időben egymást követő nemzedékek teljes népességét tartalmazzák, az A0H alaphalmaznál leírt, azonos tulajdonságokkal. Minden alaphalmazban jelen van a gyermektelenek részhalmaza, akiknek ugyan nincs utódjuk, de kivétel nélkül mindegyiküknek vannak felmenői, ami miatt a felmenői sorozatnak ugyanúgy részesei. Ezeket a halmazokat azért kell alaphalmazoknak, és azok sorozatának tekintenünk, mert az időben egymást követve, egymáshoz képest különböző, igen nagy számú elemből álló halmazok, amelyek nagyon sok lehetséges részhalmazt tartalmaznak, és két, vagy több, vagy meghatározatlanul sok részhalmaz meghatározhatatlanul sokféle metszeteit. A lehetséges részhalmazokkal és a halmazok lehetséges metszeteivel most csak témánk szempontjából foglalkozunk. Annyit már most jeleznünk kell, hogy a halmazok, részhalmazok lehetséges metszetei, az időtényező jelentősége folytán kilépnek a tér háromdimenziós szerkezetéből. Az A0H alaphalmaz egy adott elemének bármely felmenői nemzedéke az adott hatványkitevő által jelölt alaphalmaz részhalmaza, és az összes többi elem felmenői is, az azonos hatványkitevő szerint jelölt alaphalmazban jelen vannak, szintén részhalmazként: x elem XV (vertikális időtengelyű) felmenői halmaza A0H alaphalmazban 20 = 1 (az egyén, mint A0H alaphalmaz x eleme) A1H alaphalmazban 21 = 2 (x szülei, A1H részhalmaza) A2H alaphalmazban 22 = 4 (x nagyszülei, A2H részhalmaza) A3H alaphalmazban 23 = 8 (x dédszülei, A3H részhalmaza) A4H alaphalmazban 24 = 16 (x ükszülei, A4H részhalmaza) A5H alaphalmazban 25 = 32 (x szépszülei, A5H részhalmaza) A6H alaphalmazban 26 = 64 (x szépszüleinek szülei, A6H részhalmaza) A7H alaphalmazban 27 =128 (x szépszüleinek nagyszülei, A7H részhalmaza) és így tovább, . . . . ANH alaphalmazban 2n-ig. Ugyanezt az A0H alaphalmaz bármely elemével megtehetjük, annak az elemnek a felmenői halmazát kapjuk meg: y felmenői YV (y elem vertikális időtengelyű felmenői halmaza), z felmenői ZV halmaza, q felmenői QV halmaza,...........k felmenői KV halmaza. Ugyanígy következnek az y felmenői részhalmazok: A1H, A2H, A3H, stb. alaphalmazokban, majd z elem, q elem,.....k elem felmenői részhalmazai is ugyanezekben az alaphalmazokban. Ha az A0H alaphalmaz x elem (vagy bármely elem) felmenőinek sorozatát a 2n hatványig folytattuk, akkor elértük azt a 2n hatvány által meghatározott nevezetes B0H alaphalmazt (=ANH alaphalmazzal), amely alaphalmaz elemeit szintén egyedeknek tekintjük, és itt az elemek száma szintén azonos a Földön akkor élt összes ember számával. Vagyis az A0H alaphalmaz bármely elemétől, az egyéntől, a felmenők leszármazási sorozatában, eljutottunk az idő egy pontján a Föld akkori teljes lakosságának létszámához. Ez a B0H alaphalmaz, elemeinek száma b, véges szám. Ha az A0H halmaz bármely elemével elérjük a felmenők sorozatában a 2n nemzedéket, minden esetben ehhez a B0H alaphalmazhoz jutunk. A B0H alaphalmaznak az elemei: c, d, f, g.......v, különböznek A0H alaphalmaz elemeitől, különböznek egymástól, nincs két elem, amely azonos lenne, és senki nincs, aki bármi ok miatt kimaradna belőle az akkor élt emberek közül, az elemek száma b, szintén véges szám, és az összes elem (egyén) gyermek. Azért 0-val jelöljük ezt a B0H alaphalmazt is, mert mivel itt egybeér, és közel teljes mértékben egybeesik az A0H alaphalmaz bármely elemének felmenői sorozata az A0H alaphalmaz egészének felmenői sorozatával, ezért ez a halmaz változást hoz. A leszármazás vertikális felmenői szakaszának sajátos pontját jelenti, egyben egy új felmenői sorozat kezdetét a leszármazási folyamatban, ahol újra az elemekből, mint egyedekből kell kiindulnunk (20). Igen lényeges, hogy az A1H, A2H, A3H,.......ANH (=B0H) alaphalmazokat a 2 hatványai, mint a felmenői sorozat tagjai, csak kijelölik, de nem meghatározzák. Az A1H, A2H, A3H, stb. alaphalmazok meghatározása ugyanis pontosan megfelel az A0H alaphalmaz meghatározásának, de más elemekkel: a Föld akkori teljes lakosságát magában foglalja. Azért is van ennek jelentősége, mert a gyermektelenek általában sem elhanyagolható, de különösen a B0H halmazra tekintettel nem elhanyagolható részhalmaza, minden nemzedék tagjainak kortársaiként, az adott halmaz felmenői halmazán kívül vannak jelen. Nekik nincsenek utódaik, de velük, az időben visszafelé haladva, új felmenői sorozat indul, és ezek, az összes többi felmenői sorozattal együtt, a más elemek felmenőivel szükségszerű rokoni relációk miatti átfedések folytán szintén a B0H alaphalmazba érnek. Ebből következik, hogy bár az azt követő alaphalmazban, amelyben életük véget ért, utódaik már nincsenek benne, viszont visszafelé haladva az időben, ezek a gyermektelenektől induló felmenői sorozatok föltétlenül kapcsolódnak a felmenői nemzedékekben a más lemenőktől előbb indult felmenői halmazokhoz, a testvéri, féltestvéri és egyéb relációk folytán. Minél közelebbi rokonság áll fenn az A0H alaphalmaz elemei között, annál hamarabb bekövetkeznek az átfedések (részhalmazok metszetei), és annál hamarabb megállapíthatóak a közös felmenők. Speciális esetek a testvérek, akik esetében kimondható: XV-x felmenői alaphalmaz = YV-y felmenői alaphalmazzal, ha x elem és y elem testvérek; XV-x/2 részhalmaz = YV-y/2 részhalmazzal, ha x elem és y elem féltestvérek. A relációk további átgondolása nagyon sok hasonló finomítást tesz szükségszerűvé. Mindezeket is figyelembe véve, kimondható: szükségszerű, hogy az A0H alaphalmaz bármely elemének felmenői sorozatában, a 2 hatványaiban haladva, feltétlenül elérjük a B0H alaphalmazt, amely közel teljes mértékben egybeesik az A0H alaphalmaz összes elemének közös felmenői nemzedékével, mert - a Föld, mint az emberiség fizikai-biológiai életének színtere, zárt rendszer, - a Földön nem létezik egynél több emberiség, - a leszármazás biológiai törvénye megváltoztathatatlan következetességgel érvényesül a felmenői és lemenői irányban, minden felmenő és lemenő nemzedékben. Bizonyos finomításra a pontosság kedvéért szükség van, ami miatt a B0H alaphalmaz „közel teljes” elemszámáról beszélünk, mert kétségtelen, hogy a B0H alaphalmazhoz az akkor élt gyermektelenek kortárs-halmaza is kapcsolódik, akik – mivel nem voltak utódaik – nem részesei a testvériség-haladvány vertikális időtengelyű felmenői sorozatának. Sokat azonban ez nem módosít, nem csak azért, mert a gyermektelenek száma általában elenyésző bármely idősávban, így a B0H alaphalmaz elemeinek számához képest is, hanem főleg azért, mert a horizontális időtengelyen, bármelyik nemzedékben, így a B0H alaphalmazban is, szükségszerűen jelen vannak azok, akik sokféle relációban élnek az utód nélküli emberekkel: testvéri, féltestvéri és egyéb rokoni viszonyokban. Ezért a testvériség konklúziójából, szükségszerűségéből ők sem maradnak ki. Emellett figyelembe kell venni a lehetséges emberi-etnikai zárványok elkülönülten élő népességét is. Ezek esetében a testvériség-haladvány rövid, de belterjes. Számuk elenyésző, és – mivel szintén emberekről lévén szó, mert egynél több emberiség nem létezik a Földön -, teljes bizonyossággal állítható, hogy valamilyen keveredés az idő valamely pontján, akár néhány egyed által megtörténhetett, ami elegendő ahhoz, hogy az egész „zárványt” az egyetemes emberiséghez, és így a testvériség-haladványhoz is kapcsolja. Ezek alapvetően nem módosítják annak szükségszerűségét, hogy az A0H alaphalmaz bármely elemének (egyedének) felmenői, és az A0H alaphalmaz összes elemének felmenői, a leírt és jellemzett B0H alaphalmazban, egybeesnek. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a Föld összes jelenlegi lakójának ugyanazok az ősei a felmenők közelítő pontossággal meghatározható idősávban élt közös nemzedékében. Ez a cáfolhatatlan tény megállapíthatóvá teszi, hogy leszármazási értelemben minden ember minden embernek testvére. Azért csak idősáv (nem időpillanat) meghatározása lehetséges, mert az A0H kiinduló alaphalmazban több nemzedék él együtt. Ugyancsak emiatt csak közelítő pontossággal lehetséges meghatározni ezt ez idősávot. A továbbiakban a dolog rendkívüli bonyolultságából fakadó, a rendszerben immanens módon bennerejlő három paradoxont írok le és oldok fel. Majd egy sejtésemet és egy kérdésemet fogalmazom meg. A sejtésem, nagyon leegyszerűsítve: Bármilyen nagy elemszámú az A0H alaphalmaz (vagy bármely nemzedéki alaphalmaz, amely kiinduló halmaz), következetesen csak egyetlen – bármelyik - eleménél alkalmazható a felmenői nemzedékek sorozatában a 2 hatványsorozata. Két, vagy több elem felmenőinek egyszerre történő vizsgálatánál szükségszerű, hogy még a B0H alaphalmaz elérése előtt, a felmenők felmenőinél átfedések (halmazmetszetek) keletkezzenek, és ezek valamelyik elem felmenőinél a 2 hatványsorozatot föltétlenül elhajlítják, mégpedig a további felmenők további felmenőinek szükségszerű azonossága miatt. A közös felmenők pedig a sorozatot lerövidítik. A kérdésem pedig, ugyancsak leegyszerűsítve: hasonló jelenségek egyetlen elem felmenői sorozatában: lehetségesek-e?, - szükségszerűek-e?, – vagy kizártak-e?. Megtörténhet, hogy vallási, vagy ezoterikus körökben úgy fogják érezni, hogy a testvériség eszméjét materializálom. Erről szó sincs, éppen annak a bemutatása a szándékom, hogy a legnemesebb eszmék valóságalapja mindenki által belátható módon van jelen a realitás konkrétumaiban. 4. A testvériség-haladványnak és az emberiség leszármazási rendjének geometriai ábrázolása A Venn-diagram csak igen korlátozott mértékben, ott használható, ahol néhány halmaz, részhalmaz viszonyait vizsgáljuk. Az alaphalmazok nagy száma, a részhalmazok még sokkal nagyobb száma, a halmazok lehetséges metszeteit alkotó halmazok, és a lehetséges halmazmetszetek beláthatatlanul nagy tömege és dimenzionális szóródása az ábrázolás más módjait teszi szükségessé. Az időösszetevő folytán a háromdimenziós térábrázolás sem elegendő, mert olyan relációk lehetnek a sorozatban, amelyek áttörik a három dimenzió határait. A következő alfejezetek jönnek: A testvériség-haladvány ábrája Az emberiség leszármazási rendjének ábrája napjainktól a kezdetekig A szükséges rész-ábrák felsorolása, megszerkesztésük elvei Ezen ábrák magyarázata 5. A testvériség-haladvány történeti bizonyítása Történeti tények és adatok figyelembe vételével, a testvériség-haladvány alapján megjelöltem azt az idősávot, amelyen belül annak a felmenői nemzedéknek élnie kellett, amely nemzedék egyaránt ősnemzedéke egyetlen, bármely, ma élő személynek, és ugyanakkor az összes ma élő embernek. B./ Az anatómiai testvériség: testvériség a szükségletekben A hiány eleve adott, és szüntelenül ismétlődő állapot. A hiány állapota annyira általános minden ember számára, hogy akár a „hiány testvériségéről” is lehetne beszélni. Attól a pillanattól kezdve beszélhetünk gazdaságról, a gazdaság működéséről, amikor elindul a gondolkodás és cselekvés a hiány kiegyenlítésére. C./ Az idői testvériség: a kortársak sorsközössége A sors individuális történet, minden ember esetében más. Mégis, közvetett történelmi és közvetlen személyes tapasztalat, hogy az egyes nemzedékek történetében mindig van valami jellegzetes, más nemzedékektől különböző karakter, amely a kortársak között sorsközösséget teremt. Ebben a sorsközösségben óriási szerepe van a nemzet- és világgazdaság alakulásának. III. A KIEGYENLÍTÉS, MINT A GAZDASÁG ALAPMOZDULATA 1. A létfenntartás kényszere: a hiány alapállapota A gazdaság, a gazdaság működése, nem jótetszés, hanem kényszer következménye: a létfenntartás kényszeréé. Ez a kényszer minden létező emberi lényre, a leggazdagabbra és a legszegényebbre egyformán meghatározó módon kihat. A létfenntartás kényszere hiányainkat tudatosítja bennünk. A hiány eleve adott, és szüntelenül ismétlődő állapot. A gazdaságban minden mozgást, folyamatot, erőt, a hiány indít be. Bár itt a hiány fogalmáról a lehetséges legtágabb értelemben beszélünk, a bármiféle hiányra hivatkozás semmilyen emberellenes cselekvést nem igazolhat a gazdaság területén sem. Képletesen szólva: a hiány gravitációs, orientáló és vákuum-hatása határozza meg a gazdaság motivációit. 2. A kiegyenlítés mint a gazdaság motorja Attól a pillanattól kezdve lehet és kell gazdaságról beszélni, amikor a gondolkodás és cselekvés megkezdődik a hiány kiegyenlítése érdekében. 3. A kiegyenlítés általános elve, mint a gazdaság alapmozdulata a hiány leküzdésében A gazdaság alapmozdulatában és minden mozzanatában valamilyen hiány kiegyenlítése játssza a főszerepet. Alapjaiban a lét- és életfeltételekkel kapcsolatosak a gazdaságot kiegyenlítésre indító hiányok, de lehetséges, hogy a valamilyen téren jelentkező fejlődés igényéből adódnak. Óriási területe a gazdaságnak a fejlődés igényével összefüggő hiányok kiegyenlítése is. 4. A kiegyenlítés speciális elve a hiány emberiségméretű leküzdésében - Egy modell a szociális világválság gazdasági kezelésére A modell egyetlen mozzanatában sincs semmiféle utópisztikus szentimentalizmus. Minden részletében reális, és a modern gazdaság már eljutott oda, termelékenységben, infrastruktúrában, logisztikai képességben, a szervezettség szintjén, hogy könnyedén meg tudná valósítani. És immár köteles is megvalósítani, ha a gazdaságot művelő ember méltó akar maradni önmaga nevéhez. Ha nem e modell alapján, akkor máshogy, de a probléma megoldása nem halasztható. Két feltétel van ennek a modellnek a megvalósításában: - az új eszmék megértése és elfogadása: csak a szelíd, az igazi gazdaság képes e súlyos, az emberiség sorsára kiható probléma megoldására; az ingyenesség, a tartozástudat, a testvériség felismerése és belátása, a kiegyenlítés jelentőségének figyelembevétele nélkül nincs esély; - világosan meg kell határozni mindazt, ami ennek az ügynek a megoldását akadályozza, és ezeket az akadályokat el kell hárítani. A modellt tézisekben írom le. Az összes felsorolt tézis elengedhetetlen a koncepció koherenciája, konzisztenciája szempontjából. Ugyanakkor a tézisek mindig hordoznak elnagyolást, de ebben a szinopszisban többre nincs hely, részletesen könyvemben fejtem ki: A modell neve: A szomjazás és éhezés végérvényes felszámolása a Földön a természetgazdasági potenciálérték kiegyenlítése által A modell megvalósítása egy minden országot magában foglaló, minden részletkérdést tisztázó, minden hatalmi szempontot mellőző nemzetközi megállapodás alapján lehetséges, amely rögzíti a közös működtetés és ellenőrzés részletkérdéseit is. A modell tézisei: 1. Az ingyenesség és a testvériség valósága tarthatatlanná teszi azt a helyzetet, hogy embertársaink százmillióinak szomjaznia és éheznie kell. Ezt végérvényesen meg kell szüntetni. 2. A szomjazás és éhezés végérvényes és teljes felszámolása csak a világgazdaság életműködésébe integrált, a gazdaság folyamataiba szervült intézményes formában lehetséges. A karitatív tevékenység csekély hatásfokú és mindig ideiglenes. 3. A probléma megoldása egyetemes emberi érdek. Az egyik oldalon szomjazás és éhezés, a másik oldalon borzalmas pazarlás folyik, amely most már szemét-hegyláncokat eredményez, és ez alapjaiban veszélyezteti a Föld természeti valóságát és folyamatait, ezzel pedig aláássa az ember tartós életesélyeit. A fölösleget le kell vezetni oda, ahol hiány van. Így a túltermelés problémája is kezelhetőbbé válik. Most még a migráció drámájának a legkezdeténél vagyunk, de már ez a helyzet is elegendő figyelmeztetést tartalmaz. Ugyanakkor: a cél nem a migrációs válság megoldása, hanem önmagában, a migrációs problémától teljesen függetlenül az, hogy egyetlen embertársunknak se kelljen a Földön szomjaznia és éheznie. Mellékesen azonban a migrációs válság is megoldódik. 4. A Föld élő organizáció. Ha nem az lenne, nem lehetne rajta emberi élet sem. 5. A Föld élőségében minden területének megvan a maga szükséges funkciója. A hőkiegyenlítődés, a vízkörforgás, a levegőmozgás és -tisztulás, a fotoszintézis, stb. fenntartása, ami feltétele a földi életnek, a természetgazdasági potenciálérték szempontjából nagyon különböző területeket eredményez, gazdasági szempontból kedvező és kedvezőtlen adottságokkal. A természetgazdasági potenciálérték fogalma mindazt magában foglalja, ami egy területen úgy adott, hogy vagy már a valóságban, vagy lehetőségként, gazdasági haszon származhat belőle. 6. Az emberiségnek megvan az a nehezen megérthető tulajdonsága, hogy a legmostohább adottságú területeken is élni akar. Egyetemes emberi érdek, hogy mindenki ott élhessen, ahová született, és ahol élni akar, ahol a környezet sajátos szépségeit megismerhette. Az ügy szempontjából közömbös, hogy más emberek pedig ugyanott nem akarnának, de esetleg nem is tudnának élni. 7. Az ingyenesség és a testvériség valósága és globális igazsága alapján egyetlen ország sem tekintheti kizárólagos tulajdonának a területén lévő, ingyen kapott természetgazdasági potenciált. Az az állam, amely a történelmi jogra hivatkozással így tesz, háborúk végeláthatatlan sorozatát zúdítja magára, amely kiszámítható módon vezet oda, hogy mindent, saját egzisztenciáját is elveszíti, legyen szó bármekkora államról. 8. Fel kell mérni a Föld összes területének természetgazdasági potenciálértékét. Ez nagy, és szakértelmet, tudományos elfogulatlanságot igénylő munka, de megvalósítható. Hivatkozhatunk analógiaként például a magyar termőföldnek a különböző területeken meglévő gazdasági potenciálja (termőképessége) aranykorona értékben történt felmérésére, amely a mai napig iránymutató. A Föld különböző területei természetgazdasági pontenciálértékének felmérése és meghatározása átfogóan, mindenre kiterjedően kell, hogy történjen. 9. Az egyes országok által birtokolt területek figyelembevételével meg kell határozni minden ország természetgazdasági potenciálértékét. 10. A világgazdaság életműködésében minden országnak részt kell vennie a tőle elvárható módon, a legmagasabb és a legalacsonyabb természetgazdasági potenciálértékkel rendelkezőknek is. 11. Egy meghatározott és megállapodott algoritmus szerint az átlagos természetgazdasági potenciálértéknél magasabb értékkel rendelkező államoknak, egy erre a célra közösen létrehozott és működtetett pénzintézetbe (bankba) be kell fizetnie a teljes nevén nevezve „Természetgazdasági potenciálérték-kiegyenlítési adót”, röviden: kiegyenlítési adót. 12. Egy ugyancsak meghatározott és megállapodott algoritmus szerint az átlagos természetgazdasági potenciálértéknél alacsonyabb értékkel rendelkező országok az adót kezelő pénzintézettől egy megszabott mértékig támogatást kapnak, beszerzési jóváírás technikájával (a korrupció hézagmentes kizárása érdekében). Ez a támogatás az adott ország saját gazdasági lehetőségeit, eredményeit, úgy egészíti ki, hogy minden lakosa számára kizárttá váljon az elemi létfeltételek hiánya miatt a szomjazás és az éhezés, de mostoha viszonyok esetén minden egyéb életveszélyt hordozó hiányok is megszűnjenek. Ez a modell megteremtené annak intézményes folyamatát, hogy a fölösleg a világgazdaság életműködésébe integrált módon a hiány felé levezetődjön, így a túltermelés problémája is kezelhetőbbé váljon, a szomjazás és az éhezés pedig örökre eltűnjön az emberiség történetéből. Szó sincs arról, hogy ezzel valamiféle földi paradicsom jönne létre. A szelíd, az igazi gazdaság roppant nehéz, az embertől szüntelen erőfeszítést, küszködést, mindennapi szorgos helytállást követelő terület. De annak a sötét árnyéka feloszlana az emberiség feje fölül, amely embertársaink sokasága számára a szomjazás és az éhezés állandósult gyötrelmét jelenti, és amibe egyrészt: érzékeny lelkiismeretű ember nem nyugodhat bele; másrészt: érzékelhető, hogy átkos következményekkel fenyegeti az emberiséget. IV. AZ INGYENESSÉG, A TESTVÉRISÉG ÉS A KIEGYENLÍTÉS ESZMÉINEK ÖSSZEFÜGGÉSEI A KÖZGAZDASÁGTANI GONDOLKODÁSSAL Az új eszmék szükségszerű következményei a közgazdaságtanban. MÁSODIK KÖNYV A TESTVÉRISÉG KÖZGAZDASÁGTANÁNAK ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI KÉRDÉSEI I. ALAPFOGALMAK ÚJ MEGVILÁGÍTÁSBAN Az új eszméknek megfelelően a használatos fogalmaknak új tartalmat kellett adnom, és új fogalmakat is be kellett vezetnem. II. MAKROÖKONÓMIA A pénzteremtés és hitelműködtetés problémája: kinek a kezében lehetnek, és kinek a kezében nem lehetnek a pénzteremtés és a hitelműködtetés eszközei. – Meddig terjedhet a pénzpiac létjogosultsága? – Az idő és a pénz viszonya: reális lehet-e az a törekvés, hogy a pénz örökértékű és örökérvényű legyen, és gyakorolhat-e olyan befolyást a pénz, amely akár globális, akár lokális szinten külső, erőszakos csoportérdekeket szolgál? – A makroökönómia és a mikroökonómia egészséges viszonya. III. MIKROÖKONÓMIA A mikroökonómia problémavilága, elméleti és gyakorlati működése meglepő közelségben van még most is, az erőszakos befolyások szakadatlan próbálkozásai idején is, az igazi, a szelíd gazdaság tematikájához, elméleti és cselekvési képéhez. Ennek okával és a mikroökonómia egészséges működésével részletesen foglalkozom. IV. GYAKORLATI KÉRDÉSEK A fent jelzett problémák az új eszmék alapján sok gyakorlati kérdést vetettek fel. Ebben a – kissé amúgyis hosszúra nyúlt – szinopszisban ezekre már nem térek ki. ----------------------------------------------- Mivel a világ gazdasági működése ezer ok miatt nem folytatható az eddigiek szerint, azzal a szándékkal írtam könyvemet, hogy minél koherensebb képet adhassak az új gazdaságtani alapeszmékről. És abban a reményben foglaltam össze jelzésszerűen ebben a szinopszisban, hogy az új eszmék a lehető leghamarabb a lehető legtöbb emberhez eljuthassanak: a szelíd gazdaság eszméje; a lét- és életfeltételek ingyenessége; ennek nyomában a tartozástudat; a testvériség valósága; a kiegyenlítés jelentősége. Ezek a gazdaság működésének új oszlopai lehetnek.  
2022. február 16., szerda | 14013 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Éliás Ádám
A 2018-as országgyűlési választások hordereje szervesen folytatja a 2010-es és 2014-es választások történelmi jelentőségét. Ez nem a választásokon érdekelt politikai szereplők propagandisztikus retorikájából fakad, hanem abból a tényből, hogy valóban történelmi időket élünk, sok-sok nemzedék sorsát előre meghatározó, történelmi léptékű dilemmákban kell döntést hoznunk. Ha az április 8-i választáson gondolkodunk, annak jövőt meghatározó hordereje nem lehet mellékes szempont. Felül kell emelkednünk személyes rokon- és ellenszenveink kisszerűségén, esetleges személyes csalódásaink jogos kritikáján, alacsonyrendű érzelmi kísértéseinken, irigységre, bosszúvágyra, kárörvendésre késztető hajlamainkon, és valóban magunknak, de főleg utódainknak a jövője szempontjából kell mérlegelnünk. Elfogulatlanul fel kell tennünk a kérdést: kik mit akarnak az országgal, kik mit bizonyítottak idáig. I. Az illegális migráció és a kötelező betelepítés kérdése Európa országaiban az elmúlt 2-3 év választási kampányait az illegális bevándorlás problémaköre tematizálta. Érzékelhető, hogy a választók döntésében meghatározó szerepe volt annak, hogy e témával kapcsolatban melyik párt milyen gyakorlatot folytatott, ha hatalomban volt, illetve milyen álláspontot hangoztat. Azok a politikai erők, amelyek Európa migránsokkal történő betelepítésének hívei, hatalmas veszteségeket szenvedtek, némelyik történelmi mélypontra zuhant, és még saját biztos szavazóinak jelentős részét is elvesztette. Ez még azokra az országokra is igaz, amelyekben a migráció-ellenes erők, ha nagy mértékben előre is törtek, nem jutottak el a kormányalakításhoz szükséges győzelemig. De sok országban éppen a migrációt ellenző pártok nyerték meg a választásokat. Biztosra vehető, hogy a magyar választópolgár számára is döntő szempont lesz a migráció kérdése. 1. Miben soros Soros? – néhány sor Sorosról Soros György szellemi-morális elődei kegyetlenül lerabolták és kifosztották Afrikát és Ázsiát, az euró-amerikai technikai civilizációt megteremtő évszázadokban. Kétségtelenül van különbség a rémtettek irtózatos tömegében viselt szerepüket illetően a gyarmattartó és a nem gyarmattartó országok között. Történelmi tény például, hogy a belgák, a kaucsuk-kitermelés fokozása érdekében, a 19. század végén, 20. század elején, alig tíz év alatt tízmillió fekete afrikait öltek meg, hogy az iparszerű munkavégzéshez nem szokott belga-kongói fekete népességet beletörjék a napi 10-12 órai robotba. A magyar, lengyel, cseh, szlovák, román, szerb, horvát, stb. nép történelmi lelkiismeretét nem terhelik ilyen irtózatos bűntettek. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy közvetve a nem gyarmattartó országok is haszonélvezői voltak ennek a rablásnak. Tehát magát a fehér civilizációt terheli a felelősség a mára katasztrófálissá vált következményekért: hatalmas tömegek állandósuló szomjazásáért és éhezéséért. Aki részvétlenül megy el emellett a tragédia mellett, az nem nevezheti magát Krisztus-követő keresztény-keresztyén embernek. Ez tehát a külső, de valóságos történelmi kép, ám gyorsan hozzá kell tenni, hogy ezt a mérhetetlenül embertelen történelmi bűncselekményt Soros elődei hajtották végre, saját üzleti érdekeik szolgálatában, és ők fölözték le annak hasznát. A dollárban sokszáz-milliárdos spekuláns (ilyen nagyságrendűre teszik azt a tőke-tömeget, amely fölött – nem csupán saját vagyonaként, hanem különböző befektetési alapokban – diszponál), Soros György, azoknak a pénzhatalmi köröknek a kirakatembere, akiknek elődei közvetlenül előidézték a mai embertelen körülményeket. Fejtörést okozott, honnan vannak ezek propagandájában azok a gyönyörűszép „keresztény” érvek a migráns-kérdésben. Részvétre, szolidaritásra, morális kötelezettségre hivatkoznak most. Történelmileg gúnyt űztek Krisztusból és a kereszténységből, borzalmas szégyent hozva a fehér civilizációra, de hirtelenjében az emberek szívében mégiscsak meglévő együttérzés, segítőkészség lelkületére építve folytatnak propagandát Afrika és Ázsia szomjazó-éhező tömegeinek európai betelepítése érdekében. Ismerve e körök jellemrajzát és mai konkrét tetteit, teljességgel kizárható, hogy Krisztus-követőkké váltak volna. Akkor pedig mi vezeti őket? A kirakatember kirakatcselekedetei és kirakatszólamai, továbbá valós háttércselekedeteinek megismerése alapján időszerű a kérdés: valójában miben soros Soros? Mit kell végrehajtania? Aztán lassan kirajzolódtak valós szándékaik. Lerabolni való már nem nagyon van, de azon, ami még maradt, pénzhatalmi eszközökkel úgyis rajta tartják a kezüket. Igazán már nem ez az üzlet. A nagy üzlet az, ha Afrika és Ázsia szomjazó és éhező százmillióiból bérrabszolga-tömeget csinálnak, akik maguk, és utódaik is, beláthatatlan távlatokban dolgoznak e pénzhatalmi körök hasznára. Az ehhez szükséges infrastruktúrális-logisztikai-szervezeti hátteret Afrika és Ázsia érintett területein megteremteni értelmetlen és irtózatosan költséges lenne. Sokkal egyszerűbb ezeket a tömegeket azokra a területekre terelni, ahol már minden adva van a bér-rabszolgamunka modern feltételeiként, tehát Európába és Amerikába. Európa van közelebb, ide kell koncentrálni. Az ő hasznukat szolgáló betelepítés költségeit az európai országoknak hitelből kellene fedezni, vagyis, több legyet ütve egy csapással, egyúttal az eladósítás újabb szakadékába taszítanák Európát. (Bár ez nem tudatosodik az emberekben, de egyelőre az egész világgazdasági pénzügyi vérkeringés úgy van kialakítva, hogy mindenki, aki dolgozik, hasznot hajtson a pénzhatalmi erőknek. Tudom, hogy ez leegyszerűsítése az igen bonyolultan működő valóságnak, de végül is ez a lényeg.) A Soros-propaganda minden létező hangzatos hazug maszlagja a nyílt társadalomról, a toleranciáról, a multikulturalitásról, az együttérzésről, ezt a célt szolgálja. Mert mi lenne a tragikus helyzet méltó kezelése? Az, amit Orbán Viktor gyakran mond, de sajnos semmilyen cselekvés a mai esztelen nemzetközi politikában nem követi: a segítséget kell odavinni, de érdemi segítséget és azonnal, ahol szomjaznak és éheznek. Aki embernek érzi magát, nem nyugodhat bele embertársaink tömegeinek szomjazásába és éhezésébe. Ez a mindenek fölötti lényeg! Hatalmas munkának kellene már most ennek megoldása érdekében zajlania. Megdöbbenéssel olvastam például arról, hogy a Szahara alatt, sok ország területét kitevő gigantikus barlangrendszerekben található a világ legnagyobb, tiszta, iható édesvíz-készlete. Kadhafi ezredes állítólag ennek kiaknázására készült. Csakhogy ehhez végre meg kellene érteni, hogy az iható édesvíz van olyan érték, mint például az olaj. Addig, amíg nem csavarjuk ki a Soros-féle nemzetközi pénzügyi háttérhatalom kezéből a pénzforrásokat, addig egyetlen lépés sem várható a megoldás irányába. Addig minden jó szándékú gondolat is csak üres szócséplés marad. És sokkal inkább az várható, hogy e háttérhatalom fokozni fogja erőfeszítéseit a migráns-tömegek kötelező európai betelepítéséért. Mindenesetre hatalmas jelentősége lenne, ha látványos vereséget szenvednének Európát tönkre tenni akaró törekvéseikben. Jó lenne, ha Orbán Viktor és a magyar Kormány bátor és nagyszabású kezdeményezéseket tenne, nemcsak a segítés eszméjének hangoztatásával, hanem a segítés megvalósításának módjaira vonatkozóan is. Ne csak az esztelen rombolással szembeni szilárd védekezésünkről ismerjenek minket, hanem a megoldás munkálásáról is. Nagyon is egyetértek azokkal, akik Soroséknál más, szellemi-morális romboló szándékokat is észrevesznek. Valóban, ez a pénzügyi háttérhatalom, a mindenek fölötti üzleti érdekeivel összhangban lévő, más, egyéb pusztító folyamatokat is igyekszik egyúttal érvényesíteni. Azokkal sem vitatkoznék, akik azt mondják, hogy ezek nem „mellékhatások”, hanem ezek képezik a legfőbb célt. Összefoglalóan: a színes, gazdag, zsidó-keresztény alapú kultúrát hordozó népek Európáját akarják megsemmisíteni. Ennek néhány momentumára röviden ki kell térni. 2. Az Európai Nő vége? Ha a nők elleni súlyos fizikai-lelki atrocitásokról hallanak az emberek, szinte automatikusan rávágják: „szexuális zaklatás, bántalmazás”. Pedig a történetek tömkelege bizonyítja, hogy nem erről van szó. Nyugat-Európa városaiban, központi területeken, fényes nappal, akkor is össze-vissza verik a nőket, amikor szexuális erőszak szóba sem jöhet. A szabad, öntudatos, egyenjogú Európai Nőt, Európa legszebb gyümölcsét akarják megsemmisíteni. Ha a nők Európában nem mernek majd szabadon élni, még az utcára se mernek kimenni kíséret nélkül, ha a Soros-propagandisták abba az irányba nyomják őket, hogy alkalmazkodjanak más felfogások és ízlések elvárásaihoz, - és ha kategórikus erejű csapással nem zúzzuk szét ezt az erőszakot, - akkor hová fog tűnni az Európai Nő? Anyáinkat, párjainkat, lányainkat, lánytestvéreinket szakadatlanul támadások érnék. Belenyugodhatunk, hogy rettegéssé váljon az életük? 3. Migráció és antiszemitizmus, migráció és keresztényellenesség Minden vallásnak meg kell adni a tiszteletet. Isten őrizzen attól, hogy az ugyan nem csekély számú, de az iszlám vallásúak egészét tekintve mégiscsak elenyésző hányadot kitevő szélsőséges, militáns, gonosztevő csoportok miatt általános iszlámellenesség kerekedjen felül. Egyáltalán nem meglepő, hogy Izrael miniszterelnöke még Orbán Viktornál is harcosabban bírálja Soros Györgyöt. Nagyon jól tudja ugyanis, hogy Soros zsidó származása teljesen mellékes körülmény. A tevékenységével valójában a tettleges antiszemitizmust szolgálja és gerjeszti. Arról viszont szó sem lehet, hogy bármelyik vallás a katonai erőszak eszközeivel rákényszerítse magát más vallások híveire. Aki ezzel próbálkozik, legelsősorban saját vallására hoz szégyent. Az igazság az, hogy aki a saját vallásának az értékeit komolyan veszi, az megadja a tiszteletet a többi vallásnak is. A szélsőséges, militáns cselekmények reális megítélése azonban még várat magára. 4. A cselekvés aszimmetriája: terrorizmus, vagy háború? Ha valaki, aki teherautóval belehajt a sétálóutcában békésen nézelődő tömegbe, és azt vallja, sőt dicsekszik vele, hogy azért hajtott cikk-cakkban, hogy az emberek ne tudjanak elfutni, és a gyors reagálásra képtelen lehető legtöbb embert (kisgyerekeket, nőket, idős embereket) üsse el a teherautójával, akkor lehet-e a cselekményét bűnözésnek, terrorizmusnak minősíteni? Minden épeszű ember látja, hogy nem lehet, ez nem bűnözés, nem politikai terrorizmus, hanem háború, mégpedig annak minősített esete: háborús bűncselekmény. A nemzetközi hadviselési jogegyezmények egyöntetűen soha el nem évülő háborús bűntettnek minősítik a törekvést a civil lakosság minél nagyobb számban történő pusztítására. Ez csak egy „apró” momentum a számtalan között, amelyek bizonyítják, hogy a szépítő módon „terroristáknak” nevezett szervezetek valójában háborút indítottak, mégpedig a legszélsőségesebb háborús bűntettekkel. Aki ismeri a politikai terrorizmus történetét, az tudja, hogy szó sincs itt politikai terrorizmusról. Háború zajlik. Jellemző az úniós és más nemzetközi testületek tehetetlenségére, hogy még addig sem jutottak el, hogy komolyan feltegyék az alapvető kérdést: ami terrorizmus címén történik, az háború, vagy nem háború. Azért nem teszik fel a komoly kérdéseket, mert a komoly kérdésekre komoly válaszokat kellene adni. Sőt, mi történik a nyugat-európai neoliberális joggyakorlatban? Azt tapasztaljuk, hogy befogadják azokat a pereket, amelyeket a leggátlástalanabb háborús bűncselekményeket, tömegmészárlásokat elkövetők indítanak amiatt, hogy például nem elég melegen tálalják fel nekik a levest a börtönben, vagyis „embertelenül” bánnak velük. Ez lenne a jogállam diadala? A jogszerűség győzelme a jogtiprás fölött? Ez lenne a keresztény lelkület? Ez az aszimmetrikus képlet lenne a megoldás: az egyik fél a leggátlástalanabb háborús cselekményekig menően azt csinál, amit csak akar, a másik fél pedig válaszul eljátssza a „jogállam” gyengeelméjű játékait? Nem, ez a neoliberális, intézményes bűnpártolás, sőt háborús bűnre biztatás: „Nyugodtan megölhettek bárkit, és akárhány embert, köztük gyermekeket, időseket is! A halálbüntetést már eltöröltük, mert mi olyan jók vagyunk, a börtönökben pedig mindenetek meglesz. Háborús bűncselekményeiteknek tehát nem lesz semmilyen igazi következménye.” Legelőször azt a kérdést kell tehát föltenni: ami történik, az háború, vagy nem háború. Ha pedig háború, akkor annak törvényszerű következményei szerint kell eljárni: először is pontosan tisztázni kell - nem általánosságok, előítéletek és híresztelések alapján, hanem a valóságnak megfelelően -, hogy kik a háborús felek, beleértve a háború ideológiai uszítóit is. Aztán katonai eszközökkel meg kell tenni az arányos válaszcsapást. 5. Az úniós büntetéseknek és a kötelező betelepítés hátrányainak valós aránya Büntetésekkel fenyeget minket az úniós adminisztráció, amennyiben nem teljesítjük az általuk kötelezőként ránk szabott betelepítési kvótát. De hát föl kell tennünk a kérdést: miféle büntetés lehet rosszabb annál, mint hogy tízezrével nyüzsögnének városainkban, sőt falvainkban is az ellenőrizetlen, illegális migráns tömegek? Szétzilálnák életünket, tönkretennék gazdaságunkat, fenyegetően és tettlegesen lépnének fel vallásunk, kultúránk ellen, de női embertársaink ellen is. A közbiztonság közrettegéssé válna, különösen a nők körében. És sodródnánk afelé, hogy a titkos társadalmi szervezetek maguk lépjenek fel a migránstömegek ellen, ami szörnyű lenne. Mi lehet ennél rosszabb? Az, hogy – elképesztő jogtiprás által, hiszen ennek semmilyen jogalapja nem lehetne – néhány százmillió euróval csökkenne a „támogatásunk”? Ez a – legrosszabb esetben, és nyílt jogtiprás által keresztülvihető – „büntetés” eltörpül amellett a teljes tönkremenetel mellett, amely bekövetkezne, ha megengednénk a hazánkat elözönlő illegális migránsok betelepítését. Brüsszel és egyes európai államok agyalágyult bürokratái valójában érzik, hogy nincs a kezükben semmilyen igazi kényszerítő eszköz, ezért próbálkoznak minden ráhatással. De aki sziklaszilárdan kitart, azzal szemben tehetetlenek. Ezért oly fontos most az ország jövője szempontjából, hogy milyen kormány kerül az élére. Nem kell tehát Brüsszel büntetésétől félnünk. Sokkal rosszabbat akar nekünk és tőlünk, mint amilyen büntetés foganatosítására képes ellenünk. Elboldogulunk majd a magunk erejéből is, a támogatásuk nélkül, ha szabadon továbbépíthetjük életünket és jövőnket. Nem gondolnám, hogy emiatt, akár egy ilyen úniós büntetőszankció esetében is, ki kellene lépnünk az Únióból. Mi vagyunk Európa, és nem ők. Mi dolgozunk Európa jövőjén, és nem ők. Mi akarjuk megtartani, sőt megmenteni Európát, és beteljesíteni Európa küldetését, és nem ők. Emellett lehet, hogy pár éven belül teljesen kicserélődik az úniós adminisztráció személyi összetétele. Nem szabad hát miattuk feladnunk az úniós összefogás európai eszméjét. Látszólag túlterjeszkedtem egy országgyűlési választás szükségszerű tematikáján, valójában ennek a küszöbönálló választásnak legfőbb tétje a migráns kérdés, amelyet a maga teljes komplexitásában látnunk kell a mérlegeléshez. Mellőzöm viszont mindazt, amivel úgyis tele van a sajtó. II. Nyolc év teljesítménye Népes családi, baráti és ismeretségi körömben nincs egyetlen olyan személy sem, akinek az életfeltételei az elmúlt nyolc évben alapvetően ne javultak volna. Most nem az egyéni helytállásból fakadó előmenetelre gondolok, hanem azokra a kormányzati lépésekre, amelyek folytán minden társadalmi réteg és csoport, és így minden egyén körülményei érdemben, pozitívan változtak e nyolc év alatt. Ez az elmúlt nyolc év valós politikai teljesítménye. Vaskos kötetet tenne ki, ha a gazdaság és a pénzügyek rendbetételének és fejlődési vágányra állításának, a külkapcsolatok soha nem látott, minden irányú fejlesztésének, a munkahely-teremtésnek, az építési beruházások konjunktúrájának, a kultúrát, a vallásos életet, a sportéletet élénkítő intézkedéseknek a részleteit felsorolnánk. Az ezeket a tényeket cáfolni szándékozó hazugságokra egy szót sem érdemes vesztegetni. III. Korrupció, protekció, önkényuralom Az ellenzéknek nevezett zűrzavaros, abszolút kormányképtelen konfiguráció, látva a nyolc év kiváló politikai teljesítményét, a korrupció és az önkényuralom vádjával igyekszik ellenszenvet gerjeszteni a választópolgárokban a FIDESZ-KDNP pártszövetség ellen. Az emberek legalacsonyabb rendű hajlamaira építve akarnak hangulatot kelteni. Úgy számítanak, hogy a rossz dolgok híresztelését hajlamosak az emberek könnyebben elhinni, mint a jó fejlemények valósághű híreit. Könnyen fölkelthető az irigység, a féltékenység, a kárörvendés ösztöne. Ha ez kellő indulatot is kivált, akkor már a rágalmazó propaganda áldozatai gondolkodni is elfelejtenek, és képesek akár saját jól felfogott érdekeik ellen szavazni. Ez az ellenzékinek mondott társaság nem veszi észre, hogy az önkényuralom általuk hangoztatott vádjának ők maguk a legfőbb cáfolatai. Mert miféle diktatúra az, amelyben teljesen szabadon, nyilvánosan lehet a „diktátort” és annak családját (!) kétpofára rágalmazni, sőt gyalázni? Ez a vád több szót nem érdemel. Legföljebb arra a jelenségre utalok, hogy Orbán Viktor és a FIDESZ, jelezve azt, hogy igyekszik komolyan venni múltunk, jelenünk és jövőnk keresztény jellegét, messze a választási eredmények fölötti arányban juttatott a nyolc év alatt a KDNP-nek kormányzati pozíciókat. Miféle „diktátor” az, aki nem legyűri, hanem aránytalan mértékben fölemeli szövetséges partnerét? A másik vádra térve: az emberek sokszor egy kalap alá veszik a korrupciót és a protekciót. Ismerve sok személyiséget a FIDESZ-KDNP pártszövetség felső vezetéséből, határozottan állítom, hogy nem létezik olyan eset, amelyben bármelyiküknek bárki „visszacsúsztatna” pénzt. Ezen a szinten korrupció biztosan nincs. A helyi vezetők között pedig remélem, hogy nincs. De ha mégis lenne, az büntetőjogi probléma. Annál inkább tetten érhető számos területen a protekció. Ennek tagadása fölösleges. Csakhogy minden létező hatalom, önkényuralomban és köztársaságban, egypárti államszocializmusban és demokratikus jogállamban egyaránt, saját ismeretségi köréből helyez kulcspozícióba embereket, mert őket ismeri, bennük bízik. Mindig így volt ez és így is lesz. A ma ezzel vádaskodók ugyanígy cselekedtek, amikor hatalomban voltak. Jómagam a társadalmi szervezetek között nagynak számító szövetségeket, mozgalmakat vezettem, de ezek között a legnagyobb is eltörpül az államapparátus létszámához képest, de magam sem tudtam más megoldást, mint hogy a – sokszor nem kis létszámú – vezetőségek tagjai, barátaim, harcostársaim közül kerüljenek ki, akikről tudtam, hogy elkötelezett résztvevői a közös küzdelemnek. A protekció ellen mindig lehet hangulatot kelteni, de jó lenne, ha mindenki meggondolná: hogyan máshogy lehetett volna szavatolni, hogy a Kormány ország jobbító szándékai és cselekedetei ne fussanak zátonyra a középvezetés, a végrehajtó közeg esetleges szabotázsa miatt? IV. Nem kétharmad, hanem háromnegyed lehetséges és szükséges Ha az országgyűlési választásokon magának a választásnak a cselekvését komolyan vesszük, akkor mindig az a legfőbb kérdés, hogy miből tevődne össze kormányképes erő. Van-e realitása annak, hogy ha a mai ellenzék összességében elérné a kormányalakításhoz szükséges 50% fölötti eredményt, összeálljon kormányerővé. Nem kell kifejtenem, hogy ez teljes képtelenség. Egy Vona-Gyurcsány-Széll-Karácsony-Bokros-Fodor „Kormány” a zártosztály hallucinációinak, vagy a politikai drogokkal betépett fantaszták vízióinak világába tartozik. Semmilyen elfogultság nem kell hozzá, hanem a tárgyilagos, reális mérlegelés mondatja ki a választásra készülővel: nincs semmiféle életképes, az ország elemi érdekeivel összhangba hozható kormányzati alternatíva. Ezt azoknak is nagyon alaposan meg kellene gondolniuk, akik magukat nem tekintik FIDESZ-szavazóknak, de szívükön viselik ebben a végsőkig kiélezett helyzetben az ország stabilitását, és szeretnék elkerülni hazánk politikai-gazdasági-biztonsági összeomlását. Meg kellene fontolniuk, hogy egy szintre hozható kérdés-e az, hogy Orbán Viktor veje hogyan nyert el egy pályázatot, azzal, hogy hazánk élete káoszba hanyatlik, ahogyan ez más országokban látható módon bekövetkezett? Vagyis belső és külső tényezők egyaránt abba az irányba hatnak, hogy minden eddiginél nagyobb FIDESZ-KDNP eredmény szülessen. Sem az egypártrendszernek, sem a kétpárti váltóhatalomnak nem vagyok híve. Több alkalommal a rendszerváltás óta azért szavaztam esélytelen kispártok listájára, hogy megmaradjon a Magyar Országgyűlés sokszínű jellege. Most azonban kategórikus erejű üzenetet kell küldenünk Brüsszelnek és az egész Úniónak: akármivel rágalmazzák is Orbán Viktort és Kormányát, a magyar társadalom azt akarja, amit miniszterelnökünk és Kormánya képvisel. Elutasítjuk Brüsszel Európát és benne Magyarországot tönkretevő, zűrzavaros politikáját. Ezért egységesnek kell lennünk. Ne elégedjünk meg a kétharmados felhatalmazással, célozzuk meg a háromnegyedes eredményt. Most mi vagyunk Európa élén. Minden meggyötört, rettegő európai, különösen nyugat-európai embertársunk a magyarok szilárdságában látja utolsó reményét, mint ahogyan ez volt 1848-49-ben. A „magyar modelltől”, a „magyar megoldástól” visszhangzik ma újra Európa. Ha a magyar választópolgárok a háromnegyedes üzenetet elküldik Brüsszelnek, befellegzett az Európát megsemmisíteni akaró agyalágyult és/vagy gonosz erőknek; elkönyvelhetik vereségüket. Most újra Magyarországra figyel a világ. Jó lenne, ha az ingadozók, vagy még az egyébként bármi miatt ellenszenvezők is mindezt megfontolnák, és átéreznék a helyzet horderejét. 2018. március 15-én
2018. március 19., hétfő | 20930 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Éliás Ádám elnök
1. Történelmi abszurditások Az, ami a mostani Nemzeti Konzultációt szükségessé tette, legalább három szempontból igazi történelmi abszurditás. Az első abszurditás, hogy az Európai Únió legális testületei illegális cselekvésre, és az állandósuló illegalitás elfogadására akarnak kényszeríteni bennünket. Egyrészt: el akarják érni illegális bevándorlók tömeges betelepítését hazánkba, tehát azt, hogy fogadjuk el, és tegyük mindennapi életünk szerves részévé a folyamatos illegalitást. Nemcsak abban az értelemben, hogy a betelepülők még személyazonosságukat sem tudják hitelesen igazolni. Abban az értelemben is az illegalitás állandósulása valósulna meg, hogy vallási hovatartozásukra hivatkozással, bevallottan is, a magyar törvényekkel ellentétes törvények szerint, vagyis magyar szempontból nézve illegális életvitelt folytatva tartózkodnának hazánkban.  Másrészt: áttételesen azt követelik, hogy ennek érdekében szegjük meg az érvényben lévő, határvédelemmel összefüggő úniós megállapodásokat, amelyeket következetesen, talán az egész Európai Úniót tekintve is, csak mi tartunk be. Harmadrészt: a magyar társadalom által megválasztott legális nemzeti közhatalmat rá akarják bírni, hogy forduljon szembe az őt hatalomba emelő társadalom elemi érdekeivel, és más, külső, idegen érdekeket szolgáljon. A határzár jogi és fizikai feloldása, és az energiaárak meghatározásának minden állami kontroll nélküli átadása ezt jelentené. Vagyis váljon illegitimmé a magyar közhatalom, hiszen a demokratikus jogállamban a közhatalom minden személye és szervezete illegitimmé válik, aki és amely szembefordul az őt jogalkotói és végrehajtói hatalomba emelő társadalommal. A helyzet másik abszurditása, hogy mindezt Strasbourg és Brüsszel testületei a kötelező szolidaritás elvére hivatkozva követelik. Vagyis a morálisan legmagasabb rendű emberi cselekvésnek, a szolidaritásnak, azt a tartalmát adják, hogy mivel ők kitaláltak egy Európa tönkretételéhez vezető őrültséget, ezért (szolidaritási alapon!) mindenkinek az ő ostobaságuk szerint kell cselekednie, akkor tesz eleget a kötelező szolidaritás elvének. (Az igazi szolidaritás életbevágóan fontos kérdésére még visszatérek.) A harmadik, szemünk előtt játszódó abszurditás, hogy a nemzetközi pénzügyi háttérhatalom egyik vezető végrehajtó személyisége, Soros György és munkatársai végiglátogatják az úniós testületek vezetőit és tagjait. Látogatásuk célja, hogy lediktálják nekik – nyilvánvalóan a pénzügyi háttérhatalom érdekei szerint –, hogy mit és hogyan tegyenek, és azok végre is hajtják az Európa szétrombolását szolgáló „direktívákat”. Az már tényleg az absurditás komikus területére tartozik, hogy ezek az igazi komprádor úniós figurák (jó pénzért?) mindezt arra hivatkozva teszik, hogy „veszélybe kerültek az európai értékek”. Tehát azok, akik Európa szétzilálását szolgálják, az „európai értékek védelmezőinek” tüntetik fel magukat. Mint amikor a rabló feljelentést tesz az áldozatai ellen, hogy azok védekezni mertek. Az egész abszurd jelenség mögött a nyugat-európai népek mély morális válsága áll. Egyelőre nem tudnak megküzdeni dilemmáikkal. A szélsőségektől félnek, a német társadalmat bénítja a rossz történelmi lelkiismeret, s elfogadható alternatívák hiányában, ahelyett, hogy ezeket a tehetségtelen, politikai értelemben velejéig korrupt vezető rétegeket elkergetnék, egyelőre még újra és újra hatalomba emelik őket a választásokon. Egyelőre előjele sincs az Európa megmentésére alkalmas politikai erő fellépésének a nyugat-európai társadalmakban. 2. Mérleg Érthető, hogy a magyar Kormány ebben a példátlanul abszurd, szorult helyzetében segítséget kér saját társadalmától, hogy ne csak a választási eredményeire hivatkozhasson, hanem arra is, hogy az időszerű kérdésekben is támaszkodhat a nagy többség egyetértő akaratnyilvánítására. Ezt a nagyon is érthető és támogatandó célt szolgálja a Nemzeti Konzultációnak nevezett, politikai tartalma szerint valójában népszavazás-jellegű kezdeményezés. Kikerülhetetlen a Konzultációban történő részvétel megfontolásában, hogy az emberek mérleget is vonjanak a Konzultációt kérő Kormány tevékenységéről. Hogy is állunk ezzel? A Kormány és a mögötte álló parlamenti FIDESZ-KDNP pártszövetség jogalkotó-politikai-kormányzati teljesítménye lenyűgöző. Nincs olyan társadalmi réteg, amely ez alatt a hét év alatt ne lépett volna valamilyen módon, valamilyen mértékben előre. A társadalmi-gazdasági élet területén nincs olyan probléma, amelynek megoldásában ne tettek volna legalább egy lépést annak kezelésében, megoldásában. De olyan témák is voltak, amelyeknél átütő erejű változást, sikert értek el. Az is igaz, amit a Kormány vezető személyiségei gyakran hangsúlyoznak, hogy mindez a közös munka gyümölcse, de a közhatalom szerepének vitathatatlan a jelentősége egy ország teljesítményében. Engem különösen meggyőzött (egy kormányzat igazi bizonyítványának tekintem, bár sajnos általában a közbeszédben nem kapja meg a kellő súlyt), hogy a leginkább leszakadt csoportok felzárkóztatására milyen hasznos lépéseket tett a kormányzat. A közhasznú foglalkoztatásban részt vevő emberek tízezrei érdemi módon léptek előre a maguk reménytelen helyzetéből: az analfabétákat megtanították írni, olvasni, számolni; akik ezen már túl voltak, el kellett végezniük néhány általános iskolai osztályt; akiknek már ez is megvolt, de hiányzott egy-két év a nyolc általánosból, azok megszerezték; azokat, akik már rendelkeztek nyolc általánossal, valamilyen hasznosítható szakmához juttatták. Ez a terület, amilyen nagy odafigyelést, gondosságot igényel, olyan csekély a (párt)politikai hozadéka. Az érintettek nagy része a választásokon következetesen passzív rétegekhez tartozik, és sem részükről, sem sajnos a társadalom részéről sem jár ezért dicséret senkitől a felzárkóztatásban fáradozóknak. Annál inkább megvilágítja egy politikai erő valóságos jobbító szándékát, morális-politikai minőségét. (Két megjegyzésem van: 1. politikán nem párthatalmi politikát, hanem a közügyek intézését értem; 2. ebben a Konzultációban semmi jelentőségét nem látom a politikai érdekekből, ellenszenvből, vagy rokonszenvből fakadó véleményeknek. Nem is veszem fel ezekkel a vita fonalát, mert fölösleges, legyen szó akár a kormányerők öndicsérő propagandájáról, akár az ellenzék zsigeri gyűlölködéséről. A komoly, építő kritikát viszont bekalkulálom. Egyébként pedig a valós tapasztalataimból indulok ki.) A Kormány, a mögötte álló FIDESZ-KDNP kétharmados parlamenti pártszövetséggel a háta mögött, rendbe tette a csőd közeli állapotba került gazdaságot, és a szilárd alapokon nyugvó, egyensúlyos, dinamikus fejlődés vágányára állította. Majdnem minden negyedévben tanúi vagyunk Brüsszel hitetlenkedő csodálkozásának, hogy Magyarországon magasabb és stabilabb a növekedés, mint amire a legoptimistább előrejelzések számítottak. Egyszerűen felsorolhatatlan az a rengeteg életterület, amelyen előrelépés történt. Kialakult egy tehetséges, sok-sok fiatalból álló kormányzati apparátus, amelynek tagjai a maguk területén kreatívan, odafigyeléssel, a javítás szempontjából célirányos, hatékony fellépéssel dolgoznak. Valóban felsorolhatatlan, milyen rengeteg kisebb-nagyobb cselekvéssel járultak hozzá az ország előrelépéséhez. Hogy csak egy „kis” motívumot említsek: igazi politikai géniusz kellett annak felismeréséhez és céltudatos megvalósításához, hogy a világtársadalom jelenlegi állapotában a külügyi tevékenység nem a formális kapcsolatépítésből kell, hogy álljon, hogy a nagykövetek, egymás nemzeti ünnepei alkalmából rendezett fogadásokon megjelenjenek és mosolyogjanak, stb., ez már kevés: a külügyi kapcsolatok igazi tartalmát a külgazdasági együttműködésre irányuló kapcsolatépítés adja meg. A külügy tevékenysége soha nem látott eredményeket hozott. Mindezt egy ezernyi konfliktusgóccal, viharral tépázott világhelyzetben! Másik példa: arról beszéltek a pesszimista szakemberek, hogy az uzsorázást nem lehet felszámolni. A magyar igazságszolgáltatási organizáció (rendőrség-ügyészség-bíróság) véghezvitte a „lehetetlent”: gyakorlatilag megszüntették az uzsorázást. És így tovább, lehetne a példákat végtelenségig sorolni. Ha a VÉSZ és a GYŐZ Mozgalom szűkebb érdekvédelmi, önvédelmi területeit veszem, hasonlóan megnyugtatóak az eredmények: lánctartozások többé nem alakulhatnak ki hazánkban a 2013-14 folyamán életbe lépett jogszabály-változások következtében; az egyetlen otthonnal rendelkező családok védelme, a csaláson alapult, lakóingatlan-jelzáloggal terhelt, deviza elszámolás hitelszerződések tekintetében, hatékonyan működik; a hazárdírozó egészségügyi privatizációt célul kitűző spekulánsok eltűntek. A politikai-jogi-gazdasági fejlődés kivétel nélkül igazolta a VÉSZ és a GYŐZ Mozgalom akcióit, és megoldásokat kérő és kínáló fellépését. 3. Fikciós fantázia-játék Romlott közéleti reflexeinket jól ismerve, tisztában vagyok azzal, hogy ezek a megállapítások mindig gyanúsak valaki szájából, akinek semminemű hatalmi pozíciója nincs: vajon milyen okból és célból hízeleg ez az ember a hatalomnak? (Nem egészen így szoktak fogalmazni, de inkább maradjunk szalonképesek!) Fikciós fantázia-játékot ajánlok, amelyből rögtön kiderülhet, hogy elfogulatlan, tárgyilagos, megalapozott ítéletnek minősíthető-e a véleményem. Nem nehéz ez a fikció, csupán a közelmúlt tapasztalataira, a 2010 előtti kormányok magatartására kell hozzá visszaemlékezni. A reális emlékezéshez pedig nem kell túlságosan megerőltetnünk a memóriánkat, annyira karakteres volt azoknak a kormányoknak a politikája, és tetteik mély nyomot hagytak a társadalomban. A fikciós fantázia-játék pedig a következő kérdés lenne: hogyan nézne ma ki Magyarország, ha az utóbbi hét évben nem ez a Kormány és ez az összetételű Parlament regnált volna, hanem az előző, vagy egy ahhoz hasonló Kormány és Parlament. (Tisztában vagyok azzal, hogy ebben a hét évben két ciklus nem teljesen azonos összetételű Kormányáról és Parlamentjéről van szó, de a kormányfő azonos, és a parlamenti arányok is nagyjából azonosak.) Tehát hogy nézne ki most Magyarország Orbán Viktor és a mögötte álló parlamenti kétharmad nélkül? Az országban tízezrével nyüzsögnének az illegálisan beáramló migránsok. Budapest és a nagyvárosok tele lennének velük, de a kisvárosokba és falvakba is bőven jutna belőlük. A most diktatúráról visítozó tüntető lányok ezerszer meggondolnák, hogy fényes nappal egyedül neki merjenek-e vágni az Astoriától a Ferenciek teréig tartó ötperces sétának, az egyetem egyik épületéből a másikba, mert bármikor, a legváratlanabbul megverhetik őket. Igazában ez harapózott el az idióták által vezetett nyugat-európai országokban: elenyésző a kifejezett szexuális erőszak, a nők többnyire bizonyíthatatlan, tömeges bántalmazása azonban elviselhetetlenül gyakori. Hiszen a cél: a szabad, szuverén, egyenjogú és egyenrangú Európai Nő megsemmisítése, a verés, megalázás, megfélemlítés eszközével. A bántalmazások elkövetői egy pillanat alatt eltűnnek, s a bántalmazásról, a néhány pofonról, ütésről, rúgásról még látleletet sem lehet fölvenni néhány perc múlva. Ha pedig jóérzésű és bátor magyar fiúk meglátnák, elfognák és jól elagyalnák az elkövetőket, őket fogná el és állítaná bíróság elé a rendőrség. Mindez csak nálunk lehet fantázia tárgya, külföldön, Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Svédországban, stb., az ott tartózkodó, dolgozó barátaim ilyen esetek sokaságáról számolnak be. A rendőrség nem a bűnözőket üldözi és az áldozatokat védi, hanem az áldozatok védelmére kelő embereket üldözi, az áldozatok védelmében pedig tehetetlenséget mutat. Káosz és félelem uralkodna Budapesten, de az egész országban is. Az államcsőd állandósult fenyegetésében újabb és újabb hatalmas IMF és más forrású hitelekkel kötnék gúzsba a magyar gazdaságot és társadalmat. Mindenféle demagóg túlzás nélkül, sőt óvatos becsléssel is biztosan állítható, hogy a háztartások rezsiköltsége kétszerese lenne a mostaninak. A lakosságarányos munkanélküliség tekintetében élen járnánk az Únióban. A Kormány készségesen asszisztálna a bankoknak, karhatalom bevetésével is, a deviza elszámolású, csaláson alapuló hitelszerződések áldozatainak, egyetlen otthonukból történő tömeges kilakoltatásában, nyomortanyákra hurcolásában. Gúnyt űznének a zsidó és a keresztény-keresztyén szertartásokból, s a templomokból-zsinagógákból kiáramló hívek örülhetnének, ha néhány köpéssel és pofonnal megúszhatnák azt a szemtelenségüket, hogy a magasrendű multikulturális környezetben, vallásuk gyakorlásával, „provokálni” merészelték a "másságot". A tettleges antiszemitizmus az egeket verdesné. A Soros-szolga "civil" szervezetek, óriási összegekkel finanszírozott, hatalmas propagandatevékenységben, TV-kben, rádiókban, újságokban és hírportálokon bizonygatnák, hogy mindez így van jól, ez a fejlődés útja, amely ugyan nehézségekkel jár, de ez vezet majd az új, modern, fejlett, multikulturális Európához, amely végre egységesen szolgálná a világ pénzhatalmi köreinek általános jólétet ígérő érdekeit, és megszabadulna a nemzetállamok széthúzást, különbözőségeket állandósító soviniszta törekvéseitől. A CEU (Közép-Európai Egyetem) végre elnyerné az őt megillető rangot a nyílt európai társadalom érdekében kifejtett kimagasló színvonalú tevékenységéért, hatalmasra emelnék anyagi támogatását, beszippanthatná a vidéki egyetemek sorát, hogy a vidéki szellemi életben is hatékonyan szolgálhassa ennek az európai fejlődésnek az eszméjét. A rendőrséget és az igazságszolgáltatást nem a migráns tömegek féken tartására, hanem a nagyszerű helyzettel elégedetlen, tüntető csőcselék, félbűnözői csoportok szétverésére és megbüntetésére vetnék be. Arra vonatkozóan pedig még a fantáziámat sem akarom aktivizálni, hogy az illegális migrációval bejövő terrorista sejtek mit művelnének. Szóval, Magyarország, szociális és gazdasági katasztrófák sorozatán keresztül közeledne a népfelkeléshez, vagy már benne is lenne. A VÉSZ és a GYŐZ Mozgalom pedig bizonyosan élen haladna egy ilyen népfelkelésben, és ameddig bírná, egyszerre biztosítaná annak hatékonyságát és erőszakmentességét, de népfelkelés nélkül is a hatékony társadalmi önvédelem letéteményese lenne mindkettő. A káosz, az erőszak és az ínség mindenre rányomná bélyegét, a turisták és a befektetők nagy ívben elkerülnék az országot. Semmi elrugaszkodás nincs a valóságtól ebben a képben. Nem ijesztgetés, hiszen sok nyugati országban, ugyanattól a politikától, amit a 2010 előtti Kormányok Magyarországon műveltek, és művelnének most is, - mindez már gyakorlati valóság. És mi a helyzet most? Mindenki láthatja és elfogulatlanul megítélheti, csak körül kell nézni. Annyira önmagáért beszél a valóság, hogy nem is kell jellemezni és részletezni. Az országot biztonság, nyugodt fejlődés jellemzi, tömegesen jönnek a turisták és a befektetők; oázissá vált hazánk a viharvert Európában. A diktatúráról szóló belső és külső vádak pedig közönséges rágalmazó hazugságok. Pár napja valakivel - nem akárkivel - vitám volt, s ez adta a végső lökést, hogy nyilvánosan a leghatározottabban kiálljak Orbán Viktor mellett, és Kormányának, parlamenti hátterének politikája mellett. Az illető felszólított, hogy a civil szférát és az egyetemi autonómiát ért „támadás” idején elérkezett a pillanat, hogy a VÉSZ és a GYŐZ Mozgalom is harcosan fellépjen a Kormány ellen, ez döntő lehet, akár a "mérleg nyelve" is. Azzal indokolta a mostani fellépésünk indokoltságát, hogy jómagam, és a VÉSZ és a GYŐZ által képviselt emberek, szervezetek, társadalmi csoportok is "oly sokat szenvedtek" a hatalom bűnei-mulasztásai miatt. Csakhogy jól emlékszem ezeknek a „civil szervezeteknek” a magatartására, amikor közvetlen, és nagyon nagy volt a veszély (2007-2011, ez az időszak jelentette legintenzívebb éveinket). Amikor a félbűnözői körökből verbuvált illegális kilakoltató kommandók ellepték az országot; amikor a bankszféra és a spekuláns csoportok háborút indítottak a társadalom ellen; amikor ki kellett volna állni az egri kórházvédők mellett, stb. Ezek a „civilek”, akik egyébként dúskáltak a pénzben, meg se mertek nyikkanni. Érdekes, hogy akkor semmi bajuk nem volt a demokráciával és az európai értékek védelmével. A VÉSZ és a GYŐZ magára hagyatva vívta meg a „bankháborút” és minden más harcát. Ellenben ezek a „civilek” mindig megtalálták a módját, hogy finnyásan fanyalogjanak a mi „túlságosan harcos”, az ő széplelkükkel össze nem egyeztethető fellépésünkön. Mi soha semmilyen külföldi szervezettől, vagy személytől, sem az itthoni hatalomtól, egyetlen fillért sem kaptunk, s miközben nagy tömegerővel vívtuk harcunkat, a legnagyobb anyagi nehézségekkel küszködtünk. Úgyhogy a dolog éppen ellenkezőleg áll. Azért drukkolunk, hogy a Kormány és a Parlament szilárdan tartson ki az ország valós védelmében, ne törődjön a brüsszeli és egyéb gyengeelméjűek semmilyen támadásával. Tudnia kell a Kormánynak, hogy bármilyen nagyhangúak is ezek az ország külső ellenségeivel szövetkező itthoni figurák, hatalmas, elsöprő többséget képező erő áll mögötte. 4. Foltok Tudom, hogy csúnya foltok is éktelenkednek a Kormány és Parlament összképén. Csak éppen teljesen máshol látom ezeket a foltokat, mint azok, akik az emberek legkétesebb reflexeinek, az irigység, gyűlölködés hajlamainak aktivizálására használják fel  kormányellenes propagandájukat, mert ettől remélnek pártpolitikai hasznot. Engem egyáltalán nem érdekel, hogy a vezető grémium ismeretségi köréből kerülnek ki a különböző életterületek vezető személyiségei. Így volt ez az uralkodó dinasztiák idején is, és az összes demokratikus ország összes kormányánál is. Mindenki, a szabályosan, demokratikusan megválasztott elit is, azokat a személyeket helyezi kulcspozíciókba, akiket ismer, és akikben megbízik. Ez szükségszerű, és azok is így szervezték végrehajtó apparátusukat, akik most nagyhangon korrupcióról kiabálnak. Nem látok viszont semmilyen mentséget arra, hogy fenntartja a Kormány a tavaszi óraátállítást. Elegendő egy égbekiáltóan ostoba, soha senki által nem bizonyított állítás a légbőlkapott energiaspórolásról, amelyet évről évre, hasukra ütve szajkóznak a szakmájuk szégyenét jelentő paprikajancsik, és jön a mindenkit tönkretevő óraátállítás, az időbe való szégyentelen beavatkozás. Még ha lenne is tényalapja valami csekély energiaspórolásnak (amit idáig hitelesen senki nem bizonyított!), miért nem tartozik a mérlegelés egyenlegébe, hogy mindenkit tönkretesz? Pedagógusok mesélik, hogy a gyerekek heteken át kóvályognak. A háziállatok egész életritmusa felborul. Megtörik a tavaszi életáradás természeti ritmusa, sokakban megnövelve a depressziós hajlamot. Aztán az ebben az időben szükségszerűen nagyobb világítási igény miért nem tartozik az egyenlegbe? Egyáltalán: hogy mer beavatkozni az ember, pénzügyi álhivatkozásokkal a kozmikus, természeti időbe? Mindez nem számít? Egyenesen azt kell mondanom, s ez a legsúlyosabb kritika, hogy nem tekinthető a zsidó – keresztény-keresztyén kultúra örökösének és hordozójának az a Kormány, amelyik fenntartja az idő szentségének meggyalázását, ráadásul kisszerű, ocsmány, ostoba pénzügyi hivatkozások alapján. Csúnya folt volt a deviza elszámolású hitelek piaci értéken történő forintosítása. Ebben a kérdésben a teljes FIDESZ vezetőség hazudott a társadalomnak. Ők maguk mondták ki, hogy azért nem lehetséges a piaci értéken történő forintosítás, mert ez a családok százezreit hozná az ellehetetlenülés állapotába. Mégis megtették, és a reális számítások szerint várható is volt a tömeges kilakoltatások megindulása. Utólag közlöm: a VÉSZ és a GYŐZ Mozgalom ugrásra készen figyelte akkor a fejleményeket. Rettenetes cirkusz lett volna, ha emiatt csak megkezdődnek a tömeges kilakoltatások. Érdekes módon azonban, nem következett be a matematikailag bebizonyíthatóan szükségszerűvé vált kilakoltatási hullám. Azt feltételezem, és ez nagy mentsége a Fiúknak, hogy olyan titkos megállapodásra kerülhetett sor a bankokkal a forintosítási rendeletek idején, hogy az egyetlen otthonnal rendelkező adós családok esetén a kilakoltatás nem létező opció, vagyis az ő esetükben végérvényes moratórium tiltja a kilakoltatást. Számukra elviselhető, hordozható, kompromisszumos megállapodást kell kialakítaniuk a bankoknak, amelyek kötelesek az együttműködésre kész adósokkal addig egyezkedni, amíg a mindkét oldalon elfogadható megoldás megszületik. Ebben a vázlatnak sem minősíthető áttekintésben más hibákat is felsorolhatnánk, amelyek kétségtelenül megtörténtek, például az oktatásügy, az egészségügy, a kommunikáció stílusa, stb. területein. 5. Kérdések és válaszok Ezekkel, és más foltokkal együtt is azonban abszolút pozitív a Kormány és a Parlament hét éves mérlege. A Nemzeti Konzultációban ennek ki kell fejeződnie. A Nemzeti Konzultáció kritikusai direkteknek, választ sugalmazó, rábeszélő jellegűnek mondják a kérdéseket és a felkínált válasz-alternatívákat. Ebben van is igazság. De ha figyelembe vesszük, hogy egyfelől van a Kormány, amelynek, parlamenti hátterével együtt, karakteres, határozott álláspontja van, ezt mindig nyíltan képviseli is; álláspontját valóban, jól felismerhetően belefogalmazza a kérdésekbe, és az általa nyilvánvalóan preferált válasz-változatokba. Másfelől van az állampolgár, aki szabadon dönthet arról, hogy egyáltalán részt vesz-e Konzultáción; ha részt vesz, elfogadja-e a Kormány álláspontját, vagy az azzal ellentétes választ jelöli meg, - ha mindezt figyelembe vesszük, akkor már csak abban az esetben aggályoskodhatunk, ha az állampolgárt ítélőképesség nélküli kiskorú személynek tekintjük. Ez pedig nem lehet egy demokrata véleménye. Nézzük akkor a Nemzeti Konzultáció hat pontját. Az első kérdéshez: A „rezsicsökkentés eltörlésére” irányuló brüsszeli próbálkozás lényege, hogy meg akarják tiltani a magyar Kormány beleszólását az energiaárak meghatározásába. A háztartások rezsiköltségének abszolút döntő összetevője viszont, közvetlenül, vagy közvetve, éppen az energiaköltség. Normális helyzetben valóban nincs semmi keresnivalója a jogi-politikai organizáció végrehajtó szervezetének, a Kormánynak, a gazdasági működés árrendszerének meghatározásában. Csakhogy nincs „normális helyzet”. Számtalan példa bizonyítja, hogy hiába vannak a monopólium-ellenes törvények, hiába van még büntetőjogilag is szankcionálva az árkartell kialakítása, a nagy, multinacionális energiaszolgáltatók mindig megtalálják a profitmaximalizáláshoz vezető üzleti megoldásokat. Az energiaszolgáltatók extraprofitja pedig a gazdaság többi szereplőjének és a lakosságnak a nyomorgatását jelenti. Így biztosra vehető, hogy ha a Kormány elvesztené az energiaárak befolyásolásának eszközét, a szolgáltatók pillanatok alatt akár kétszeresére is felemelnék áraikat, s ezzel a rezsiköltségek újra elviselhetetlen mértékűre nőnének. Beikszeljük tehát az a. választ: „Védjük meg a rezsicsökkentést. Ragaszkodjunk ahhoz, hogy a magyar energiaárakat Magyarországon határozzuk meg.” A második kérdéshez: Nem szükséges kifejtés: senki nem tartózkodhat ellenőrizetlenül illegálisan Magyarországon. Beikszeljük az a. választ: „A magyar emberek biztonsága érdekében felügyelet alá kell helyezni az illegális bevándorlókat addig, amíg a hatóságok döntenek az ügyükben.” A harmadik kérdéshez: A válasz magától értetődő, beikszeljük az a. választ: „Az illegális bevándorlást segítő tevékenységeket – mint az embercsempészet és az illegális bevándorlás népszerűsítése – büntetni kell.” Külön megjegyzésem: azok ellen is meg kellene találni a nemzetközi büntetőeljárás jogtechnikai megoldását, akik a brüsszeli és strasbourgi bürokraták közül szívósan dolgoznak Európa tönkretételén. A negyedik kérdéshez: Erre a kérdésre már saját tapasztalataim alapján kitértem, javaslom az a. választ: „Kötelezzük őket (mármint a külföldről támogatott szervezeteket) arra, hogy regisztráltassák magukat, vállalva, hogy melyik ország vagy szervezet megbízásából, és milyen céllal tevékenykednek.” Az ötödik kérdéshez: Brüsszel, az úniós csatlakozás kezdeteitől arra törekedett, hogy az új tagok belső támogatási rendszere minél később tehesse őket igazi versenytársakká a gazdaság különböző területein. Ezt a törekvését akarja újra és újra érvényesíteni, és a munkahelyteremtő támogatásokat akarja korlátozni. Ezzel ellentétes a magyar érdek és a Kormány politikája. A válasz egyértelműen az a. változat: „A magyar gazdaság jövőjéről továbbra is nekünk, magyaroknak kell döntenünk.” A hatodik kérdéshez: Tapasztalva, hogy Brüsszelben milyen befolyások érvényesülnek, nem is lehet kérdéses, hogy mit jelentene nekünk, ha Brüsszel határozná meg adóink mértékét; az a. válasz: „Ragaszkodjunk ahhoz, hogy mi, magyarok dönthessünk az adócsökkentésről.” 6. Az igazi probléma Kétségbeejtő, hogy az igazi problémáról egyelőre senki, semelyik oldal sem ejt egy szót sem. Pedig ez az a vészjósló tünet, ami mellett az összes eddigi súlyos probléma eltörpül. Állítólag már most több száz millióra tehető azoknak a száma, akik Afrikában és Ázsiában már mozgásban vannak. Nem arról van szó egyelőre, hogy ezek a hatalmas tömegek elindultak Európa felé, de a sötét messzeségben, mint örvényléssel fenyegető áradat, elindult a belső áramlás, amelynek oka a víz- és élelemhiány. Senki nem beszél arról, hogy a fehér civilizáció száz éveken keresztül lerabolta Afrikát és Ázsiát, és a kialakult helyzetért a fehér civilizáció viseli a felelősséget. Ha a fehér ember önzése akár a migráció pártolásában (öregedő társadalmak, demográfiai problémák, munkaerő-hiány), akár a migráció elhárításában (ne zavarjanak minket az idegenek) felülkerekedik, akkor az egész fehér civilizáció sorsa, elképzelhetetlen krízisek sorozatában, meg fog pecsételődni, és nem lesz mentség. Az euroatlanti térség népeinek, vezetőinek azon kellene gondolkodniuk, és a lehető leghamarabb a megoldási változatokon dolgozniuk, hogy miképpen lehet Afrika és Ázsia azon térségeit integrálni a világgazdaság vérkeringésébe, amelyeken nagy számú népesség, fenntarthatatlan életfeltételek között, éhezik és szomjazik. Ehhez mindenekelőtt közömbösíteni kell a nemzetközi pénzügyi háttérhatalom befolyását. Enélkül semmi esély nincs a túlélésre. A mi túlélésünkre sem. Aztán abba kellene hagyni a politikai szintű egoizmus játékait, mert ezek a játékok csak addig űzhetőek, amíg a már mozgásban lévő tömegekhez képest csekély számú előörsök megjelenése képezi a problémát. Eljöhet a krízis olyan eszkalációja, amikor végre Budapestnek és Brüsszelnek, de Európa és Amerika összes polgárának egyaránt be kell látnia, hogy egy hajóban evezünk, amelyet Földnek hívunk, amelynek sorsproblémáit egoisztikus alapon nemhogy megoldani, de még kezelni sem lehet. És ezen a közös hajón ott vannak a migránsok, és a migrációra készülő, ezerszer akkora, elképzelhetetlenül hatalmas tömegek is. Ha a valós problémákra nem keressük a valós megoldásokat, késő lesz mindennek a felismerése. Itt van szükség az igazi szolidaritásra, Krisztus figyelmeztetésének elfogadására: közös Atyánk van, tehát testvérek vagyunk. 7. A passzivitás: bűn Senki ne gondolja, hogy elhátrálhat a problémák elől. Talán egy darabig megteheti. Olyan ez, mint a háborúban közeledő front. Egy ideig bízhat abban valaki, hogy elmenekülhet a front elől, az azonban mégis utol fogja érni. A Nemzeti Konzultációban, lelkiismeretünk szerint, a józan ész alapján, a káoszteremtő ostobaság elhárítása, a pénzhatalmi agresszió visszaverése jegyében, meg kell mindnyájunknak adni a válaszunkat. De át kellene mindenkinek éreznie, hogy bár jogos érdekeink védelmében lépünk fel, ez egy belterjes, kisszerű európai játszma, amelyben ugyan helyt kell állnunk, de a távlati megoldáshoz egy tapodtat sem visz közelebb. Mindenkinek a maga helyén és a maga módján részt kell vállalnia a felelősségben a világ nyomorának megszüntetéséért, az élhető élet Föld-méretű megteremtésében. Ha ezt sokan akarjuk és tenni is készek vagyunk ezért, akár az áldozatvállalás bármely formájában, akkor remény lehet a ma még megoldhatatlannak tűnő bajok orvoslására. Köszönöm Olvasóim figyelmét, hogy a Nemzeti Konzultációban részt vehettem.
2017. május 20., szombat | 20160 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Administrator
I. 1956. és 2016. MENEKÜLTJEI Előre bocsátjuk: Brüsszel közömbösítése érdekében október másodikán el kell menni a népszavazásra, és nemmel kell szavazni. Ne ringassuk magunkat azonban olyan illúziókban, mintha a népszavazással akár csak rövidtávon is bármit megoldottunk volna. Kis időt, kis levegőt kapunk, a nem távoli jövőben bekövetkező drámai fejlemények előtt, és a döntő kérdés az, hogy hogyan, mire használjuk ezt az időt. E népszavazás korszak-meghatározó, emberiség-léptékű problématömeggel van összefüggésben, ezért kertelés nélkül át kell gondolnunk a szavazásban megnyilvánuló cselekvésünk szerepét népünk, Európa, és az egész emberiség jövőjét illetően. Most októberben két jelentős dátum előtt állunk: másodikán lesz az Európába áramló migráció szétosztására irányuló kvóta-kényszerrel kapcsolatos népszavazás, huszonharmadikán pedig az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvan éves évfordulójának ünnepe. Ez utóbbit, bizonyos leszűkítéssel, akár a magyar (e-)migráció szomorú ünnepének is tekinthetjük, nem kell kifejtenem, miért. Adva van tehát a sorskapcsolat a két dátum között, érdemes hát e két októberi dátum kapcsán kicsit megállnunk és elgondolkodnunk, mi is az igazság, hogyan cselekszünk történelmi múltunkhoz, legszebb hagyományaink morális minőségéhez méltóan. Senki nem fogja helyettünk kellő mélységben átgondolni saját cselekvésünk összefüggéseit, mert nem csak Brüsszelben, hanem világszerte pusztít a „meg nem gondolt gondolat”. Szemünkre vetik például egy világrontó ideológia propagandistái, de tudatlanságból, kellő ismeretek és mérlegelés nélkül akár jó szándékú emberek is, hogy egy olyan történelmi sorsot hordozó nép, mint a magyar, amelynek tagjait, akik a történelem számos viharában menekülésre kényszerültek, és menekültjeit oly sokszor fogadták be tömegesen más népek, hogyan tanúsíthat ilyen menekült-ellenes magatartást. Aligha van olyan ország a Földön, amelyben ne élnének magyarok, olykor létszámukat és társadalmi szerepvállalásukat tekintve jelentős kisebbséget alkotva. Amikor pedig hasonló sorsú emberek magyar területen szeretnének védelmet kapni, a magyar kormány, érzékelhetően a magyar nép óriási többségének támogatását maga mögött tudva, mereven elzárkózik. A legkevésbé sem célunk, hogy megtagadjuk az emberi együttérzést háborús zónákból, éhező és szomjazó övezetekből menekülő embertársainktól. Amikor összehasonlítjuk a történelem viharai, és különösen 1956. magyar menekültjeinek magatartását 2016. migránsainak viselkedésével, pusztán tényeket szeretnénk rögzíteni. Aminek alapján nem kell, de nem is lehet különbséget tenni, az a migráció kiváltó oka: az, hogy háborús övezetekből, vallási, vagy politikai üldözésből, esetleg gazdasági ellehetetlenülésből menekülnek-e az emberek. 1956-ban abszolút mértékben a politikai és a vallási üldözés dominált, de még a háborús viszonyokra is hivatkozhatunk; ám magam is ismerek számos olyan embert, akiket semmi nem fenyegetett az országban, de a kommunista diktatúra nyomorba taszító kilátástalansága miatt csatlakoztak a kivándorlókhoz. Tudomásom szerint a befogadó országok hatóságai részéről nem indult vizsgálat az 1956-58 folyamán Magyarországról menekülők körében, hogy a menedéket kérő vajon politikai-vallási üldözött, háborús menekült, avagy csupán gazdasági bevándorló. Történelmünkben pedig bőségesen van példa a magyarok gazdasági emigrációjára. Amikor például „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk”, egytől egyig gazdasági menekülteket említ József Attila a „Hazám” című versében. Sem politikai, sem vallási üldöztetés nem volt akkor, háború sem volt, sőt éppen a gazdasági fellendülés „aranykorának” szokták nevezni a tömeges „kitántorgásra” késztető évtizedeket a felületes történészek és még felületesebb közgazdászok (19. század vége, 20. század eleje). A benépesítés roppant feladatával küszködő Egyesült Államok pedig tárt karokkal várta az „odatántorgó” magyarokat (is). Akik pedig az „Emberi Jogok” tartalmáról folytatnak absztrakt vitákat, magyarázzák meg nekem, mi a különbség bombázások elől, vagy szomj- és éhhalál elől menekülni. Miért „megalapozottabb” katonai összecsapások fenyegetése miatt, mint hosszú és gyötrelmes szomj- és éhhalál fenyegetése miatt menedéket kérni? Nem cinizmusból, de halálosan komolyan meg kell kérdeznünk: nem jobb azonnal, vagy néhány nap alatt túl lenni a földi szenvedések poklán, mint éveken át a családdal együtt gyötrődni a szomjazás és éhezés kegyetlen kínjaiban, majd mindezek után – a családdal együtt – végül is szomjan és éhen halni? Ha tehát saját történelmi sorsunk példáit, tanulságait komolyan vesszük, és nem akarunk szégyenletes, hálátlan színben feltűnni, akkor nem tehetünk különbséget a menekültek között, pusztán annak alapján, hogy háborús, vagy gazdasági menekültekről van szó, hogy vallási, politikai üldöztetés elől, vagy a nyomor szorításából futnak. A világ millió és millió számra fogadta be a magyarokat, nem téve különbséget menekülésük oka között. Erről soha nem felejtkezhet meg az, aki odafigyel az Utolsó Ítélet példázatának figyelmeztetésére: „…jövevény voltam és befogadtatok,…” (Máté evangéliuma 25:35c). Ez a figyelem mindenkitől elvárható, aki Európát a zsidó - keresztény-keresztyén kultúra hazájának tekinti. Erről most még csak annyit (később visszatérünk erre a kérdéskörre, mert a lényeg ekörül van), hogy a világ bajainak orvoslását is azzal kellene kezdeni, amivel az Utolsó Ítélet kezdődik: „Éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok,…”. 1956-nak és a történelem más időinek magyar menekültjei és a mostani migráció között nagy különbségek is vannak, a jelenségek szintjén és tartalmi szempontok szerint is. Ezek a különbségek 1956. magyar migránsait valós menekültekké tették, 2016. Európába áramlott és áramló migránsait pedig – bármennyire is látjuk nagy többségük félrevezetettségét, áldozati mivoltát, és együttérzünk velük –, céltudatos területfoglalási szándékkal fenyegető emberáradatnak. Sok tízezerre, van aki több százezerre teszi ’56 magyar menekültjeinek számát, és ilyen tömeg esetén nehéz dolog általános érvényű megállapításokat tenni, hiszen bármit mondunk, ilyen tömeg esetén bizonyosra vehető, hogy mindig akadhatnak kivételek, egyedi esetek, amelyek cáfolni látszanak az általánosító minősítéseket. Az eltelt hat évtized története azonban feljogosít bennünket, hogy szabályt erősítő kivételeknek tekintsük a kirívónak, deviánsnak mondható eseteket. ’56 magyar menekültjei megtörten és kiszolgáltatottan érkeztek a befogadó országokba. Minden ellenállás és kritika nélkül engedelmeskedtek az osztrák és jugoszláv hatóságoknak. Zúgolódás nélkül éltek a gyűjtőtáborokban, amíg eldőlt, ki hova akar és kinek hova lehet tovább menni. A világ országai – nem csak a nyugatiak – valósággal versengtek, ki hány magyar menekültet vehet szárnyai alá. Külön megrendítő, hogy a segítségnyújtásban élen jártak a kis országok, amelyekben különös erővel fellángolt a szolidaritás tüze: Ausztria, Svájc, Hollandia, Skócia. Amikor eldőlt, ki hova kerül, s a menekültek megérkeztek, a befogadó ország létbiztonságot jelentő segélyeket, majd a felnőtteknek munkalehetőséget biztosított, a gyermekeket és a fiatalokat a legjobb oktatási intézetekben helyezte el. Nemhogy kvóta vita nem volt a befogadó országok között, vagy azokon belül, de éppen ellenkezőleg: az adott közösség, ahová néhány magyar menekült, esetleg családjával együtt letelepedhetett, örömmel, ünnepelve fogadta a jövevényeket. Föl sem vetődött, hogy a magyar migránsok ne akarnák betartani a befogadó ország törvényeit. Nyilván bűnözők is keveredtek közéjük, szégyent hozva a menekültekre, de ezekhez a bűnözőkhöz a magyar menekültek óriási többségének semmi köze nem volt, s nem is tudunk a befogadó ország hatóságai, vagy társadalma részéről az általánosítás szándékáról. A honvágy fájdalmai közepette ugyan, de az integráció lényegében szinte zökkenőmentesen lezajlott. Mindenki megtalálhatta vallási, kultúrális közösségét, sőt nemzeti egyesületek szabad alakításában nemzetiségi közösségét is, és az óriási többség a befogadó ország szorgalmas, hasznos polgára lett. Nem egy közülük világhírűvé vált a művészet, a tudomány, a sport, vagy az üzleti élet területén, de a legendás magyar tehetség szabad kibontakozása által számtalan befogadott honfitársunk lett hivatása, szakmája elismert, nagyrabecsült szaktekintélye. Idővel családot alapítottak, s öntudatos ’56-os magyar menekültekként ugyan, de új hazájuk hűséges, törvénytisztelő polgárai lettek. Túlontúl demagóg dolog lenne, ha mindezzel szemben listába szednénk a 2016-os, Európába áramló migráns-tömeg magatartásának jellemző tüneteit. Ezért ezt nem is tesszük, úgyis tudja mindenki a napról napra zajló fejleményeket. Egy területre azonban ki kell térnünk, mert rávilágít arra, ami el nem tűrhető, senki részéről, semmilyen motivációból: sem indulati, sem vallási, sem semmilyen ideológiai alapon. Ez pedig a támadás az Európai Nő ellen. II. AZ EURÓPAI NŐ VÉDELME Ha ezzel a kérdéssel kénytelenek vagyunk komolyan foglalkozni, félre kell tennünk farizeusi erkölcs-csőszködésünket, finnyáskodásunkat, és tiszta, valósághű, kertelés nélküli módon, az embertársaink iránti megértés készségével, ugyanakkor a kultúránk védelme iránti harcos elszántsággal kell szólnunk. Legelőször is le kell szögeznünk, hogy a látszat ellenére, és az olcsó magyarázatokkal szemben, nem szexuális kérdésről van szó elsősorban. A nők fizikai bántalmazásának, verésének mérhetetlen tömegű esetével szemben aránylag csekély a megvalósult, kifejezetten szexuális zaklatások és erőszak-cselekmények száma. Miről van tehát itt szó? Mi az a kísérlet, ami már most, az elkövetkező időkhöz képest szinte jelentéktelen számúnak és arányúnak mondható migráns-népesség részéről Európában, a szemünk előtt játszódik le? Nem más ez, mint előjele az Európai Nő tönkretételére, megsemmisítésére irányuló kísérletnek. Azt, hogy nem szexuális problémáról van szó, a kínálkozó történelmi ellenpélda kellően megvilágítja. Amikor a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején beindult a hatalmas nyugat-európai újjáépítési program, majd a meredek és hosszú gazdasági konjunktúra, és a lerombolt Európába a munkaerőhiány miatt milliószámra jöttek török, közelkeleti és balkáni vendégmunkások, a társadalmak megtalálták annak megoldását, hogy az életerős, forróvérű, délszaki fiatalemberek szexuális problémája, a közbiztonság és közrend fennmaradása mellett vezetődjön le. A kor nyugat-európai találmánya (tehát nem amerikai szabadalom!) a peep-show, amely női jelenlét mellett, de fizikai sérthetetlenségük szavatolásával, úgy segített levezetni rengeteg férfi szexuális feszültségét, hogy annak ereje nem torkollott pusztító társadalmi robbanásokba. Tény, hogy egyidejűleg a prostitúció különféle fajtái is arattak. Később, de részben már ezekkel a jelenségekkel párhuzamosan, tömegnyi vegyes házasság köttetett, hiszen férfiakból, a világháborúban kivérzett nyugat-európai népek körében, a normális, egészséges párkapcsolatok tekintetében is óriási volt a hiány. Ezek a tényezők együttesen konszolidált viszonyokat teremtettek. A sajnos mindenhol, a világ összes országában előforduló bűnös szexuális atrocitások pedig bűncselekménynek minősültek. A mostani migráció, bármennyire félelmetes tömegnek tűnik, arányaiban is és számát tekintve is eltörpül egyelőre az akkori évek vendégmunkás-tömegeihez képest, és különösen eltörpül ahhoz képest, amilyen migráns tömeg az elkövetkező években várható Európában. Ezért ébernek kell lenni, és most kell felfigyelni bizonyos jelenségekre, hogy a kategórikus erejű lépések megtételére időben felkészüljünk. Két jelenet, amely bejárta a világot, de a pénzhatalom által uralt sajtó hallgat róluk: Német város belső területén, egy járdaszigeten fekvő, zokogó egyetemista korú lányt egy migráns ököllel kegyetlenül üt-ver, rugdos. A szerencsétlen lány megpróbál védekezni, de nem tud. Körülöttük 3-4 lány sír és segítségért kiabál, de nem mernek beavatkozni, mert további 2-3 röhögő migráns van körülöttük, és félnek a lányok, hogy őket is megtámadják. Már egy perce zajlik a vérlázító jelenet, amikor végre egy magas, kisportolt alkatú fiatalember a lányt verő migráns mögé megy és dupla-nelsonfogással elhúzza onnan, láthatólag óvatosan, hogy a migránsnak semmi baja ne eshessen. A többi migráns a fiatalember közelébe se mer menni, mert látható a hatalmas erőkülönbség, és tudják, hogy a fiatalember egyetlen rúgásától összecsuklanának. Egy pillanatra feltűnik a lányt összeverő migráns arca. Nem szexuális vágy, hanem düh, vakhit, és saját igazának tudata látszik elszánt, komor arcán. A zárókép: a négy-öt lány ül a járdaszigeten egymás mellett, és zokognak. Hozzátartozik a történethez, hogy a lányok tökéletesen szolíd, normálisan öltözött, és nem valamilyen „kihívó” ruházatú, fiatal, csinos teremtések voltak. A másik jelenet valószínűleg szintén valahol Németországban játszódik, a felvételből nem derül ki. Szép városi park, a park körül sétány, a sétány szélén, háttal a parknak, padok állnak egymás mellett. A padokon ülve 6-8 idős hölgy beszélget. A sétányon, a közelben feltűnik két migráns. A felvételt (nyilván mobiltelefonon) készítő is migráns, aki tudva, hogy mi fog történni, már ott van a helyszínen. Hallatszik, ahogy valamilyen nyelven egymással beszélgetve, röhögve készülnek a jelenetre. Amikor az egyik közeledő migráns szélen ülő, idős hölgyhöz ér, a baseball játékban szokásos, a labdát eldobó mozdulathoz hasonló mozdulattal nekikészülve, az idős hölgy arcára egy irtózatos ütést mér. A hölgy, láthatóan eszméletvesztett állapotban, azonnal hátrazuhan, s a három migránsból kitör a röhögés. Hol van itt, és a többi, számtalan, nők elleni fizikai atrocitásban a szexuális motiváció? Legföljebb egy deviáns viselkedési mód értelmében van jelen, amely abból indul ki, hogy a nő szexuális félállati lény, aki fölött bárhol, bármikor, bárhogyan ki kell fejezni és gyakorolni kell a korlátlan uralmat. Nem sorolom a rengeteg, más országokban is lezajlott történetet. A menekülthullámmal érkező családok egyrészt a saját lányaik, asszonyaik fölött érvényesítik a korlátlan uralmat, volt, akit megöltek, mert ki akart szabadulni, másrészt veszik a bátorságot, hogy a befogadó országok női polgárai fölött is saját ízlésviláguk kényszerét érvényesítsék. Hallatlan agresszivitással lépnek föl az Európai Nővel szemben. Tehát az Európai Nő, úgy, ahogy előttünk áll, amilyenné lett, szálka ezeknek a migránsoknak a szemében. Megalázandó, megbüntetendő lény. Mit is jelent ez? Az emberi lény fejlődése az utóbbi kétszáz évben majdnem teljesen azonos a női nem fejlődésével. Az emberiség a nőkben fejlődött. Ha összehasonlítunk egy kétszáz évvel ezelőtti férfit egy mostanival, majdnem pontosan ugyanolyan, sőt mintha visszafejlődött volna sok tekintetben. Ha ugyanezt az összehasonlítást megtesszük a nőkre vonatkozóan, ég és föld a különbség, a mai nő javára (elnézést az abszurditásért, de néha a példa abszurditása világítja meg leghatékonyabban a mondanivalót). Az emberiség fejlődéséhez nem számítom hozzá a technikai civilizáció fejlődését, mivel a technikai civilizáció fejlődése egyáltalán nem jelenti föltétlenül az emberi lény fejlődését, sőt sok tekintetben visszafejlődésével, képességeinek korcsosulásával járt. A nők fejlődése káprázatos: szabad, egyenrangú és egyenjogú emberi lényekként állnak a férfi mellett, nem kis küzdelem árán vívták ki, sok együttérző férfivel szövetségben, társadalmi helyzetük gyökeres megváltozását. Nem tökéletes még a helyzet, bőven van min javítani, és a fejlődés sem befejezett, de mára már alapvetően öntudatos, szabad lényekként csodálhatjuk őket. Hagyjuk most a farizeusi, vagy akár komoly morális aggályokat a nők magatartásával, szabadságuk problematikus vonásaival kapcsolatban! A fejlődés gyermekbetegségei ezek, s mint tudjuk, a fejlődés mindig gyermekbetegségekkel jár, amelyet kinövünk. Az sem idetartozó – bár rokon! – kérdés, hogy túlságosan sok például Magyarországon, de gyanítom, hogy más európai országokban is, a családon belüli erőszak, amely majdnem mindig a nők ellen irányul. Ez ellen is fel kell lépni. A migránsok egy igen jelentős része számára azonban maga ez a ragyogó Európai Nő elviselhetetlen a szabadsága, szépsége miatt. Pusztán létezése, fejlődése, társadalmi rangja, öntudata elegendő a gátlástalan agresszivitás kiváltásához. Szörnyen retrográd módon, legszívesebben ezerötszáz évvel visszaforgatnák a fejlődés kerekét, ha tehetnék, hogy az Európai Nő megszűnjön létezni, s mélyebbre hulljon vissza, mint ahol kétszáz éve volt. Ha a hatóságok nem tudnak, vagy nem akarnak a veszélyhelyzetnek megfelelő gyors és hatékony lépéseket tenni, és engedik, hogy az Európai Nőt kényre-kedvre, szinte büntetlenül bántalmazhassák, ami miatt az Európai Nőnek félnie kell, vagy fel kellene adnia önmagát, akkor a társadalomnak kell megszerveződnie. Az Európai Férfinek kell ébernek lennie: anyáinkról, párjainkról, lányainkról, testvéreinkről van szó, akikre büszkék vagyunk, s öröm, ha csak rájuk nézünk. Olyan csapással kell felelni a nők bármiféle-fajta bántalmazására, hogy félreérthetetlen legyen a reakció: minden nő szuverén és sérthetetlen Európában. Finomkodással semmire nem megyünk. Kertelés nélkül tudtára kell adni minden migránsnak, mire számíthat. Ha pedig cselekedni kell, akkor azonnali, és a támadó számára életre szóló tanulságot jelentő legyen a védelem. III. GLOBÁLIS KÉRDÉSEKRE GLOBÁLIS VÁLASZT Volt egy ragyogó alternatív közgazdász, Síklaky István (egyébként Liska Tibor munkatársa), aki húsz évvel ezelőtt figyelmeztetett: ha a dolgok így folytatódnak, pár évtizeden belül migránsok tíz és százmilliói fognak megjelenni Európa határainál, és nem lesz az az erő, amely visszatarthatja őket a földrész elözönlésétől. Síklaky István 2005-ben eltávozott közülünk, jóslatának beteljesülése pedig, ha még csupán gyenge, kezdeti, inkább kísérleti jellegű próbálkozásokkal, de megkezdődött. Mert bizony a dolgok „úgy”, sőt még „úgyabbul” folytatódtak. A neoliberális közgazdaságtani main-stream lakáj-ideológusai igyekeztek Síklaky Istvánt is, és minden alternatív gondolkodót köznevetség tárgyává tenni, tovább ujjongtak a kapitalizmus diadalán, jól fizető gazdáik nagy megelégedésére. Gazdáik pedig, a szűk pénzhatalmi érdekcsoportok, zavartalanul folytathatták világrontó uralmukat. A korszak bűneinek rossz gyümölcsei pedig lassan beértek. A dolog nagyon bonyolult, de ha történelmi szemlélettel, és egyszerűen akarjuk megragadni a lényeget, azt mondhatjuk, hogy a fehér civilizáció lerabolta fekete Afrika élőerejét és kincseit, Ázsia erőforrásait. Most pedig, immár érzékelhetően, megkezdődött a történelmi igazságtétel. És ez, feltartóztathatatlanul végbe fog menni. Mert nem elég, hogy a fehér civilizáció lerabolta ezeket a területeket, de olyan technikai rendszert teremtett a rablott holmiból, amely klimatikus változásokat idézett elő, és e változások éppen a kirabolt területeken fenyeget hatalmas néptömegeket szomj- és éhhalállal. És a morális végzet beteljesedik: a bűn visszahull a bűnös fejére, a sok száz millió áldozat a bűnös kapuja felé közeledik. Azok az országok és népek, amelyeknek soha egy négyzetméternyi gyarmatuk sem volt, látszólag joggal mondhatják, hogy a gyarmattartó országok „vigyék el a balhét”, amelyeket a gyarmatok mérhetetlenül gazdagítottak. Ez igaz is, csakhogy a lerablásnak a teljes nyugati fehér civilizáció haszonélvezője volt. A gyarmattartók közvetlenül, a többiek közvetetten. Ezért a következmények alól egyetlen ország sem vonhatja ki magát. A klimatikus változásokat elindító technikai civilizáció is közös műve az euróatlanti országoknak. Két elvet állítanak szembe ezzel a fejleménnyel. Az egyik a „történelmi jog”, amely egyszerűen fogalmazva így hangzik: a mi őseink véreztek ezért a földért, ezért ez a miénk. Ez a tetszetős és meggyőzőnek látszó elv a rövid időn belül bekövetkező, emberiség méretű mozgások közepette fabatkát sem fog érni, ha több tízmillió ember összpontosul majd a határokon, merthogy most ők akarnak vérezni ezért a földért. Mi lesz akkor? A másik elv, ami szintén igaz és helyes gondolat: ne a bajt hozzuk ide, hanem a segítséget vigyük oda! Csakhogy ez a jelszó történelmi léptékben elkésett! Ötven évvel ezelőtt, egyfajta tudati-morális föleszmélés folytán a nyugati civilizáció először is kicsavarhatta volna a világrabló pénzhatalmi érdekcsoportok kezéből a pénz-fegyvert. Aztán rádöbbenhetett volna saját történelmi felelősségére Afrika és Ázsia sorsáért, s nem a kirablás egyre kifinomultabb, egyre rafináltabb és cinikusabb módjain kellett volna a fejét törnie, hanem azon, hogy miképpen integrálhatóak úgy a világgazdaságba a kirabolt földrészek országainak gazdasága, hogy az ott lakók létbiztonságban élhessenek. Akkor most jelszóvá se kellene tenni, inkább csak mint folyamatban lévő megoldásra lehetne hivatkozni: nem a bajt hoztuk ide, hanem a segítséget vittük oda. Most már késő. Ami most történik, az még csupán Európa kitapogatása, az előörsök előörseinek felderítő próbálkozása. Végzetes tévedés lenne azt hinni, hogy mindezt néhány terrorista-, embercsempész- és ál-jótékonysági ügynökszervezet organizálja. Aki ezt mondja és hiszi, csak azt árulja el, hogy süket a Történelem hangjaira. Vannak terroristák és vannak ügynökszervezetek. Ezek azonban semmit nem érhetnének el, ha az embertömegek maguk nem mozdulnának meg, és ha nem állna fenn az az ok, ami miatt megmozdulnak, és nekivágnak a gyötrelmes, hosszú, bizonytalan útnak. Hasonló ez ahhoz, mint amikor elterjedt az a borzalmasan ostoba nézet, hogy az 1989-es román forradalmat a KGB és a CIA szervezte. Bizonyára ott volt ez a két szervezet, még az is lehet, hogy egyes pillanatokban jelentős szerepet játszottak. De ha maga a nép nem mozdul meg, és nem megy neki a hatalomnak, ezek a szervezetek a fejük tetejére is állhattak volna, minden eredmény nélkül. Szemtanúk mondták el, hogy a temesvári pártszékházat védő páncélosok felé a fegyvertelen tömeg első soraiban terhes anyák közeledtek, s ők kiabáltak a tiszteknek és a katonáknak: „Nyugodtan lőjetek le minket, erre a világra úgysem akarjuk megszülni gyermekeinket!” És ez volt az a pillanat, amikor az alakulat parancsnoka megtiltotta a tüzet, s átengedte a tömeget, csupán azt kérve, hogy erőszak ne történjen bent a székházban. Ez volt a győzelem nyitóakkordja: a nép elfoglalta a temesvári pártszékházat. Miféle ügynökszervezet lenne képes ilyen tettre késztetni az embereket? Most sem a különféle ügynökökön múlik a dolog, bár valószínűleg a háttérből ugyanazok a pénzhatalmi körök finanszírozzák a terrorista szervezeteket is, mint az ál-jótékonysági szervezeteket. A lényeg azonban az a kérdés, hogy mi a valóságos oka annak, hogy egyelőre milliók, de majd hamarosan tíz- és százmilliók nekivágnak a hosszú, gyötrelmes, bizonytalan útnak. A válasz sokkal egyszerűbb, egyben tragikusabb is, mint amilyen válaszokat elemzők kitalálnak. A migránsok zöme már most sem a háborús övezetekből jön. A szomj- és éhhalál fenyegetése miatt kelnek útra. Ezért nem lehet őket egyszerűen „gazdasági migránsoknak” minősíteni. Nem azért jönnek, mert otthon mindenük megvan, de bicikli helyett motort szeretnének, vagy autót. Hanem azért, mert otthon nincs, de a közelben sincs iható víz és ehető élelem. És még remény sincs, hogy majd valamikor lesz. Ez a folyamat végbemegy, akár akarjuk, akár nem. Struccpolitika lenne ezt tudomásul nem venni. Az rendben van, hogy a terroristákat leválasztjuk erről a tömegről, és ártalmatlanná tesszük őket. Ez katonai jellegű fellépést igényel, és sokkal gyorsabban és hatékonyabban teljesíthető lenne, mint amilyennek a brüsszeli és más bürokraták tehetetlenkedése miatt látszik. De ne higgyük egy pillanatig sem, hogy néhány száz, vagy ezer terroristára hivatkozással tíz- és százmilliókat megállíthatunk, ha egyszer e tömegek mozgásának okával nem tudunk mit kezdeni. Márpedig sem most, sem a jövőben nem fogunk tudni mit kezdeni a szomjazás és éhezés okaival. Ezért fölöslegesek a tűzparancsról szóló absztrakt viták. Felfegyverzett terroristákkal, de akár csak felfegyverzett, agresszív migránsokkal szemben is, magától értetődő a tűzparancs. De alig hiszem, hogy Európában lenne tiszt, aki fegyvertelen asszonyok és gyerekek sokasága ellen kiadná a tűzparancsot, bármekkora tömegben jönnének is, de azt sem hiszem, hogy lenne katona, vagy rendőr, aki egy ilyen tűzparancsot végrehajtana. Ha pedig így van: a szomjazás és éhezés helyzetén már nem tudunk változtatni; az ilyen övezetek lakói kétségbeesésükben hatalmas, százmilliós tömegekben útra kelnek; Európába jönnek, mert Európa megközelíthető (az USA sokkal nehezebben); ha a tömeg olyan méretű lehet, amilyen ellen sem természetes, sem mesterséges, sem jogi, sem élőerős akadály nem képes védelmet jelenteni; ha a népirtást eleve elvetjük; ha a zsidó – keresztény-keresztyén kultúrához tartozónak valljuk magunkat; ha történelmi sorsunkhoz méltó módon akarunk helytállni ebben a kihívásban, - igen, akkor készülnünk kell a befogadás feltételeinek kialakítására. Ez a történelmi feladat, és erről kell épeszű és jóérzésű embereknek társadalmi vitát folytatni. Valós, indokolt félelem van a társadalomban a „multikulturális társadalom”, a „párhuzamos jogrendszerekkel tagolt” társadalom sehol működőképesnek nem bizonyult rémképétől. Ki lehet dolgozni a letelepedési engedély kiadásának olyan feltételrendszerét, amely kiküszöböli ezeket a veszélyeket. Például ha a letelepedési engedélyt kérő vallásának egyes sajátosságai szemben állnak a magyar jogrenddel, akkor csak úgy szabad beengedni az országba, ha megfelelő tartalmú, konkrét nyilatkozatot tesz a menedékkérő arról, hogy a magyar törvényeknek veti alá magát. Ilyen alávetési nyilatkozatok joggal lehetnek a letelepedési engedély kiadásának feltételei. Hiszen annak a magatartása, aki itt él, csakis ugyanannak a jogrendnek alapján ítélhető meg. Itt a magyar állampolgároknak börtön jár a többnejűségért. Bárkinek tudnia kell, aki letelepedési engedélyért folyamodik, hogy rá ugyanazok a törvények lesznek kötelezőek. Nagyon sok más tekintetben is át kell gondolni a feltételeket, ez csak egy példa volt. Ha kellő egyértelműséggel és következetességgel alakítjuk ki a feltételrendszert, és kellő eréllyel őrködünk a betartásán, viszont rendezett módon és tempósan lehet intézni a menedékkérők ügyét, akkor példát mutathatunk arra, hogy egy nép hogyan őrizheti meg önmagát úgy, hogy a tömeges migráció történelmi kihívásában is helyt áll. Semmi jelentősége nincs, hogy a neoliberális ideológiának mindez tetszik, vagy nem tetszik. Most azonban egyelőre „ég a ház”, szörnyű dolgok történnek a világban, és sietnünk kell, ha méltó módon szeretnénk részese lenni a megoldás keresésének. Mert gondoljunk bele, mi késztet egy anyát arra, hogy négy, öt, hat gyermeket vonszolva magával, nekimenjen ezer kilométeres utaknak, felfújt gumi-lélekvesztőkön, a közvetlen életveszéllyel dacolva tengerre szálljon? Nem a „jólét” vágya! Ez a feltételezés égbekiáltó, cinikus ostobaság! Hanem az, hogy még mindig jobb az út mérhetetlen gyötrelmeit vállalni kicsi gyermekeivel együtt, még mindig jobb beleveszni a tengerbe, néhány perc alatt elpusztulva, mint otthon maradni, a hosszú, gyötrelmes szomj- és éhhalál szüntelen fenyegetésében. Rendülj meg Európa, ennyi szenvedés láttán! Legyen ez az a nemzedék, amely elindul az úton, hogy elődeinek rettenetes gonoszságát, kegyetlen rablását jóvátegye! Mert Európában élünk. A francia katedrálisok, El Greco, Johann Sebastian Bach, Fjodor Mihájlovics Dosztojevszkij, és a többi nagy szellem hazájában. És Kalkuttai Szent Teréz Anya szülőhazájában! Minden bajjal és veszéllyel szemben az igazi védelmet csak az adhatja Európának és Európa minden országának, ha e nagy szellemek lelkületével élünk és cselekszünk, és érző szívvel figyelünk a Történelem lépteire, meghallva a Megváltó szavait: „Éheztem és ennem adtatok,…” Tudom, hogy a magyar emberek óriási többségében megvan a lelki érzékenység arra, hogy cselekvőkészen fogadja be szívébe az Evangélium szavait. És ezerszeresen vigyázzon az, aki az önzés igazolására használja a kereszténységet, mint jelszót, nehogy átkot zúdítson a fejére!   Ha az ostobaságra, az agresszióra és a káoszra győztesen kimondtuk a NEM-et, azonnal fogjunk hozzá, hogy előkészítsük az IGEN kimondását a jóvátétel, a kiegyenlítés, a segítség reális jogi, gazdasági, szervezési, logisztikai, államigazgatási feltételeinek megteremtésére! Ezzel a NEM-mel és ezzel az IGEN-nel menetelhetünk most Európa élén.
2016. szeptember 30., péntek | 20890 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Éliás Ádám elnök
I. A Fővárosi Törvényszék 2016. május 12.-én megtartott nyilvános ülésén, a 20.Bf.12.689/2015. számú ügyben kihirdetett ítéletében felmentett a HunguestHotels vezérigazgatója, Hülvely István magánvádló által ellenem indított, nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelemre elkövetett rágalmazás vétségének vádja alól. A magánvádló a vádat a VÉSZ tagságának írt egyik körlevelem két állítására alapozta. Az egyik szerint Hülvely István része annak az üzleti érdekeltségnek, amely a Bujdigép Kft. Szegeden, és a Csiszár Vállalkozás Hévízen (mindkét cég Szövetségünk tagja) elvégzett munkáját ki nem fizető „kis csaló manipulátorok” hátterében áll. Most, a felmentő ítélet után is határozottan kijelentem: sem Leisztinger Tamásról, sem Rizó Mihályról, sem Hülvely Istvánról soha nem állítottam, sőt nem is feltételeztem, és most sem feltételezem, hogy a két VÉSZ-tag vállalkozás tönkretételét elkövető, kisszerű, aljas manipulációt, vagy ahhoz hasonlót valaha is elkövettek volna, vagy elkövetnének. Sőt, abban is biztos vagyok, hogy ezekben az esetekben sem, és soha más esetben sem befolyásolták és befolyásolnák az általuk megbízott cégeket ilyen rossz irányban. Tehát annak a bizonyítható ténynek a közlése, hogy ezeknek a spekuláns figuráknak az üzleti hátterében állnak, nem irányul személyes tisztességük ellen. Azt a mulasztást sérelmezem nagyon, hogy ez az üzleti érdekeltségi kör hathatósan be tudott volna avatkozni, és tekintélyével, üzleti súlyával ki tudta volna kényszeríteni, hogy Tukacs László és társai hozzák rendbe ezeket az ügyeket azzal, hogy az elvégzett kemény és tisztességes munkát kifizetik. Ezzel megakadályozhatták volna, hogy egy kemény, szorgalmas munkában megőszült embertársunk a gyermekeire súlyos, kifizethetetlen adósságot legyen kénytelen hagyni, ahelyett, hogy sok és jó munkája gyümölcseként stabil, erős, tisztességes haszonnal működő vállalkozást hagyhatna. Semmilyen „osztályharcos” indulat nem vezet. Drukkolok a „nemzeti nagyvállalkozói rétegnek”, és üzleti sikereikből egy fillért sem irigylek. De felelősségük nem csak az általuk finanszírozott és/vagy kivitelezett nagyjelentőségű projektek megvalósítására terjed ki, hanem arra is, hogy az alattuk tevékenykedő alvállalkozók tízezrei milyen vállalkozási biztonságban, milyen üzleti légkörben érezhetik magukat. Közös érdek és a gazdaság felvirágzásának feltétele, hogy az üzleti-pénzügyi biztonság általánossá váljon a gazdaság szereplői számára. Jó példák is szép számmal adódnak. Egy nagyhírű, tekintélyes nagyvállalkozó azért támogatta a VÉSZ-t, mert Szövetségünk – ő fogalmazott így – „piactisztító tevékenységet folytat”. Egy multi (nevezetesen a TELENOR) teljes együttműködési készséget tanúsított, amikor a VÉSZ fellépett a munkatársi közösség túlnyomó többségét érintő emberiességi ügyben, és teljes nézetazonosság alakult ki arra nézve, hogy a hosszú távú üzleti érdekeknek és az emberiesség szempontjainak összhangban kell lenniük. És így tovább, hála Istennek számos biztató eset van mögöttünk. A HunguestHotels üzleti körétől sem kérek semmi egyebet, csak azt, hogy legyen figyelmük és akaratuk rendbe tétetni ezeket az ügyeket, amelyek – az ő szándékaik nélkül, sőt ellenére, általuk nem is érzékelt áttéteken keresztül, rajtuk kívül álló szereplők bűnei miatt - foltot ejtenek egy egyébként kitűnően és tisztességesen működő nagy üzleti lánc tevékenységén. Éveken át számtalan kísérletet tettem ennek érdekében. Remélem, kialakul az a légkör, amelyben végre pontot tehetünk erre az ügyre is. A körlevelem másik sérelmezett része arra a fényképre vonatkozott, amelyet egy aláíratlan levél kíséretében postán küldött valaki nekem, és amelyen Hülvely úr Orosz Ferenccel, a VÉSZ valamikori érdekvédelmi titkárával ül egy asztalnál, egy presszó teraszán. Az első fokú ítélet kitér arra, hogy Hülvely úr szerint „a megküldött kép hamisítvány”. Az első fokú ítélet pontosan idézi Hülvely úr nyilatkozatát: „Mindenképpen sérelmezte ezt, mivel: ’nem ültem Orosz úrral soha egy asztalnál, amilyen összefüggésben rajta vagyok a képen, olyan, mintha Hitlerrel összefotózott volna…(!)’” Hülvely úr tehát ennyire szégyenletesnek tartja, ha valaki Orosz Ferenccel egy fényképen ábrázolja? Az első fokú, a rágalmazás tekintetében egyébként az első mozzanat vonatkozásában elmarasztaló ítélet ebben a fotó-ügyben elutasítja a rágalmazás vádját, továbbá elutasítja a „jelentős érdeksérelem” vádját is, mert azt a magánvádló nem bizonyította. A másod fokú, Fővárosi Törvényszék által hozott ítélet minden vádpont alól, bűncselekmény hiányában felment. A Törvényszék hármas bírói tanácsa figyelembe vette azt a tényt, hogy az „üzleti háttér” kifejezés olyan, akár többlépcsős áttétet jelent, amely folytán egyértelmű, hogy a kialakult helyzetért nem ezt a „hátteret” támadtam, s e tény közlésével nem követtem el rágalmazást. A fotó ügyben csupán annyi megjegyzésem lenne, hogy Orosz Ferenc közel három éve fogadkozik, hogy szakértővel fogja bebizonyítani: a fénykép hamisítvány. Magam nem értek a fotótechnikához, fogalmam sincs róla, hogyan lehet egy ilyen fényképet hamisítani, laikusként ennek nyomát sem látom az eredeti fotón, ám éppen tapasztalatlanságom miatt ki sem zárhatom a hamisítás lehetőségét. Kérdésem: miért nem bizonyította már Orosz a hamisítás tényét? Közel három év (2013. júliusától) nem volt még ehhez elég? Továbbá az is kérdésem: amennyiben valóban hamisítvány, kinek lehetett érdeke nekem olyan hamis fotót küldeni, amelyen együtt látható, egy asztalnál Hülvely úr és Orosz Ferenc? Mivel az első és a másod fokú ítélet ellentétes tartalmú, ezért – amennyiben a magánvádló fellebbezni kíván – megnyílik a lehetőség harmad fokú eljárásra is. II. A Budapest Környéki Törvényszék 2016. május 12.-én kelt, 22.P.20.478/2016/13. számú végzésében ideiglenes intézkedésként kötelezte Orosz Ferenc Kálmán alperest a keresetlevelünkben szereplő jogsértő cikkek, írások, honlap-cím és fényképek olyan módon történő eltávolítására, hogy azok teljes mértékben olvashatatlanná váljanak. E keresetlevelünkben nem szereplő, szintén jogsértő írások külön eljárás tárgyát fogják képezni. A Törvényszék végzése előzetesen végrehajtható. Ez azt jelenti, hogy a törlésre vonatkozó rendelkezést a végzés írásbeli közlését követő naptól 15 napon belül végre kell hajtani, az esetleges fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. Orosz Ferenc Kálmán, még a VÉSZ érdekvédelmi titkáraként, megbízásomból nyitotta meg a Szövetség nevében és rövidített nevével a VÉSZ tartalék-honlapját, 2011. nyarán. Később, 2012. végétől, 2013. elejétől, a VÉSZ tartalék-honlapját sajátjaként használva, a VÉSZ elleni gyalázkodás, rágalmazás eszközéül használta. Ezt megelégelve, 2014. augusztusában indítottunk büntetőpereket Orosz ellen, amelyek folyamatban vannak, majd 2016. februárjában indítottunk személyiségi jog megsértése miatt polgári pert. Ez utóbbi keresetlevelünkben egyik kereseti kérelmünk volt a valótlanságok tömegét tartalmazó, gyalázkodó, rágalmazó tartalmú közlemények ideiglenes hozzáférhetetlenségének elrendelése. Ennek adott helyt a Budapest Környéki Törvényszék. Az intézkedés azért ideiglenes jellegű, mert a törlés véglegességéről a pert lezáró ítélet fog rendelkezni.   A 2014. augusztusa előtti rágalmazó tartalmú közlemények (2012. decembere és 2014. augusztusa között) egy másik peres eljárás tárgyát fogják képezni.
2016. május 30., hétfő | 20776 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Éliás Ádám elnök
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság, Pfv.IV.20.241/2016/8. számú, 2016. április 18.-án kelt végzésével felfüggesztette a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.388/2014/6. számú jogerős ítéletének a végrehajtását, amely ítélet Szövetségünk megszüntetését mondta ki. A Kúria végzése szerint a végrehajtás felfüggesztése a VÉSZ (mint alperes) által előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálásáig tart. A Kúriának a kérelmünket elbíráló ítélete ugyanis, az országon belül lehetséges legvégső jogorvoslati lépésként, tartalmazni fogja az üggyel kapcsolatos végső döntést az – álláspontunk szerint – törvénysértő ítélőtáblai, Szövetségünket megszüntető ítélet sorsáról is. A megszüntető ítélet végrehajtásának felfüggesztése minden, a Szövetségünk feloszlatására tett lépést minden hatóság részéről leállítja, s ideiglenes jelleggel ugyan, a felülvizsgálati kérelmünk elbírálásáig terjedő hatállyal, visszahelyezi Szövetségünket jogaiba. Most tehát újra nyitottá válik a kérdés: lehet-e, szabad-e, bármilyen mondvacsinált hivatkozással egy érdekképviseleti feladatait betöltő országos érdekvédelmi társadalmi szervezetet egy tollvonással megszüntetni, az azt létrehozó, majd ahhoz csatlakozó személyeket és szervezeteket megfosztani alkotmányos egyesülési joguktól, vagy mindez nem lehetséges? Mint arról már beszámoltunk, Szövetségünk felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához a Fővárosi Ítélőtábla megszüntetésünket kimondó jogerős ítélete ellen, amely álláspontunk szerint minden, az ítélet alapjául szolgáló hivatkozása tekintetében, törvénysértő. Először is: minden alap nélkül egyenlőségjelet tesz a bíróság által jogerősen megtiltott tulajdonvisszavételi akcióink és a bűnjel-lefoglalást kérő akcióink között, holott sem erre vonatkozóan hivatkozható jogszabály, sem bírósági ítélet, sem a bíróság által kijelölt, illetékes felügyelő biztos nem mondta ki a kétféle akció jogi azonosságát. Ez nem is mondható ki, hiszen óriási – jogi természetű – különbség áll fenn a kettő között. Míg a tulajdonvisszavételi akcióink esetében – amelyeket a bírósági tiltó ítélet után többé soha nem hajtottunk végre –, a tulajdonos cég elvitte a tulajdonát képező anyagot, berendezést az építési helyszínről, addig a bűnjel-lefoglalást kérő akcióink esetében a tulajdonos cég a rendőrségre vitte be az anyagokat, berendezéseket, kérve azok lefoglalását (mindezt a VÉSZ akciócsapatainak szolidáris védelmében és segítségével). Ez utóbbi akció célja az volt, hogy az illetékes bíróság döntse el: annak a tulajdonát képezik ezek az anyagok, berendezések, aki megvette, kifizette, kemény élőmunkával beépítette őket, vagy annak a tulajdonát, aki esetleg egy fillért sem fizetett értük? Nem igaz, hogy a mi tevékenységünk megítélése szempontjából a két akciófajta azonos lenne, ilyen kardinális jelentőségű különbségek mellett. Márpedig a mi megszüntetésünkre irányuló ügyészségi kereseti kérelem elbírálásánál nem mások véleménye, pláne nem az érdekvédelmi ellenfél saját rólunk alkotott ítélete, hanem a mi saját tevékenységünk és céljaink tartalmának elfogulatlan megítélése a perdöntő! Az ítélőtáblai ítélet ezzel szemben az érdekvédelmi ellenfél érdekeivel azonosul egyoldalúan, s ennek alapján mondja ki, jogilag teljesen megalapozatlanul a két akciófajta azonosságát. A megszüntetésünket tartalmazó ítélőtáblai ítélet másik törvénysértő alapja az a hivatkozás, hogy mi nem folytathatunk – mint érdek-képviseleti szervezet – közvetítői tevékenységet tagjaink és azok érdekvédelmi ellenfelei között. A harmadik hivatkozás, hogy nem küldhetünk elszámolásra vonatkozó felszólító leveleket tagjaink érdekvédelmi ellenfeleinek. Ez utóbbi két hivatkozásnál sem veszi a fáradságot a Fővárosi Ítélőtábla Dr. Németh László tanácsa, hogy megkísérelje jogszabályi helyek megjelölésével megalapozni jogi álláspontját, amely szerint egy érdekvédelmi szervezetnek tilos közvetíteni és tilos felszólító leveleket írni az érdek-képviseleti tevékenységével összefüggésben. Arra sem fordít figyelmet, hogy cáfolja az általunk hivatkozott jogszabályi helyekre alapozott álláspontunkat, amely jogszabályok egy érdek-képviseleti szervezet számára még a tagjai perbeli jogi képviseletét is tételesen lehetővé teszik az alapszabályában érintett ügyek körében. Ez utóbbi két kérdésben fennálló megalapozatlanság és mulasztás azért súlyosabb problémája ennek az ítéletnek, mint az első kérdés, akcióink megítélésének kérdése, mert az csak ránk vonatkozik, csak minket marasztal el, az utóbbi kettő azonban általános érvényű, tulajdonképpen minden érdek-képviseleti szervezetre vonatkoztatható, s mint ilyen, tehetetlen „béna kacsává” teheti az összes érdek-képviseleti szervezetet, megfosztva őket törvény adta jogaiktól. Ez pedig az érdek- és erőegyensúlyozásra törekvő demokratikus társadalmi működésre mérne döntő csapást. Mert miféle érdek-képviseleti tevékenységet folytathatna egy erre alakult társadalmi szervezet, ha nem közvetíthetne tagjai és tagjai ellenfelei között, és nem levelezhetne (akár elszámolásra felszólító levelekkel is) tagjai érdekvédelmi ellenfeleivel? Magyarországon ugyan nincs precedens-jog, de mostantól mégis állandó hivatkozási alappá válhatna ez az érdekvédelmi szervezeteket lebénító, jogfosztó, jogerős ítélőtáblai ítélet, e szervezetek aktivitása, feladatuk betöltése ellen, hatékony fellépésüket lehetetlenné téve, e szervezetek ellenfelei kezében. Ez azt jelentené, hogy a legkiszolgáltatottabb rétegek maradnának minden valós érdekvédelem nélkül. Nem véletlen, hogy a demokratikus társadalmi működés fejlődéstörténetében különbség alakult ki a jogvédelem és az érdekvédelem között, s a társadalom mindkettő lehetőségére igényt tart. Ezért van sok jogvédelemre és sok érdekvédelemre hivatott szervezet. Antidemokratikus, jog- és társadalomellenes törekvés az érdekvédelemben jelentkező társadalmi önvédelmi reflexet lebénítani, és „átcsatornázni” az általános jogvédelem struktúráiba. A Kúria végzése, amely a megszüntetésünket tartalmazó jogerős ítélőtáblai ítélet végrehajtását felfüggeszti, reményt ad arra, hogy a Kúria tanácsa alapos, érdemi, elfogulatlan vizsgálatot fog végezni, s annak alapján fogja döntését meghozni.   
2016. május 04., szerda | 19977 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Éliás Ádám
A Győri Ítélőtábla az ezév január 21.-i nyilvános ülésén kihirdetett ítéletében, harmadfokon, jogerősen, bűncselekmény hiányában minden vád alól felmentett hat vádlott társammal együtt a tatabányai nagy akciónkkal kapcsolatban a Tatabányai Városi Ügyészség által indított büntetőperben. Jómagam voltam az elsőrendű vádlott. A történet több szempontból is érdekes. Vázlatosan leírom, hogy a bennünket érdeklődésükkel megtisztelő honlap-látogatóink képet kapjanak tevékenységünk praktikus, akciókkal teli oldaláról, de közjogi vonatkozásairól is. Ebben a tatabányai történetben arról is képet kapnak a kedves olvasók, hogy a büntetőper kezdeményezői mindent elkövettek a VÉSZ lebénítása, tevékenységének lehetetlenné tétele érdekében. Látszólag volt is mire hivatkozniuk, hiszen akcióink valóban szokatlanok voltak, talán némely kívülálló számára félelmetesek is. A „kívülállóknak” azonban azzal is szembesülniük kellett, hogy az elvégzett, átvett, továbbértékesített, profittal használt munka ki nem fizetése, mint a ragály terjedt szét akkoriban az országban. És azzal is, hogy a későbbiek során az illetékes kormányzati és bírósági fórumok által jogsértőnek minősített devizaalapú hitelszerződések alapján családok tízezreit lakoltatták volna ki a bankok. Vagy azzal, hogy a kis- és középvállalkozásoknak akkor is eleget kellett tenniük adófizetési kötelezettségeiknek, ha munkájuk ellenértékéből egy fillér sem folyt be. Nagyon sokszor tapasztaltam, hogy a „kívülállók” szóhoz sem tudtak jutni a döbbenettől, amikor ez még így volt, s szembesültek ezekkel a tényekkel. Nem akarták elhinni, majd amikor azt tapasztalták, hogy mi ezekkel a társadalmat veszélyeztető bűnös jelenségekkel szemben léptünk fel, lelkes támogatóinkká váltak. S nem minket, hanem a mindezt eltűrő államhatalmat hibáztatták a „kívülállók”. Az elmúlt 7-8 év során a közhatalom minden szintjének (igazságszolgáltatás, kormányzat, politikai pártok) nagyon sok személyiségével és testületével találkoztam. Számomra vízválasztó kérdés volt, hogy magával a társadalmi-gazdasági életet fenyegető problémával, amelyre valamilyen formában felhívtuk a figyelmet, foglalkozik-e az adott személy, vagy testület, vagy csak puszta hatalomféltésből lép fel ellenünk. Meg kell mondanom, hogy bár Isten malmai valóban lassan őrölnek, az összkép sokkal jobb, mint amilyennek látszik: az óriási többség valóban vívódott az általunk exponált problémákkal, sőt még nagyon sokszor akkor is szimpatizáltak velünk, amikor egyébként jogilag ellenünk léptek fel. Sajnos éppen a tatabányai történetben az ügyészség fellépése nem tartozott ebbe a csoportba. Kezdettől érzékelhető volt a hatalmi monopóliumok öncélú, puszta féltése. Az akció 2008. december közepén történt, miután a SPAR által áruház üzemeltetése céljából Tatabányán bérelt új épület kivitelező-alvállalkozóit a megrendelői kör nem fizette ki. Az épület 2008 augusztus-szeptemberében készült el, s az alvállalkozók akkor jelentkeztek a VÉSZ-nél, valamikor szeptember elején, amikor érzékelhetővé vált számukra, hogy nem akarják nekik az általuk elvégzett, a megrendelői kör által átvett és továbbértékesített munkát kifizetni. Követeléseik összege kb. 90 millió forintot tett ki. A VÉSZ-be belépett alvállalkozók közvetlen megbízója, fővállalkotóként a Diagonál Kft. volt, annak megbízója a fertődi FÉSZ Zrt., mint generál vállalkozó, annak megrendelője pedig, beruházóként a Gyémánt Park Kft., végül a leendő tulajdonos az OTP Ingatlan Befektetési Alap nevében eljáró OTP Ingatlan Alapkezelő Zrt. volt. A megrendelői oldal minden szereplőjét megkerestük, és hónapokon keresztül zajló tárgyalásokon próbáltunk megoldást találni, sikertelenül. Bevontuk a SPAR Magyarország Kft.-t is. Még olyan megoldásban is benne lettünk volna – a kivitelezőkkel egyeztetve -, hogy a SPAR a bérleti díjat, engedményezési konstrukció keretében a kifizetetlenül maradt alvállalkozóknak folyósítsa, s így, ha részletekben is, de pénzükhöz jutottak volna a teljesítő VÉSZ-tag cégek, megmenekülve a tönkremeneteltől. Többször figyelmeztettem a megrendelői oldal cégeit, köztük a SPAR-t is, hogy ha nem találunk közös, jogszerű megoldást, akciót fogunk végrehajtani. Tűrhetetlen, hogy a megrendelői oldal hasznot húzzon az épületből, miközben azok, akik felépítették, tönkremennek. Figyelmeztetésemet semmibe vették. Az akcióra 2008. december 10.-én került sor. Aznap a VÉSZ két csoportban tevékenykedett, mindkettőbe nagy erőket koncentráltunk. Az egyik csoport Budapesten több helyszínen, majd Gyöngyösön hajtott végre akciókat, Rákosi Laci, Dézsi Lajos, Bandi Attila, Medriczky Janó irányításával, a másik csoportot, amely Tatabányára ment, magam vezettem. Aznapi akcióinkkal napokig tele volt a sajtó. Tatabányán az akkor már működő SPAR Áruházban (többszöri figyelmeztetés után!) a tetőszigetelés kb. 200 m2 területű részét, valamint az épületgépészeti berendezések közül kazánok és szivattyúk egy részét bontottuk le. Kizárólag olyan anyagokat és berendezéseket, amelyeket a vállalkozások saját pénzükön vettek meg, s nekik azokat senki nem fizette ki. Joggal tekinthették tehát saját tulajdonuknak. A bontás szakszerűségére, tisztaságára nagyon vigyáztunk, mert minden ilyen akciónk alapgondolata az volt, hogy ha akciónk nyomán végre megegyezés jön létre, mindent hiánytalanul és szakszerűen visszaszerelünk. Nagyszabású akció volt, nagy létszámmal, és kb. húsz perc alatt végeztünk. Drámai pillanat volt, amikor a viszonylag hamar kiérkezett két rendőr le akart választani bennünket a még a tetőn és a kazánházban dolgozó 10-15 társunktól, amit nem hagytam. Engem akartak, ugyan nagyon finoman, de feltartóztatni. Magam viszont határozottan mentem a tetőfeljáró felé, hogy együtt maradjunk. A tömeg szorosan követett, ezért a rendőrök jobbnak látták, ha odébb mennek, s ezalatt lejöttek a tetőről, s kijöttek a kazánházból a társaink. Semmilyen inzultusra nem került sor, de még szóváltásra sem. Nagy élménye volt ez a szelíd, erőszakmentes, de határozott összefogásnak. Az akció sikerrel befejeződött, amit terveztünk, megtettük, így lefújtam az akciót. Ilyenkor mindenki békésen elhagyja a helyszínt. Itt is így történt, egymás után indultak el az aktivistákkal a közelben parkoló autók. Engem nagyon érdekelt, mi történt a másik „hadoszloppal”, s amikor láttam, hogy békésen feloszlik a tömeg, minden rendben van, magam is indultam vissza Budapestre. Pár perc alatt már majdnem elhagytam Tatabányát, amikor valaki telefonált, hogy egy csoport rendőr jött ki, és feltartóztatták a még közelben lévő társainkat. Azonnal visszafordultam, a helyszínre mentem, s jelentkeztem a helyszíni parancsnoknál (akiről kiderült, hogy a városi kapitányhelyettes volt), közöltem, ki vagyok, s hogy az akcióért minden felelősséget a Szövetség nevében magam vállalok. Válaszul közölte velem, hogy elő akarnak minket állítani. A rendőrök kb. 10-12-en lehettek, az akciócsapatból még ott tartózkodók száma kb. 60 fő volt (összesen 140-150 fő vett részt a tatabányai akcióban, a másik, budapesti és gyöngyösi akciókat végrehajtó csoportban ennél valamivel többen). A 60 fő nagyobb része úgy elmehetett volna, ahogy csak akart, de egyetértés volt köztünk abban is, hogy mi nem futunk el, nem rejtetten, titokban cselekszünk, hanem nyílt sisakkal, mert az igazság a mi oldalunkon áll, ezért minden ellenállás, vagy szóváltás nélkül hagytuk, hogy a néhány rendőr „bevigyen” minket, hatvanunkat. Ahogyan általában minden akciónknál, úgy itt is a rendőrök rendkívül udvariasan, korrekt módon bántak velünk, személy szerint velem pedig azt kell mondjam, hogy tisztelettudóan. Egy tornaterembe kísértek minket, majd némi várakozás után megkezdődött tíz-tizenkettőnk kihallgatása, miközben a többiek – órákon át – a tornateremben várakoztak. A kihallgatás rendkívül furcsán zajlott. Felvették az adatainkat, majd hosszasan várakoztunk. Egymásból nyíló szobákban, nyitott ajtók mellett hallgattak ki bennünket a nyomozók, így még láthattuk is egymást. Aztán megjelent egy fiatal hölgy, végigviharzott a kihallgató szobákon, és emelt hangon paragrafusszámokat diktált a nyomozóknak. A kihallgatás folytatódott, negyedóra után újból jött a hölgy egy másik paragrafusszámmal. Ez kétszer-háromszor még megismétlődött, aztán újabb hosszú szünet. Közben megjelent a szobában egy magas, atlétatermetű, vörös hajú fiatalember, és igen nagy hangon beszélve, oda-vissza járta végig a kihallgató szobákat. Dicsérte a VÉSZ-t, hogy igazunk van, dicsért engem is, hogy ebben az országban már cselekedni kell, tűrhetetlen, ami itt folyik, és bárkinek bármi a véleménye, nagyon jól teszi a VÉSZ, hogy végre határozottan fellép. Aztán történeteket említett, amelyekben hasonló helyzetek alakultak ki, emberek tönkretételével. Mindezt igen nagy hangon és határozottan mondta. Nem tudtam mire vélni, hogy miközben minket előállítanak és kihallgatnak a rendőrségen, valaki ott egészen nyíltan és hangosan az akciónkkal egyetértését fejezi ki a nyomozók előtt. Kérdeztem az engem kihallgató nyomozót, hogy ki ez a fiatalember. Ő közölte, hogy X. Y. százados úr, osztályvezető a Kapitányságon. Mindaz, amit ez a százados úr mondott, az egész országban lévő közhangulatot tükrözte. Itt említem meg, hogy pár nappal később egy bevásárló központ parkolójában hirtelen megállt mellettem egy autó, kiszállt egy ismeretlen fiatalember, s a következőt mondta: „Hallottam, hogy mit csináltak önökkel, hatvanukat bevitte a rendőrség, amikor a budapesti zavargások idején sem vitt be a tüntetésekről 20-25 embernél többet, hallottam, hogy önt megkínozták. Szóljon nekünk, ha szükség van segítségre, mi géppisztolyokkal fogunk beszállni.” Először azt hittem, provokátor, de olyan lelkesen és hitelesen beszélt, hogy úgy láttam, válaszolnom kell: „Az igaz, hogy kb. hatvanunkat bevittek, de senkit, sem engem, sem mást nem kínoztak meg, egyébként pedig mi nagyon vigyázunk arra, hogy a küzdelmünket erőszakmentesen folytassuk, mert ha vér folyna, az éppen az ellenségeink malmára hajtaná a vizet.” Közben kisebb csoportosulás támadt körülöttünk, s vészjósló volt, ahogyan helyeseltek a fiatalembernek. A fiatalember a szavaimra kicsit megnyugodott, majd búcsúzásképpen, autójába beszállva még odakiáltotta, hogy azért csak szóljak, ha szükségem van segítségre. Amikor elhajtott, láttam, hogy taxis volt. Ez volt akkor már a közhangulat az egész országban. Határozottan állítom: ha nem közelednek a választások, s a társadalom nem tekintett volna olyan nagy reményekkel a választások várható eredményeire, olyan népfelkelés robbant volna ki legkésőbb 2009-ben (amikor a kilakoltatások veszélye már közvetlenül fenyegetett százezreket), amihez képest a 2006-os zavargások ártalmatlan lányregényt jelentettek volna. Visszatérve a kihallgatásra: a hosszú szünet után egyszer csak odajött hozzám egy tiszt, és igen udvariasan megkért, hogy menjek a kapitány úr irodájába, mert beszélni akarnak velem. Az irodában 2-3 civilruhás és 2 egyenruhás rendőr volt, s rajtuk kívül három személy. A kapitányhelyettes úr bemutatta ezt a három személyt, két hölgy és egy fiatalember a Városi Ügyészségtől. Az egyik hölgy viselkedéséből egyértelmű volt, hogy ő a csoport vezetője. A kapitányhelyettes úr azt mondta, hogy ez „csupán egy beszélgetés”, és megkért, hogy válaszoljak az ügyésznő kérdéseire. Naív módon belementem ebbe a színjátékba, holott valójában egy abszolút törvénysértő kihallgatás folyt le. Tehát a rendőrség részéről még a gyanúsításom sem történt meg, amikor az ügyészség – súlyos eljárásjogi szabálysértéssel – kihallgatott. Hiszen nem kávéházban voltunk, hogy a kedvenc zeneszerzőinkről társalogjunk, hanem a rendőrkapitányságon, fogvatartott, előállított állapotban voltam, és következetesen, szigorúan, keresztkérdésekkel megspékelve, kizárólag az akciónkról kérdezősködött az ügyészhölgy, végül minden szabályos eljárás előtt, prejudikálva a csak bíróság által kimondható ítéletet, közölte velem: „Éliás úr, ön súlyos bűncselekményt, lopást követett el.” „Ugyan miféle lopás az, amit az ország összes TV-je fölvesz?” – kérdeztem, de erre már nem válaszolt. Ekkor értettem meg, hogy valójában lépre csaltak, s kihallgatást folytattak. Előzőleg azonban nem közölték velem a jogaimat, elkérték a nálam lévő dossziét, majd amikor véget ért a „beszélgetés”, és visszakértem az irataimat, az ügyésznő közölte: „Ez itt marad.” Tehát még gyanúsítás sem volt, iratlefoglalási határozat sem volt, erőszakkal (hiszen fogvatartott helyzetben voltunk!), törvénysértő módon, engedélyem nélkül magánál tartotta az irataimat. Később panaszt tettem a városi ügyészség törvénysértő eljárása miatt. Az akkori Megyei Főügyészség egyik ügyésze elutasította a panaszomat, arra a valótlanságra hivatkozva, hogy mindenbe önként magam beleegyeztem. További panasznak pedig helye már nem volt, így tehetetlenné váltam. Nyilvánvaló volt a „kéz kezet mos” gyakorlat, hiszen bizonyos, a jogokról, például a vallomás megtagadásának jogáról szóló kioktatások mellőzésébe maga a gyanúsított sem egyezhet bele, annyira kötelező jellgűek. Akkor azért mélyen elgondolkodtam, hol tart az ország, ha ügyészek, akiknek az igazságszolgáltatás élvonalában kellene lenniük, bárhol vannak is az országban, megengedik maguknak az ilyen valótlan tényállításokat. Tulajdonképpen túlságosan leegyszerűsíteném a problémát, ha csupán „kiskirálykodásnak” tulajdonítanám ezt a vérlázítóan felháborító eljárást. Valójában a közhatalom egyes személyeinek és egyes testületeinek hatalomféltéséről, saját hatalmi monopóliumaik bármi áron, akár nyilvánvaló jogsértéssel, akár meghurcolással, üldözéssel, akár presztizs harcba merülő időhúzással való védelméről van szó. Soha semmiféle hatalomra, pláne hatalmi monopóliumok bitorlására nem törekedtünk. A társadalmat pusztító bajokra akartuk felhívni a figyelmet. Ezek a hatalmukat mindentől féltő közhatalmi személyek azonban el se jutnak az érdemi probléma átgondolásáig, kezeléséig, hanem az állam hamis képviseletében valójában a saját hatalmuk érvényesítésére törnek bármi áron. Ennek érdekében legszívesebben minden társadalmi érdekvédelmi szervezetet, amely hatékonyan lép fel, kiiktatnának a társadalmi életből. Mindegy, ha pusztul az ország, hogy egész társadalmi rétegek kerülnek szociális katasztrófahelyzetbe, csak az ő hatalmuk maradjon meg mindenképpen. Ha pedig egy arra hivatott és jogosult társadalmi szervezet határozottan fellép, hatékonyan betöltve a társadalom önvédelmi funkcióját, akkor üldözőbe kell venni. Ez történt Tatabányán az első fokú bírósági ítélettel, és az ügyészség (amely mégiscsak az Államot képviseli) hét éven át tartó, ellenünk irányuló ügyködésével. (Itt most csak zárójelben jegyzem meg, hogy hasonló okokat látok a Fővárosi Főügyészség Szövetségünk teljesen indokolatlan megszüntetését kezdeményező bírósági keresete és a Fővárosi Ítélőtábla ennek helyt adó ítélete mögött is.) Az ügyésznővel történt „beszélgetés” után visszakísértek a kihallgató szobába, s újabb hosszú szünet következett. Aztán újra jött a „futár hölgy”, végigjárta a kihallgató szobákat, paragrafusszámokat kiabálva. Végül lezajlott a kihallgatás, magam maradtam utoljára, felvettük a jegyzőkönyvet, s a nyomozó megkért, hogy a következő hét hétfőjén menjek vissza, hogy a „rabosítást” megcsinálják, mert a technikus már nincs bent (ekkor kb. fél hét – hét óra lehetett). Így is történt. Időközben a tornateremben várakozó nagy többséget már elengedték. Az eljáró rendőrök az előállítás és szabadítás borzasztó adminisztrációs terhei miatt nyomdafestéket nem tűrő stílusban szidták az aktivisták füle hallatára a főnökeiket, hogy mi szükség volt ennyi ember előállítására, ha már az adataikat felírták. Tehát aznap, 2008. december 10.-én meg is kezdődött ellenem és hat társam ellen a büntetőeljárás, az összes kihallgatottak közül hetünk ellen, s most, több mint hét év után fejeződött be. Mondanom sem kell, hogy a „lopás és dolog elleni erőszak” bűncselekmény elkövetésében magam voltam „felbujtóként” a Városi Ügyészség által kiadott vádirat szerint az I. rendű vádlott. Ez a tatabányai történet szinte végigkísérte a VÉSZ egész történetét. A Tatabányai Városi Bíróság folytatta le az eljárást. A tárgyalásokon az Ügyészséget egy nyegle, fiatal, az érintett vállalkozók („vádlottak”) szomorú sorsán gyakran élcelődő ügyész képviselte, de a tárgyalásokon a „hallgatóság” széksoraiban lépten-nyomon megjelent az az ügyészhölgy, aki a rendőrkapitányságon elkövette ellenem azt a súlyos eljárásjogi törvénysértést. Sokszor láttam, ahogyan szuggeszciója alatt igyekszik tartani a tárgyaláson szereplő fiatal ügyészt (minden bizonnyal annak főnöke lehetett), de érzékelhető volt, hogy a fiatal bírót is. Az „eredmény” nem maradt el. A Városi Bíróság – lényegében a Városi Ügyészség vádiratát és egyéb, tárgyalási megnyilvánulásait átmásolva – mindnyájunkat bűnösnek mondott ki, engem ítélt a legsúlyosabb büntetésre, másfél évi börtönre, három évi próbaidőre felfüggesztve. A bíró az ítéletben képtelen, légbőlkapott, minden bizonyítékot nélkülöző állításokat tett – ugyanúgy, ahogy a vádirat -, ellenben védőink érveire és saját álláspontunkra nem is reagált, súlyosan megszegve indokolási kötelezettségét. Tisztán érzékelhető volt, hogy mindenek fölött a Városi Ügyészség álláspontjának akar megfelelni. Vádlott társaim az enyémnél enyhébb ítéleteket kaptak. Mindenki elképzelheti, mi kellett ahhoz, hogy ilyen ítélettel a nyakamban még sok-sok további akciót szervezzek meg és vezényeljek le. Fellebbeztünk, s a Tatabányai Törvényszék másodfokon, bűncselekmény hiányában, mindnyájunkat felmentett, cáfolva a Városi Bíróság következtetéseit, a bizonyítékokkal kapcsolatos érvelését, stb. Aztán kiderült, hogy a Megyei Főügyészség, és az illetékes Győri Fellebbviteli Főügyészség is a Tatabányai Városi Ügyészség járszalagjára került, fellebbezett a Törvényszék bűncselekmény hiányában történt felmentő ítélete ellen, továbbra is fenntartva, sőt továbbszínezve a képtelen, minden bizonyítékot nélkülöző állításait, nevezetesen hogy mi tudatosan, egyenes szándékkal lopni akartunk. Így került harmadfokra az ügy a Győri Ítélőtáblához. A Győri Ítélőtábla először hatályon kívül helyezte a Tatabányai Törvényszék ítéletét, s utasította a Törvényszéket, hogy egy másik bírói tanács vizsgálja meg, és folytassa le a bizonyítási eljárást arra vonatkozóan is, hogy más bűncselekmény (pl. rongálás) nem történt-e. Ítéletéből kiolvasható volt már akkor, hogy a lopás bűntettében való elmarasztalással maga sem ért egyet. Ekkor a Tatabányai Törvényszéknek egy másik tanácsa újratárgyalta az ügyet, és lefolytatta az Ítélőtábla által elrendelt vizsgálatot is. Ez a tanács is felmentett minket minden vád alól, pontosan ugyanúgy, mint a másik törvényszéki tanács, és azzal is kiegészítette, hogy rongálás sem történt, mert az eseményekkel egyidejűleg végzett igazságügyi szekértői vizsgálat konkrétan megállapította, hogy semmilyen rongálás nem történt, csak "szakszerűen elvégzett bontás". Az Ügyészség nem módosította a vádiratot, hiszen azt ő is tudta, hogy rongálás nem történt, hanem – érzékelhetően presztizs kérdést csinálva az ügyből – újra a lopás bűncselekményben történő elmarasztalásunkért fellebbezett. Közben teltek-múltak az évek, és talpig becsületes vádlott-társaimmal együtt, az ügyészség eljárása miatt, egész idő alatt hordtuk a „vádlott” bélyegét. Így került újra harmadfokra az ügy a Győri Ítélőtáblához. Szeretnék röviden kitérni az ügy közjogi-tartalmi-jogelvi problémáira is. Az alapvető jogi kérdés az építési tevékenység alapszituációjához kötődik. Egy kivitelező vállalkozás (majdnem mindig alvállalkozóként) a saját pénzén – igen sokszor eladósodása árán! – vesz valamit (építőanyagot, épületgépészeti és épületelektromos berendezéseket, maga produkálja a nyílászárókat, épületbútorozást, stb. -, továbbá saját pénzén finanszírozott élőmunkával ezeket, esetleg a tulajdonjognak az elvégzett munka kifizetéséig történő fenntartásával, beépíti egy épület kivitelezése során. Mindezt nem fizetik ki, vagy nem teljes mértékben fizetik ki, azaz tőle senki nem veszi meg sem az anyagokat, sem élőmunkája eredményét. Összhangban lehet az Alaptörvény és a Ptk. alapelveivel, és általában a jogállamiság alapelveivel, hogy pusztán a beépítés ténye miatt akkor is elveszítse ezek fölött az anyagok, berendezések fölött, és élőmunkája eredményei fölött a tulajdonjogát, ha egyetlen fillért sem kap a beépített anyagokért és élőmunkájáért? Természetesen nem csak az építőiparra, hanem a gazdaság valamennyi termelő-szolgáltató tevékenységére feltehető ugyanez a kérdés, értelemszerű alkalmazással. Ha ez így lehetne, akkor rabszolgaság lenne Magyarországon. Illetve – mivel rabszolgaság nem lehetséges -, egyszerűen leállna a gazdaság, mert senki nem vállalna semmilyen költséggel járó termelő és szolgáltató munkát ezzel a kockázattal. Egy boltból nem vihető el egy kiló kenyér, ha valaki nem fizeti ki, de termelő-szolgáltató vállalkozásokkal ezt meg lehet tenni? Sokszor az embernek az az érzése, hogy az elméleti-absztrakt szobajogászoknak, akik sokszor áljogi spekulációkba süllyednek, fogalmuk sincs arról, mivel játszanak, amikor életidegen, sőt életellenes elveket találnak ki, amelyek társadalomra veszélyessége óriási. Hiszen a termelő-szolgáltató tevékenység leállása konkrét katasztrófát jelentene a társadalomra. A VÉSZ Alapszabálya egyértelmű választ ad erre a kérdésre. Az „I.4. A társadalmi szervezet célja” című fejezetben a következő olvasható: „Fellépésünk alapja, hogy a vállalkozás jogosult a leszállított anyag, terv, vagy bármely termék, továbbá a teljesített munka eredményének jogszerű ellenértékére, s az mindaddig a teljesítő (szállító) vállalkozás tulajdona, amíg azt a vevő hiánytalanul ki nem fizeti.” A Fővárosi Bíróság 2008. szeptember közepén minden kifogás nélkül bejegyezte a Szövetséget ezzel az Alapszabállyal, s a bejegyzést az illetékes Fővárosi Főügyészség nem fellebbezte meg, tehát már akkor, s így a tatabányai akció idején is jogerős volt. Előbb a Tatabányai Városi Ügyészség, majd az első fokon eljáró Tatabányai Városi Bíróság (ez utóbbi megszegve indokolási kötelezettségét), semmibe véve jogelvi érvelésünket, válaszra sem méltatva azokat, a „beépített dolog osztja a fődolog jogi sorsát” elvet hangoztatta, majd a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség és a Győri Fellebbviteli Főügyészség is ezt ismételgette sorozatos fellebbezéseikben a felmentő ítéletek ellen. Ez az elv reális az adás-vételi szerződéseknél például, de alkalmazhatatlan akkor, amikor a „fődolog” még nem is létezik, hanem megvalósulásban van. A „fődolog” a megvalósítását célzó és szabályozó vállalkozási szerződés teljesülésével jön létre jogi értelemben, amikortól egyáltalán beszélni lehet annak „jogi sorsáról”. A vállalkozási szerződésnek pedig két oldala, két „lába” van: a műszaki teljesítés, és a műszaki teljesítés ellenértékének átadása. Amíg mindkét oldal hiánytalanul nem teljesül, addig jogi értelemben nem létezik a „fődolog”. Jogi értelemben mindegy tehát, hogy félbe van hagyva az épület, vagy félig van kifizetve, hiába van nagy különbség a két eset külső látványosságában, jogilag egyaránt érvényes az, hogy a szerződés nem teljesült. Ennyi bonyodalom után került újra a Győri Ítélőtáblához harmad fokra az ügy, s fejeződött be most, január 21.-én jogerősen, a Tatabányai Törvényszék bűncselekmény hiányában, minden vád alóli felmentő ítéletének helybenhagyásával. A Győri Ítélőtábla ítélete teljes mértékben azonosult a Tatabányai Törvényszék felmentő ítéletével, s két nagyjelentőségű, iránymutató megállapítással ki is egészítette azt. Az egyikben kimondta, hogy a tulajdonjog fenntartásával beépített tárgyakra az érintett vállalkozó jóhiszeműen tekinthetett úgy, mint amelyek nem minősíthetőek "idegennek" (a lopást, mint bűntettet csak "idegen" tárgy eltulajdonításával lehet elkövetni). Ez a mozzanat újból rávilágít arra, amit oly sokszor mondtunk tagjainknak is és másoknak is, kérem, hogy "aki hallja adja tovább": minden munkát csak a szerződésben rögzített, a munka kifizetéséig terjedő hatályú tulajdonjog-fenntartással szabad elvállalni. Az a megrendelő, aki ebbe nem egyezik bele, eleve rosszban sántikál, és akkor inkább el kell utasítani a munkát! Égetően fontos lenne, hogy ezekben a kérdésekben a vállalkozások egységesen lépjenek fel. A másik elvi jelentőségű kiegészítés, amivel az Ítélőtábla a Törvényszék felmentő ítéletét kiegészítette, hogy nem állt fenn társadalomra veszélyesség abban, hogy az érintett cégek a VÉSZ-hez fordultak érdekvédelmi segítségért. Ez azt jelenti, hogy az Ítélőtábla most, annyi akció és mindenféle-fajta jogi eljárás után, továbbá a kezdetektől (már 2007-től) a VÉSZ elleni, nyilván az ellenérdekű felek által szervezett rágalmazás után is kifejezi közvetetten, hogy a VÉSZ tevékenységének nem volt társadalmi veszélyessége. Ezzel, véleményem szerint, jogi nyelvezetben azt mondta ki, hogy azok az eljárások, amelyek mögött a VÉSZ tevékenysége állt, indokolatlanok voltak, hiszen az eljárások elengedhetetlen feltétele a társadalomra veszélyesség. A Győri Ítélőtábla eljáró Tanácsának elnöke, Dr. Zólyomi Csilla bírónő hozzátette: mindez, és a bűncselekmény hiányának megállapítása nem jelenti azt, hogy az Ítélőtábla egyetért az ilyesfajta akciókkal, mert bármennyire is hosszadalmasabbak a jogi utak, azokat kell választani. Ugyanakkor örömét fejezte ki, hogy a VÉSZ, a megváltozott jogi környezetben, amikor a ki nem fizetéssel fenyegetett vállalkozások védelmében most már gyors és hatékony jogi eljárások állnak rendelkezésre, 2013. júniusa óta már több akciót nem hajtott végre, és fölöslegessé is váltak ezek az akciók, hiszen van gyors és hatékony jogi megoldás. A tárgyaláson ugyanis kifejtettem, hogy 2007 óta milyen mélyen benne voltunk a jogi helyzet megváltozásának előkészítésében, ennek dokumentumaiból be is csatoltam néhányat, s mára már – elismerten a mi közreműködésünkkel is - gyökeresen megváltozott a jogi helyzet. A VÉSZ elérte célját, ebben a tekintetben betöltötte küldetését. Ami tolerálhatatlan volt a több mint hét évig tartó eljárásban, az az Ügyészség (amely mégis csak az Államot képviseli) különböző szintjeinek magatartása. Miattuk az ellenem folyó eljárásban egy országos érdek-képviseleti társadalmi szervezet elnökének hét éven át tartó meghurcoltatása zajlott. A VÉSZ bejegyzése a Fővárosi Bíróságon 2008. szeptember 15.-én lett jogerős. A VÉSZ-nek a Tatabányai Városi Ügyészség általi üldözése pedig nem egészen három hónappal később már meg is kezdődött, amelyhez a többi ügyészségi fórum is bekapcsolódott. Presztizs harcot folytatva, a három különböző bírói tanács (kettő a Tatabányai Törvényszéken, egy a Győri Ítélőtáblán, mindháromban három-három bíróval) által többször megcáfolt álláspontjukat újra és újra ismételve, fölösleges fellebbezésekkel, nem beszélve az egész eljárás kezdetén tanúsított törvénysértő eljárásukkal, igyekeztek az ügyet személy szerint ellenem és a VÉSZ elleni üldözéssé alacsonyítani. Az elmúlt hónapokban ezzel együtt két ügy fejeződött be, azt megelőzően további kettő, mindegyik számomra pozitívan, így már csak két büntetőeljárás folyik ellenem VÉSZ akciók miatt (legalábbis kettőről tudok). Még egyszer megköszönöm annak a sok száz (összességében több ezer) harcos, de szelíd aktivistánknak és a cégvezetőknek a kiállást, a cselekvő szolidaritást, akik ezekben, és minden más akcióinkban részt vettek. Köszönöm mindenkinek, attól függetlenül, hogy voltak, akikkel később ilyen-olyan ügyekben vitáink támadtak. Részvételük értékéből ez semmit nem von le. Külön köszönöm a bevezetőben felsorolt Barátainknak, hogy vállalták aznap a másik „hadoszlop” vezetését, így magam teljesen a tatabányaira tudtam koncentrálni. A kiszolgáltatott, „megalázott és megszomorított” emberek védelmét ugyanúgy folytatjuk, de most már, a Kúria mindent eldöntő ítéletéig, a GYŐZ Mozgalom kereteiben. Ezzel összefüggésben arról is tájékoztatom kedves olvasóinkat, hogy a VÉSZ beadta a Kúriához a Szövetség törvénysértő megszüntetése elleni felülvizsgálati kérelmet. Kértük a Kúriától a megszüntető ítélet végrehajtásának felfüggesztését is. Felülvizsgálati kérelmünkben kifejtettük, miben törvénysértő a Fővárosi Ítélőtábla Dr. Németh László tanácsa ítélete. Egyrészt: nem tesz eleget indokolási kötelezettségének, semmilyen lényegi kérdésben. Minden indokolás nélkül, problémátlanul azonos jogi tartalmúnak minősíti a bíróság által tiltott tulajdonvisszavételi akcióinkat és a bíróság által nem tiltott bűnjel-lefoglalási akcióinkat. Holott a tulajdonvisszavételi akcióinkat tiltó bírói ítélet felügyelőbiztost rendelt ki az ilyen akcióktól tartózkodásunk ellenőrzésére, s ő – aki a bíróság által tevékenységünk értékelésére meghatalmazott, illetékes személy ebben a tekintetben – egyetlen szóval sem jelezte, hogy a két akció azonos tartalmú. Hogy is lehetne azonos tartalmú, amikor az egyik esetben a tulajdonos cég elvitte a tulajdonát képező anyagot az építési helyszínről, a másik esetben viszont átadta a rendőrségnek lefoglalás céljából, azzal a szándékkal, hogy majd az illetékes bíróság döntse el, kié az átadott anyag: azé, aki megvette és dolgozott vele, és tőle senki nem vette meg, vagy azé, aki nem fizetett érte egy fillért sem. Másrészt: a törvényes működés helyreállíthatatlansága az egyetlen indok, amellyel meg lehet szüntetni egy társadalmi szervezetet. Ezt a „helyreállíthatatlanságot” azzal indokolja a törvénysértő ítélet, hogy változatlanul jogot formálunk a tagjaink és ellenfeleik közötti közvetítő tevékenységre, és ezzel összefüggésben levelek írására. E tekintetben az ítélet mind a Ptk., mind a Pp. képviseletről szóló paragrafusait semmibe veszi, holott lehetővé teszik e törvények (a Pp. vonatkozó paragrafusa tételesen is) egy érdek-képviseleti társadalmi szervezet számára az Alapszabályába tartozó területek tekintetében a tagjai jogi, sőt még perbeli képviseletet is! Hogyan láthatná el egy érdek-képviseleti szervezet tagjainak jogi képviseletét, ha nem levelezhetne az ellenérdekű féllel, és nem közvetíthetne tagjai és az ellenérdekű fél között? E vonatkozásban a Ptk.-t és a Pp.-t figyelmen kívül hagyó ítélet jogfosztóan törvénysértő. Várjuk a Kúria döntését az ítélet végrehajtásának felfüggesztéséről és tárgyalás kitűzéséről. Valójában itt nem csak a VÉSZ sorsa, hanem az összes érdek-képviseleti szervezet működésének hatékonysága is a tét. Ha a törvénysértő ítélet érvényesül, és egy érdek-képviseleti társadalmi szervezet sem nem levelezhet, sem nem közvetíthet, akkor hogyan léphetne föl tagjai érdekvédelmi ügyeiben, akár perbeli jogi képviselet formájában is? Bénává, tehetetlenné válna, s újra a hétpróbás, rafinált spekulánsoké válna a világ. Reméljük, nem így lesz, mert ha így lenne, az azt jelentené, hogy Magyarországon az érdek-képviseleti, érdekvédelmi tevékenység utolsó csíráit is kiirtják. Ez pedig már nem magyar belügy lenne.
2016. február 05., péntek | 20924 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Éliás Ádám
Az előzményekről annak idején tájékoztattuk az érdeklődőket: 2014 tavaszán a Fővárosi Főügyészség kereseti kérelmet adott be a Fővárosi Törvényszékhez Szövetségünk megszüntetése iránt. Döntően a 2013. júniusában, a hévízi Mirage Hotelnél végrehajtott akciónkra hivatkozott, de kifogásolta azt is, hogy a tagjaink ki nem fizetett munkáival kapcsolatosan felszólító leveleket írtunk a munkát átvevő, továbbértékesítő, de ki nem fizető spekulánsoknak, és azt is, hogy közvetítői szerepet töltöttünk be tagjaink és azok érdekvédelmi ellenfelei között. A Fővárosi Törvényszék a Főügyészség kereseti kérelmét elutasította, elsőfokon tehát megnyertük a pert. A Főügyészség a Fővárosi Ítélőtáblánál megfellebbezte a Törvényszék ítéletét, amely fellebbezést később a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség egyetértően fenntartott. Ellenkérelmünkben kértük a Törvényszék ítéletének helybenhagyását, csatlakozó fellebbezésünkben pedig törvényhelyekre alapozva kifejtettük, hogy ha egy érdekvédelmi társadalmi szervezetnek törvényi felhatalmazása van képviseleti jogosultságra tagjai tekintetében olyan ügyekben, amelyekre Alapszabálya vonatkozik, akkor hogy ne lenne joga közvetíteni, és levelezni az ellenérdekű féllel. Ezen felül arra is hivatkoztunk, hogy egy társadalmi szervezetről „lenni vagy nem lenni” döntést hozni csak annak teljes tevékenysége figyelembe vételével lehet. Mindezek ellenére a Fővárosi Ítélőtábla Dr. Németh László tanácsa a Fővárosi Törvényszék ítéletét megváltoztatta, és Szövetségünket megszüntette. Álláspontunk szerint a Fővárosi Ítélőtábla ítélete és annak indokolása nem tesz eleget indokolási kötelezettségének, törvénysértő, és ezeken felül az érdekvédelmi társadalmi szervezetek működésére, jogosultságaira vonatkozó elvi jellegű jogegységi határozat meghozatalát teszi szükségessé az érdek-képviseleti szervezetek jogosultságainak értelmezése tekintetében. Ha ugyanis az érdekvédelmi szervezet nem küldhet felszólító leveleket tagjai ügyében harmadik félnek, s nem folytathat tagjai és azok érdekvédelmi ellenfelei között közvetítői-egyeztetői tevékenységet – ahogyan ezt az Ítélőtábla az ítélet indokolásában kimondja -, hogyan gyakorolhatná a Pp. 67.§. (1) bekezdés g.) pontjában rögzített jogosultságát tagjának perbeli képviseletében? Ez közérdekű ügy, hiszen nem csak a VÉSZ-t, hanem az összes érdek-képviseleti szervezetet érinti. Ezért felülvizsgálati kérelmet fogunk benyújtani a Kúriához. Mivel a felülvizsgálati kérelem benyújtásának nincs automatikusan halasztó hatálya, éppen a folyamatban lévő ügyeink folytathatósága érdekében kérni fogjuk a Kúriától a jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztését. Mindenesetre e pillanatban a jogi helyzet az, hogy nem csak hogy nem működhetünk, de még annak a látszatát is kerülnünk kell, mint ha működnénk. Ennélfogva ezt a közleményt már magánemberként, nem pedig a jelen helyzet szerint megszüntetett Szövetség egykori alapító elnökeként írom. És kérem minden tagunk és szimpatizánsunk megértését: jogkövető módon viszonyulunk az ítélethez, s teljes mértékben komolyan kell vennünk annak érvényét. Mindenesetre ez az ítélet, és az a gyökeres változás, amely az elmúlt két-három évben amúgy is, ettől a pertől függetlenül végbement a Szövetség működésében, néhány számvető gondolatra késztet – szigorúan tehát magánemberként, és szigorúan csak a múlt eseményeinek és eredményeinek tárgyilagos áttekintéseként. Amit akartunk, és amit lehetett, véghez vittük. Mert azért szerényen, de indokolt örömmel elmondhatjuk, hogy mindenben, kivétel nélkül úgy alakultak a dolgok, bármilyen társadalmi kérdéshez nyúltunk is, ahogyan azt fellépéseinkben szorgalmaztuk. Ez akkor is így van, ha sok egyedi ügyben nem tudtunk sikert elérni, amit személyesen nagyon sajnálok, de bizonyos határokat nem léphettünk át. Ugyanakkor nem volt olyan ellenfelünk, amelyik szárazon megúszta volna a VÉSZ-szel történt konfrontálódást. Azok is megkapták a magukét, akiknél a kisemmizett tagjaink jogos követeléseinek érvényesítésében nem tudtunk eredményt elérni. De: Ma már gyors és hatékony eszközök vannak a ki nem fizetések megakadályozására, vagy orvoslására, - mélyen benne voltunk ennek kivívásában, először nagy visszhangot kiváltó, figyelemfelkeltő akcióinkkal, majd a vonatkozó jogalkotás előkészítő munkájában. Ma már egy grandiózus lakásépítési program beindítását jelezte a Kormány - hányszor követeltük! Győztek az egri kórházvédők - annak idején csak mi álltunk ki mellettük harcosan; az őket aljas módon üldözők üldözöttnek érezték magukat akkortól, amikor beavatkoztunk. A devizahitelesek ügye felemás módon ugyan, de mégiscsak abban az irányban oldódott meg, hogy nem következett be Magyarországon az egyetlen otthonnal rendelkező családok tömeges kilakoltatása. 2009-10 folyamán csak mi léptünk fel a védelmükben, vívtuk meg a "bankháborút", és győztünk a teljes bankszférával szemben! Követelésünk nyomán vezették be annak lehetőségét, hogy bizonyos feltételek fennállása esetén az ÁFA-t csak a kibocsátott számla összegének maradéktalan beérkezése után kell a vállalkozásoknak a NAV-hoz befizetniük. És így tovább. Mély köszönetemet szeretném kifejezni minden cégvezetőnek, munkatársaiknak, összes aktivistáinknak, akik tevőlegesen, szolidáris cselekvéssel járultak hozzá törekvéseink sikeréhez, és ahhoz, hogy most is számtalan apróbb-nagyobb spontán jelét tapasztalom - immár jogilag nem létező - Szövetségünk támogatottságának a társadalomban. Ugyancsak szívből köszönöm annak a megszámlálhatatlan honfitársunknak, akik elismerésüket a legkülönbözőbb formákban kifejezték, hogy erkölcsi, anyagi, olykor tevőleges támogatásukkal nehéz pillanatainkban mellettünk álltak és állnak. Talán e pillanatban megengedhetek magamnak annyi szerénytelenséget, hogy azt mondjam: azok nélkül a harcos, ám erőszakmentes, figyelemfelhívó akciók nélkül, amelyeket éveken át végrehajtottunk, aligha következtek volna be ezek a változások. Ezzel nem szeretném leértékelni a jogszabály-előkészítő munkánk jelentőségét, és azt is hozzá kell tennem, hogy a közhatalom berkeiben sok jó szándékú, segítőkész, kiváló emberrel találkoztunk. Mégis határozottan állítom, hogy pusztán petíciókkal, koncepciókkal, nyílt és zárt levelekkel, de tömegeket mozgató, országos figyelmet kapott akcióink nélkül, aligha léptük volna át a közhatalmi elit figyelmének ingerküszöbét. Érvényes ez a többi társadalmi kérdésre is, amelyekben „VÉSZ-módra” felléptünk. Ez akkor is igaz, ha az igazságnak megfelelően nyomatékosan meg kell ismételnem, hogy váratlanul sok szimpatizánsunk volt és van a közhatalom berkeiben is, akik segítőkész, jó szándékú, igaz embereknek bizonyultak, és valóban segítették az általunk képviselt és védett kiszolgáltatott embereket, vállalkozásokat, közösségeket, a jogalkotás és a jogalkalmazás területén egyaránt. A most lezárult időszak már a múlté, de a múlt tényei változtathatatlanok, s ha kell, bizonyíthatóak. A jelen és a jövő pedig tele van kérdőjelekkel. Sajnos a nyerészkedés, a mások tönkretétele árán gazdagodás lelkülete nem tűnik el olyan gyorsan a társadalomból, mint ahogyan egy jogszabályt meg lehet alkotni, ezért a jogalkotás további munkálkodásának arra kellene irányulnia, hogy létre se jöhessenek lánctartozással fenyegető ki nem fizetések. Sokkal jobb és olcsóbb a megelőzés, mint a – bármennyire is hatékony – orvoslás. Például: sajnálatos tapasztalatunk, hogy a kontár ügyeskedők elképesztő gátlástalansággal szegik meg a rezsióradíj kötelező minimumáról szóló rendeleteket (amelyeket egyébként éppen mi szorgalmaztunk). Így aztán sorozatosan ismétlődnek azok a helyzetek, amikor ezek a szélhámosok nyerik el a projekteket, a komoly, tisztességgel és hozzáértéssel kalkuláló és működő cégek pedig kiszorulnak. Ennek pedig az az eredménye, hogy újratermelődik a matematikailag determinált ki nem fizetések nyomán a lánctartozás veszélye. Itt radikális szigorításra lenne szükség, mert bár az orvoslás hatékony, és ez is nagyon nagy haladás, de a leggyorsabb orvoslás is nagy időveszteséggel jár. Ezért a hatékony megelőzés lenne a legolcsóbb, leggyorsabb megoldás. Sok egyedi ügyet is megoldottunk, de korántsem az összeset, pedig az összeset szerettük volna megoldani. Megértjük emiatt csalódott barátainkat, bár itt is rögzítenünk kell azt, amit ezerszer elmondtunk, de nem mindenki értette meg: soha nem voltunk pénzbehajtó cég. Érdekvédelmi társadalmi szervezet voltunk, amely a szolidaritás, a cselekvés és az erőszakmentesség elveire épült. Azt azonban elmondhatjuk, hogy egyetlen rossz szándékú, nyerészkedő, tagjaink fölött olykor kriminális értelemben is hatalmaskodó ellenfelünk sem úszta meg szárazon a konfrontációt Szövetségünkkel. Bármilyen kiszolgáltatott, védtelen személynek, cégnek, közösségnek nyújtottunk segítséget az elmúlt 7-8 év folyamán, a közjogi, gazdasági-pénzügyi fejlődés kivétel nélkül abba az irányba haladt, amelyet sokféle különböző fellépésünkkel szorgalmaztunk, és sokszor nem kis áldozattal szolgáltunk. Legfőbb morális kötelességem mély köszönetemet kifejezni mindenkinek, aki aktívan, cselekvéssel, áldozatokkal részt vett Szövetségünk küzdelmeiben. Ha összes aktivistánkat figyelembe veszem, akik akcióinkban, demonstrációinkban részt vettek, óvatos becsléssel számítva is több ezer emberről van szó. Szövetségünk sorsában a jogi végeredmény még várat magára. Megszüntetésünk kimondása ugyan jogerős, de megtörténhet, hogy a Kúria ítélete visszahelyez majd minket, mint szervezetet, a társadalmi élet szövetébe. Az is lehet, hogy nem helyez vissza. De ha a Kúria megsemmisítené is az Ítélőtábla ítéletét, és a Szövetség újraéledne, akkor is új korszak következne, a sok tekintetben megváltozott helyzetnek megfelelő módszerekkel és stílussal, ahogyan már az utóbbi években működtünk is. Ezt az esetlegesen a Kúria ítéletétől függően újraéledt Szövetséget már nem én szeretném vezetni. Ha szabad személyes közlést tennem: úgy érzem, küldetésemet betöltöttem, amire képes voltam, megtettem. A fiatalok jöjjenek most már, és alakítsák úgy a jövőt, ahogyan belőlük fakad. Mégsem tanácsolom a szipolyozó, kegyetlen, spekuláns ellenfeleinknek, hogy megszüntetésünk fölötti örömujjongásuk mámorának elmúltával újabb gazságokon törjék fejüket, védtelennek gondolt emberek, vállalkozások, közösségek ellen. A GYŐZ Mozgalom ugyanis él, amelynek hatalmas ereje és létszáma van, és amelynek elnöke maradtam. Ennek a honlapnak a neve is a megszüntetett Szövetség és a GYŐZ Mozgalom összefogásából adódó Védelmi Szövetség rövidítése (www.veszov.hu). A továbbiakban a honlap megszűnik a feloszlatott Szövetség fóruma lenni, a továbbiakban csak személyes írásaim és a GYŐZ Mozgalom közleményei jelennek meg benne, ahogyan idáig is számos alkalommal közölte a honlap a GYŐZ Mozgalom közleményeit. Néhány tény és gondolat a GYŐZ Mozgalom történetéről és távlatairól. 2007 végén és 2008 elején az ÉpítésSpektrum nevű szaklapban két részben megjelent írásomban, amely az építőipari cégek helyzetével foglalkozott, a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége megalakításának felvetésével egyidejűleg kezdeményeztem a Gyorsreagálású Önvédelmi Zónák (GYŐZ) Mozgalom elindítását is. A Gyorsreagálású Önvédelmi Zónák valójában a társadalom szabad szerveződésű, „alulról” jövő önvédelmi szövetkezésének eszméje. Ahogy akkor is kifejtettem: földrajzi helytől, szakmai-hivatásbeli tevékenységtől, társadalmi helyzettől, egzisztenciális problémáktól, akármilyen érdektől stb. függetlenül, bármilyen közösség „önvédelmi zónának” nyilváníthatja magát, vagy az általa képviselt ügyet, ha a zónában lévők náluk nagyobb, általuk külön-külön leküzdhetetlen, törvénytelen erővel kerülnek szembe, s az állam nem tudja, vagy nem akarja teljesíteni védelmi kötelezettségét. (A demokratikus jogállamban ugyanis a hatalom és a vele járó hatalmi-jogi monopóliumok nem maguktól és nem magukért vannak, hanem a társadalom akaratából keletkeznek, és a valós társadalmi érdekek védelméért működnek. Ezért az államnak kötelessége minden védtelen, kiszolgáltatott mellé állni. Ám mégis vannak olyan helyzetek, hogy ezt a kötelezettségét, jobb esetben nem tudja, rosszabb esetben nem akarja teljesíteni.) A GYŐZ Mozgalom egész története bizonyítja, hogy bármikor, bármilyen, össztársadalmi érdekeket szolgáló, vagy csak bizonyos helyi, szakmai, szellemi, stb. közösségek önvédelmében hatékonyan működhet ez a mögötte álló szerveződési eszme. 2007-2008-ban a VÉSZ megalakítására és beindítására koncentráltam. 2009 tél végén, tavasz elején hirdettem meg nyilvánosan a GYŐZ Mozgalom megalakítását, amikor szembesültem azzal, milyen roppant erők készülődnek arra, hogy fizetésképtelenné vált családok ezreit, tízezreit, banki tartozásuk miatt (lásd devizaalapú, lakóingatlan jelzálogjogával terhelt hitelek ügye) kilakoltassák egyetlen otthonukból. Akkor még a meghirdetett Mozgalom teljes neve: „VÉSZ után GYŐZ Mozgalom” volt, később az egyszerűsítés érdekében egyszerűen GYŐZ Mozgalomnak neveztük magunkat és neveztek mások bennünket. Kevéssé ismert például, hogy engem nem mint a VÉSZ elnökét, hanem mint a GYŐZ Mozgalom elnökét állítottak bíróság elé a bankok. (A bírósági ítéletek, mint a GYŐZ Mozgalom közleményei, teljes szövegükben olvashatóak e honlap dokumentumai között.) Akkor első fokon börtönre ítéltek a bankok kényszerítése miatt, másod- és harmadfokon bűncselekmény hiányában felmentett a Fővárosi Bíróság, majd a Fővárosi Ítélőtábla. Engem is meglepett, hogy az országban futótűzként terjedt el a zónák megszerveződése. Rengeteg helyről kaptam jelzést. Nyilván ebben szerepe volt a meglepően nagy sajtóérdeklődésnek is. Kidolgoztam az „Önvédelmi Zónák 12 pontját”, egy országos megbeszélésen megvitattuk, végső formába öntöttük, s nyilvánosságra hoztam. (Honlapunkon a „Bankháború (GYŐZ Mozgalom) menüpont alatt található). Ez általános alapelveket is rögzít, de aktuálisan a kilakoltatások megakadályozására irányul. Útmutatása bármilyen önvédelmi zóna működésére alkalmazható. Ekkor lettem kezdeményező-alapítóként a Mozgalom elnöke. Mire 2009 nyarán félbűnözői körökből, sőt szégyenszemre sportolókból (bokszolókból, harcművészetekben jártas emberekből) megszervezték a törvénytelen kilakoltató kommandókat, meglepve kellett tapasztalniuk, hogy a létrejött zónákban 30-40 elszánt, de fegyelmezett férfi várja őket. S ha akadt is egy-egy „betépett”, vagy alkoholtól „bekómázott” ruhásszekrény-alkatú kilakoltató, túlzott önbizalomból rátámadt a zóna-aktivistákra, olyan hamar földre került, hogy a béke gyorsan helyreállt, s a kilakoltató kommandók még az ilyen esetekben is szépen eloldalogtak. Örömmel mondhatom: úgy sikerült megakadályozni a hatalmas üzletként beharangozott kilakoltatásokat, hogy egy csepp vér sem folyt. Kétségtelen, volt átfedés a VÉSZ és a GYŐZ Mozgalom között, ám a GYŐZ Mozgalom óriási lett létszámában. A VÉSZ, bár létszámában kisebb volt, előnye a biztos, hatékony szervezhetősége lett. A GYŐZ Mozgalom előnye a hatalmas tömegerő, hátránya a szervezés esetlegessége, lazasága. Tény azonban, hogy senki nem mert szembeszállni egy megszervezett zónával. Amikor meglehetősen széles körben ismertté vált a GYŐZ Mozgalom, és az, hogy milyen sikeresen küzd a családok megmentéséért, voltak, akik megkerestek, hogy hozzuk létre a Mozgalom háromszintű országos szervezetét, és hogy a Mozgalommal lépjünk ki a párthatalmi küzdelmek porondjára, bizonyos erők támogatása céljából. Volt egy vállalkozó, aki felajánlotta, hogy finanszírozna egy országos szervezőkampányt. Egyrészt azért, hogy a lehető legtöbb helyen létrejöjjenek a zónák, másrészt hogy kialakítsuk a megyei szervezeteket és az országos testületeket. Így létrejöhetne egy központilag irányítható, hierarchikusan működő, hatalmas és aktív tömegerővel rendelkező országos szervezet. Ezt a felvetést kategórikusan elutasítottam. A GYŐZ Mozgalom ereje és távlata éppen abban van, hogy egyszintű, „alulról szerveződő”, helyi, vagy közösségi szerveződés, bárkik, bárhol, bármilyen területen vagy témában szabadon létrehozhatják, ha valakinek, valakiknek, vagy valaminek a védelmében össze akarnak fogni. Semmilyen magasabb szervezeti szint nem dirigálhat nekik, senki felülről, vagy kívülről semmit nem szabhat meg a zóna létrehozói számára. Csak akkor lehet mindenféle manipulációtól megóvni, ha megmarad ez a helyi, közösségi jellege, és soha nem lesz alárendelve semmilyen „magasabb” szervezeti szintnek. A Mozgalomnak pedig a politikai-hatalmi vetekedésben semmi keresnivalója nincs. Abban tevékenykedjen, ami az emberek egy csoportja számára fontos, és meg kell védeni, de akár össztársadalmi tétje, jelentősége is lehet egy ilyen önvédelmi fellépésnek. Ezeken kívül: egyáltalán nem lényeges, hogy a zónáknak állandó szervezete legyen. Fontos az a tapasztalat, micsoda erő rejlik az összefogásban, a másokért hozott áldozatban, fontos ennek az élménynek az emléke, s ha az élet úgy hozza, hogy valakiket, vagy valamilyen ügyet meg kell védeni, pillanatok alatt újraszerveződhet a zóna, lehet, hogy egy teljesen más témában, részben más emberekkel, mint amelyben egyszer már győzelmet aratott, és önmaga és mások számára is megmutatta erejét. Amikor bizonyos emberek és szervezetek megkeresésére komolyan vettem azt a veszélyt, hogy a termőföldre rátenyerelhet a nemzetközi pénzhatalom, kidolgoztam a GYŐZ Mozgalom aktivizálásának tervét a földvédelemben. Ezt a tervet minden személyiségnek és szervezetnek megküldtem, aki és amely exponálta magát a földvédelem ügyében. Senkitől semmilyen választ, egyetlen szó reagálást sem kaptam. Amikor a téma egyik vezető személyiségét megkérdeztem, mi az oka a hallgatásnak, azt válaszolta, higgyem el, hogy félnek az emberek, és vidéken senki nem fog megmozdulni a földvédelem témájában. Ezzel számomra kissé hiteltelenné is vált a dolog, mert ha a földműves nem érzi ügyének a földvédelmet, akkor ott valami probléma van. Vagy arról van szó, hogy éppen a földműves érzi a földdel kapcsolatos tulajdon irrealitását, és nem akar többé már beszállni ebbe a hamis és távlatnélküli játékba. A zónaalakítás azonban bármikor, bárkik számára adva van mint lehetőség, akik össze akarnak fogni, és meg akarnak valakit, valakiket, vagy valamely ügyet védeni. Nincs ehhez szükség központi irányításra, elég az „egy csónakban evező” közösségek kezdeményező ereje, az összefogás, az egymás iránti szolidaritás szükségességének felismerése. Példák, amelyek hozzám különösen közelálló ügyekben hozhatnak megoldást, s amelyekben – bár ezek az esetek nem kaptak olyan nagy nyilvánosságot – pozitív tapasztalatokat szereztünk. Férfiként leég a bőr a képemről, amikor azokat a statisztikai adatokat hallom, hogy Magyarországon több százezer nőt rendszeresen vernek. Kérdezem: hol vannak a férfiak az ilyen női áldozatok környezetében? Nem a családi drámákról beszélek, amelyekhez valóban nem lehet semmi köze senki kívülállónak, és amelyek esetében mindkét fél visszautasítaná, talán még a véleménynyilvánítást is. Hanem arról, hogy „dúvad” férfiak, visszaélve fizikai erőfölényükkel, rendszeresen ütik-verik a nekik kiszolgáltatott nőket, olykor gyerekeket is. Ennek aztán többnyire nyomai is vannak, s a környezet nem tesz semmit. Az állam pedig – bár már vannak bizonyos segítséget nyújtó jogintézmények – alapjában véve éppen akkor tehetetlen, amikor a baj történik. Csak a baj bekövetkezte után tud lépni. Miért nem szerveződnek meg a bántalmazott nők környezetében élő férfiak? Miért nem nyilvánítják az áldozatot/áldozatokat „Önvédelmi Zónának”? – ha egyszer az állam mindaddig tehetetlen, amíg a szerencsétlen áldozat súlyos sérüléseket nem szenved. Ilyenkor magának a társadalomnak kell fellépnie. Tapasztalatból tudom, hogy nincs az a dúvad, aki mélyen el ne gondolkodna azon, hogy mi történne, ha 10-20-30-40, akárhány erős, bátor, elszánt férfival kellene előbb megverekednie, mielőtt kezet emelhetne egy nőre, vagy egy gyermekre. Ezen a területen 100%-os sikerről számolhatok be. Azok az agresszív alakok, akik semmibe vették a rendőrséget és a távoltartási végzéseket, rendkívüli módon tisztelték a zóna aktivistáinak ökleit. Ezúttal sem a jogrend ellen beszélek. Szükség van a rendőrség beavatkozására és a bíróság végzéseire is. De szükség van a hatékony védelem érdekében a közvetlen helyi, közösségi fellépésre is. Illúzió azonban e területen is valami központi szervezésben bízni. A központi szervezés hierarchikus felépítést, hiányos tájékozottságot, lassú reagálási képességet jelent. Csakis a helyi, közösségi önszerveződés segít. Másik példa: ha egy gazember kezet emel egy pedagógusra (különösen egy nőre!!!), a szülők közül a jó érzésű, bátor férfiak nyilvánítsák azt a tantestületet „Önvédelmi Zónává”, és a Zóna akciócsapata keresse meg azt a fickót, aki megütötte a pedagógust, s mélyen szántó, illusztratív módon beszélgessenek el vele… Azért szükséges ez, mert bár a jogalkotásban e területen is történt előrelépés, az állam nem képes megelőzni, megakadályozni a bajt. Az viszont hatékony, ha mindenki tud arról a környéken, hogy megszerveződött az Önvédelmi Zóna, és jaj annak, aki pedagógust bántalmazni mer. Mert meg kell érteni, hogy nem jogellenes az a gondolkodás, amely nem az utólagos büntetésre és annak elrettentő erejére, hanem a hatékony megelőzésre teszi a hangsúlyt a kiszolgáltatott emberek védelmében. Egy más jellegű példa: egy szakmai közösséget kiszorítanak jogos érdekeiből. A benne lévők, ügyüket Önvédelmi Zónának nyilvánítva összefognak, s olyan hatékony – elsősorban szakmai - akciókat hajtanak végre, amelyek akár a közhatalmat, akár a velük szembenálló, náluk nagyobb erőt képviselő, de jogtalanul eljáró érdekcsoportokat a helyzet mindenáron való megoldására késztetnek. Aztán egy egészen friss, és valóban történelmi példa: ki gondolhatta volna, akár csak pár hónappal ezelőtt is, hogy gonosz, világrontó pénzhatalmi erők mesterkedése folytán 2015 nyarára, ősz elejére az elözönléssel fenyegetett egész Magyarország Gyorsreagálású Önvédelmi Zónává válik? Azóta megkerestek, hogy aktivizáljuk a Mozgalmat, és avatkozzunk bele az eseményekbe. Visszautasítottam ezeket a remek ötleteket: mi dolgunk lenne, ha egyszer a Kormány a helyén, sőt a helyzet magaslatán áll, s megakadályozza az ország tönkretételét. Ezért tulajdonképpen a mai viszonyokat figyelembe véve nem is jó ez a példa, hiszen a Kormány eleget tesz védelmi kötelezettségének. Annyiban mégis helytálló a példa, hogy más helyzetben is találhatta volna Magyarországot ez a kihívás, amikor nagyon nagy szükség lett volna a Mozgalom teljes erejű aktivizálására. Rossz belegondolni például, milyen harci helyzetbe kerültek volna a GYŐZ Mozgalom akciócsapatai, ha ebben a mostani helyzetben az előző, 2006-tól hatalmat bitorló politikai kalandor-banda lett volna kormányon, éppen egy ilyen kihívás idején. Akkor aztán bőven lenne dolguk a Zónáknak. Hála Istennek nem így történt. Nagy baj lenne, ha a közhatalom (Kormány, rendőrség, hadsereg) feladatát az ország és a társadalom védelmében, a társadalmi önszerveződéseknek kellene elvégezniük. Ám a kihívás elől még ilyen helyzetben sem hátrálhat meg a társadalom. A GYŐZ Mozgalom működésének néhány elvi kérdését szeretném érinteni. Lehet, hogy tőlem furcsán hat ez a tanács, pedig magam is ezt a gyakorlatot követtem mindig, de minden látványos körítés nélkül: bármilyen probléma adódik, legelőször a közhatalomhoz kell fordulni, lehetőleg jogban jártas emberek segítségével. A demokratikus társadalomban az állam nem „valaki”, vagy „valakik”, hanem mi magunk vagyunk. Belőlünk, a mi akaratunkból létesül a hatalom és ölt konkrét keretet, formát az állam szervezetében. Mindez nem tévesztendő össze a párthatalmi vetekedéssel, amihez a GYŐZ Mozgalomnak soha semmi köze nem lehet. Például az idősek, a nők, a gyermekek, vagy a pedagógusok bántalmazásának kiirtása a magyar társadalomból, de minden ember és közösség jogos érdekeinek érvényesíthetősége is, nem párthatalmi kérdés, hanem össztársadalmi érdek. Tapasztalatom, hogy a közhatalom jogalkotó és jogalkalmazó testületeiben rengeteg jó szándékú, segítőkész ember van. Az első lépésnek tehát a bizalom lépésének kell lennie. Akkor van helye a „közvetlen demokrácia” (=közvetlen néphatalom) cselekvő gyakorlásának, amikor a közhatalom nem tudja, vagy nem akarja a védteleneket egy nagyobb, törvénytelen erővel szemben megvédeni. Ha pedig a társadalomból fakadó államhatalom egyenesen szembefordul a neki bizalmat, hatalmi-jogi monopóliumokat adó, őt legitimmé tevő társadalommal, akkor illegitimmé válik, többé nem védi sem jog sem törvény, sem lojalitás, sem fegyver, s drámai helyzet alakulhat ki. Remélem azonban, hogy a GYŐZ Mozgalom eszméje úgy marad élő a társadalomban, hogy nem ilyen drámai helyzetekben kell aktivizálódnia. Betölti feladatát, ha akkor lép fel, amikor bármely nagyobb és jogsértő erő támad védtelen, kiszolgáltatott emberekre, közösségekre, vagy fontos ügyekre, s a megtámadottak sehol nem kapják meg az őket megillető védelmet. Az összefogás és a cselekvő szolidaritás ereje, hatékonysága, semmi máshoz nem hasonlítható, felemelő társadalmi élmény, s mély meggyőződésem, hogy ez az élmény az igazi demokrácia egyik tudati-érzületi alapja.
2015. november 24., kedd | 26613 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Éliás Ádám elnök
1. Érdekvédelmi háború a VÉSZ és az ErsteBank között 2. A Tatabányai Törvényszék bűncselekmény hiánya miatt újból felmentette a VÉSZ elnökét és társait, ezúttal a rongálás vádja alól is 3. Ülést tartott a VÉSZ Elnöksége 4. Új hővisszaverő bevonatanyag műszaki népszerűsítésére kérték fel Szövetségünket, amely bevonat bizonyos műszaki feltételek mellett segítheti az elkövetkező években kötelezővé váló sokkal szigorúbb hőszigetelési követelményeknek megfelelést 1. Érdekvédelmi háború a VÉSZ és az ErsteBank között Tavaly, közel egy éve, 2014 augusztus közepén közleményben írtuk le, hogy az ErsteBank milyen pozitív, jogilag és pénzügyileg is korrekt, jogszerű módon viszonyul az érdi Ligetszépe Lakópark (Érd Sallgó u. 38.) ügyéhez, amelynél sok tucatnyi család került felelőtlen, kontár kivitelezők miatt közvetlenül, a finanszírozó ErsteBank bénasága és érzéketlensége miatt közvetetten, kétségbeejtő helyzetbe. A megoldás kulcsa az ErsteBank kezében volt, és az új idők, új, szakszerű, egyben emberséges (mert hiszen a szakszerűségnek mindig egybe kell esnie az emberségességgel, bármilyen szakmáról legyen is szó!), érzékenységről tanúskodó gondolkodásmódjának tulajdonítottuk közleményünkben az ErsteBank illetékes igazgatójától, Neményi Mátyás úrtól a VÉSZ elnökének konkrétan elhangzó ígéretét az ügy gyors és hatékony megoldására. Azóta semmi nem történt a kilátástalan helyzetbe még mélyebbre süllyedő családok helyzetének megoldása érdekében, sőt, rosszabb a helyzet, mint volt. Nyolc éve, 2007 óta húzódik ez az ügy, az Erste rá se hederít a kétségbeesett családok problémájára, akik minden pénzüket odaadták, hogy otthonuk lehessen, s legkésőbb 2008. évi kulcsrakész átadást és beköltözést ígért az Erste. „Árfolyamkockázatok” miatt finanszírozási kötelezettségeit nem teljesítette, ez volt a döntő oka annak, hogy a projekt befulladt. A Lakópark megépítésére finanszírozási szerződést kötő beruházó cég jogerősen pert nyert az ErsteBank ellen, ám a bankot ez se nagyon zavarja. Ugye, emlékszünk, hogyan léptek fel a bankok a devizaalapúnak nevezett hitelek ügyében ügyfeleikkel szemben. Az árfolyamkockázatot rájuk terhelték, még ha belepusztulnak is az adós családok. Ha viszont ők néznek szembe az árfolyamkockázattal, akkor nem teljesítik szerződéses finanszírozási kötelezettségeiket sem. MAGYARORSZÁGON ILYEN BANKOK NEM KELLENEK!!! Az ErsteBank tehát konkrétan és gátlástalanul becsapta a VÉSZ-t. Vissza fogunk még térni annak részletezéséhez, hogy az ErsteBank magatartása milyen következményekkel járt konkrétan az egyes családok sorsára vonatkozóan. Ez tulajdonképpen a történet lényege, mert ideje, hogy a társadalom megtanulja végre: a pénzügyi-gazdasági folyamatok mögött nem a „szakemberek” privát ügyei húzódnak meg, hanem emberek boldogulása, vagy tragédiája. Ami ott történt és történik igazi életbe vágó kérdés.. Az érdi Ligetszépe Lakópark tragikus történetéhez azóta egy másik, gátlástalan „profitmaximalizálással” zajló történet is párosult, a siófoki SióPlaza generálkivitelezésének ügye, amelynek során az ErsteBank, illetve cégének, az Erste Ingatlannak a felelőtlen, spekulatív magatartása miatt az építők tönkrementek. Szeretnék itt egy percre megállni. Sokakban az a tévképzet él – amelynek egyes esetekben meg is lehet az alapja -, hogy ha a spekulánsok tönkretesznek egy generálkivitelező céget, amely megvalósít egy 3,5 – 4 milliárdos projektet, akkor annak a tönkretett cégnek és a hozzá kapcsolódó más cégeknek biztos, hogy még azután is lesz mit a tejbe aprítani. Nem eredményezhet ez olyan nagy tragédiát, mint egy egyetlen otthonából kilakoltatott család tragédiája, vagy azé a családé, aki minden pénzét odaadta, hogy végre otthona lehessen, de a háttérben álló spekuláns bankok miatt még a reménye is elvész, hogy valaha hozzájusson otthonához. Lehet ebben igazság. De ha a tönkremenetel ezeknél a vállalkozásoknál is teljes mértékű, nem maradhatunk közömbösek. Az építők mindenüket, lakásukat, autójukat, sőt ingóságaikat is el kellett, hogy adják. Családi életük romokban hever, súlyos mentális és fizikai egészségkárosodást szenvedtek. Teljes egzisztenciális összeomlás állapotába kerültek. Amikor az egyik építő legközelebbi hozzátartozója meghalt, csak a többi építő áldozatkész összefogásával tudták biztosítani a temetés költségeit. Mind e közben ki kell venni a gyerekeket az iskolákból, ahová odáig jártak. Annak érdekében, hogy ne kelljen másokat magukkal rántaniuk a tönkremenetelbe, úgy eladósodtak, hogy reményük sem lehet arra, hogy életük végéig megszabaduljanak hiteleiktől. Ha mindez bekövetkezik amiatt, mert egy bank „profitmaximalizáló” üzletpolitikája a busás hasznot ígérő balatoni kereskedelmi beruházás építőivel szemben a legkíméletlenebb embertelenséget valósítja meg, - akkor ezeket a vállalkozókat is áldozatoknak kell tekintenünk. Hosszú, az Erste Ingatlan képviselőivel zajló, fél éven át tartó tárgyalássorozat során egyértelművé vált, nagy mennyiségű dokumentumanyaggal alátámasztva, hogy az Erste Ingatlan, a Sióplaza tervezésének-kivitelezésének generálvállalkozóját, az ATT Concept Kft.-t, a VÉSZ tagját tönkretette. Írásos ígéretekkel, burkolt és nyílt fenyegetésekkel, áttételes pénzügyi kényszerítésekkel, jogsértő lépésekkel (pl. kiviteli tervek nélküli ajánlati ár átalányosításának kikényszerítésével), sorozatosan kész helyzetek elé állította, amely végső soron az ATT Concept ellehetetlenülését eredményezte. E mögött nem csak cégek tönkremenetele, hanem számos emberi egzisztenciális tragédia is áll. Rendelkezésünkre áll a történet pontos, az Erste Ingatlannal egyeztetett krónikája. E közlemény kereteit nem kívánjuk szétfeszíteni a krónika és a tények leírásával, de mindenkinek rendelkezésére bocsátjuk, akit érdekel. Épp úgy, ahogy mindenki rendelkezésére bocsátjuk a Ligetszépe Lakópark dokumentumait is. A VÉSZ a kialakult helyzetet nem veszi tudomásul. Meggyőződtünk az igazságról, de mi semmilyen értelemben nem vagyunk semmilyen hatóság, ezért sem igazságot tenni és érvényesíteni nem tudunk, sem azt nem tudjuk meghatározni, kinek mi jár. Ezt a résztvevők tudják. A korrekt, jogszerű – akár kompromisszumos – megegyezéshez ragaszkodunk azáltal, hogy fellépésünkkel a tűrhetetlenül felborult erőegyensúly helyreállítását végezzük el, azt azonban a létező legnagyobb eréllyel. Az ErsteBank van abszolút, jogsértő erőfölényben a kényre-kedvre kiszolgáltatott ATT Concept Kft.-vel és a Ligetszépe Lakópark kétségbeesett családjaival szemben, hiszen az egyik esetben nála van a megvalósított, haszonnal működő érték, és annak ellenértéke is, a másik oldalon őt terheli a teljes felelősség a kialakult áldatlan helyzetért. Ha az Erste megvárja, hogy a háború kitörjön és kibontakozzon köztünk, akkor tapasztalni fogják, hogy az erőegyensúly a Bank számára drámai módon helyre fog állni. Ha az ATT Concept, sőt még egyes hozzá kapcsolódó cégek is belepusztulnak abba, hogy egy nagy munkát becsülettel és közmegelégedésre elvégeztek, ugyanakkor a megrendelői érdekeltség nagy hasznot húz a munkájukból, másrészt a Lakópark tönkretett családjai végképp kilátástalan helyzetbe jutnak, akkor az ErsteBanknak szembe kell néznie azzal, mit jelent az érdekvédelmi háború a VÉSZ-szel. Ha egy bankkal (vagy bankokkal) kerülünk konfliktusba, nagyon sok betétes megkeres bennünket azzal a kérdéssel, hogy vegyék-e ki a pénzüket abból az érintett bankból. Erre egyelőre nincs semmi szükség. Senki e konfliktus miatt egyelőre ne vegye ki a pénzét az ErsteBankból. Nem akarjuk, hogy az ErsteBank összeomoljon. Csupán azt szeretnénk, hogy megtanulja: semmiféle fölényt és jogon kívüli privilégiumot nem élvez ő sem és a többi bank sem attól, hogy hatalmas tömegű pénzzel rendelkezik. Vagy megtanulják végre ezt a leckét, vagy végük. Csak olyan bankokra van a továbbiakban szükség hazánkban, amelyek a korszerű szakmai követelmények fundamentális lényegét megértették: összhangban kell tevékenykedniük azzal a társadalommal, amelyből hasznukat húzzák. Nem vehetik semmibe a társadalom önvédelmi-érdekvédelmi megnyilvánulásait. Ha tehát záros határidőn belül nem oldja meg ezeket a kérdéseket az ErsteBank, ha nem érti meg az új idők jeleit, amikor többé már nincsenek és nem is lesznek nekik kényre-kedvre kiszolgáltatva az emberek, a családok, a vállalkozások, akkor kénytelenek leszünk levonni annak konzekvenciáit, hogy az ErsteBank a háborút választotta. Ennek vannak előjelei, például a VÉSZ elnökének ultimátum jellegű levelére az ErsteBank vezérigazgatója semmilyen választ nem adott. Ezért innentől a banké a felelősség. Ez esetben ez az egyelőre „kommunikációs” háború más jelleget fog ölteni, de mindenkit biztosíthatunk, hogy mind a SióPlaza építőit, mind az érdi Ligetszépe Lakópark tönkretett családjait meg fogjuk védeni. Lehet, hogy az Erste vissza akar térni a régi gőg és nyegleség stílusához. Nyilvánosan tanácsoljuk: mindegy hány milliárd van mögötte, ne kockáztassa meg a háborút a VÉSZ-szel. További lépéseinkről – amennyiben elkerülhetetlenné válnak – időben tájékoztatni fogjuk az ország nyilvánosságát. Szeretnénk rögzíteni alapelveink változatlanul érvényben lévő tartalmát: ember, vagy épület elleni, mindennemű, szóban, vagy tettlegesen elkövetett erőszak, vagy azzal történő fenyegetés teljességgel kizárt a részünkről. A minket érő erőszakot természetesen elhárítjuk. Módszereink azonban sokkal gyorsabbak és hatékonyabbak, mint az erőszakra építő, vagy erőszakkal fenyegetőző stílus. Reméljük, nem lesz szükség ennek bebizonyítására, ahogyan más nagybankok esetében sem jutottunk el azok megsemmisítéséig, mert időben megértették, amikor a cselekvés előtti utolsó pillanathoz érkeztünk, hogy az igazságosság, a korrekt jogszerűség szellemében kell eljárniuk, s a béke helyreállt, még mielőtt a visszafordíthatatlan láncreakciók beindultak volna. Az ErsteBanknak is ezt tanácsoljuk: időben tegyék félre gőgjüket és presztizsszempontjaikat, és értsék meg, hogy a társadalom önvédelmi-érdekvédelmi fellépésével szemben még egy nagybanknak sincs semmi esélye. 2. A Tatabányai Törvényszék bűncselekmény hiánya miatt újból felmentette a VÉSZ elnökét és társait, ezúttal a rongálás vádja alól is Többedszer tudósítunk a még 2008 decemberében végrehajtott tatabányai akciónkkal kapcsolatos büntetőjogi eljárás fejleményeiről. Az első fokon eljáró Tatabányai Városi Bíróság elmarasztaló ítéletet hozott a VÉSZ elnöke és hat társa ellen. Fellebbezés után a Tatabányai Törvényszék bűncselekmény hiányában felmentette a VÉSZ elnökét és társait. Az ügyészség fellebbezett, s mivel az első és a másod fok egymással ellentétes ítéletet hozott, harmad fokú eljárásra került sor, amelyben a Győri Ítélőtábla járt el. A Győri Ítélőtábla visszautalta az eljárást a Tatabányai Törvényszékre, azzal az indokkal, hogy a VÉSZ akcióját lopásnak valóban nem lehet minősíteni, de a Törvényszék vizsgálja meg, hogy más bűncselekmény, nevezetesen rongálás nem történt-e. Ennek megfelelően a Tatabányai Törvényszék újból lefolytatta az eljárást, ezúttal a rongálás tekintetében is. Most, júniusban hozott ítéletében bűncselekmény hiánya miatt újból felmentette a VÉSZ elnökét és társait a lopás vádja alól, s az akció után közvetlenül született szakértői vélemények és más bizonyítékok alapján megállapította, hogy rongálás sem történt, hiszen a szakértői vélemény külön kiemelte, hogy semmilyen rongálás nem történt az akció folyamán a vádlottak részéről, hanem szakszerű szerelési munka zajlott. Az ítélet kihirdetése után a főügyészségi ügyésznő bejelentette, hogy fellebbezni fog. Ez nyilvánvalóan az ottani ügyészség presztizs-féltéséből történik, s ha a Fellebbviteli Főügyészség másképp nem dönt, újból a Győri Ítélőtáblán folytatódik – hét-nyolc évvel az akció után – az eljárás. Érdekes volt az ítélethirdetés után, a folyosón lezajló beszélgetés az egyik vádlott – egy egykori cégvezető – és a főügyészségi ügyésznő között: - Kezit csókolom, miért nem hagynak már minket békén? Nagyon jól tudják, hogy se tolvajok, se rongálók nem vagyunk, ahogy a bíróság is kimondta. Miért kell ezt még évekig vinni? Minket tettek tönkre, az én cégem emiatt meg is szűnt, és mi vagyunk a vádlottak padján. Akik meg élvezik a tönkretételünk hasznát, büntetlenül megúszhatják. - Ne haragudjanak – mondta kedves, de zavart nevetéssel a főügyészségi ügyésznő – de nekünk ezt végig kell csinálni. Rongálással egyébként mi nem is vádoltuk önöket. Itt tartunk. Azóta megkaptuk a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség fellebbezést indokló iratát, amelyben azt kéri, hogy újból helyezzék hatályon kívül a Tatbányai Törvényszék felmentő ítéletét, és újból kötelezzék új eljárásra. Ha a Fellebbviteli Főügyészség másként nem dönt, akkor a Főügyészség, presztizsféltésből, végképp el fogja veszteni minden presztizsét. Szövetségünk mindig azt hirdette, hogy közjogi megoldásra van szükség ebben a súlyos társadalmi-gazdasági veszélyeket hordozó probléma-tömegben. Nem lehet távlati megoldás, hogy akciókat kelljen végrehajtani a teljesítményt nyújtó ember és vállalkozás védelmében, a szélhámos, felelőtlen, kiszipolyozásra törő spekulánsok ellen. Azóta sok jó törvény, kormány- és miniszteri rendelet is született a témában, de a normalizálódás tekintetében még félúton sem vagyunk. Minden ellenünk indított polgári és büntetőeljárás igazi tétje közjogi jelentőségű: büntetlenül pusztíthatnak-e tovább a pénzhajhász „profitmaximalizálók”, ugyanakkor a tönkretételükbe belenyugodni nem akaró áldozatok a vádlottak padján kötnek ki, vagy fordítva: a teljesítő ember és vállalkozás szilárd, biztos jogi védelmet kap, s a nyakkendős gazdasági bűnözők kerülnek a vádlottak padjára, még ha öt ügyvédet fogadnak is fel a maguk védelmére. 3. Ülést tartott a VÉSZ Elnöksége Június 24.-én ülést tartott a VÉSZ Elnöksége. Határozatot hozott új székhely bejelentéséről, a Szövetség szervezeti rendszerének régiókba történő átalakításáról, jóváhagyta a VÉSZ Szövetségi Futárszolgálatának eddigi működését, szükségesnek minősítette a tagok kettős, társadalmi és jogi védelmét, éves egyszerűsített beszámolókat hagyott jóvá, és más, folyó ügyekben hozott döntéseket. 4. Új hővisszaverő bevonatanyag műszaki népszerűsítésére kérték fel Szövetségünket, amely bevonat bizonyos műszaki feltételek mellett segítheti az elkövetkező években kötelezővé váló sokkal szigorúbb hőszigetelési követelményeknek megfelelést A Szövetség egyelőre az új bevonatanyag szakmai vizsgálatánál tart. Az eddigi eredmények alapján például egyenes rétegrendű tetők esetén, ahol a vízszigetelés van felül, a hőszigetelés alul, a víszigetelő rétegre felhordott 2x0,5 mm (1 mm) vastag réteg, egyidejűleg szintén 2x0,5 mm (1 mm) vastag réteg a födém és a szerkezeti elemek alsó síkjára felhordva, jelentősen erősítheti a lapostetők hőszigetelő, elsősorban hő elleni védelmét. Mindezt tetőfelújítás nélkül, vagy a leterhelés miatt esetlegesen statikai problémákat okozó új hőszigetelő réteg beépítése nélkül. Műemléki épületeknél, ahol a szerkezetet nem lehet megváltoztatni, ugyanakkor ugyancsak erősíteni kell a hőszigetelést, szintén érdekes lehet az alkalmazása. Meglátjuk, hogy a műszaki vizsgálatok eddigi bíztató eredményeit milyen további mérési eredmények és további alkalmazási területek javaslatai követik. A hőszigetelési szabványok hamarosan érvénybe lépő radikális szigorodása az egyik legnagyobb, most még lappangó műszaki és pénzügyi problématerülete az építőiparnak.
2015. július 06., hétfő | 15086 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/SZÖVETSÉGI HÍREK
Szerző:Éliás Ádám elnök
1. A VÉSZ első fokon pert nyert a Pörzse Sándor által indított második perben a Fővárosi Törvényszéken – a VÉSZ békejobbot kínál a Pörzse házaspárnak az ügy békés megoldása érdekében 2. Megkezdte működését a VÉSZ Szövetségi Futárszolgálata 3. Kótai Mihály profi ökölvívó világbajnok – mint érdekvédelmi tárgyalópartner 4. Sűrű, sötét viharfellegek a belpolitikai élet egén a devizaalapú hitelek piaci árfolyam szerinti forintosításának következményeként 1. A VÉSZ első fokon pert nyert a Pörzse Sándor elleni második perben a Fővárosi Törvényszéken – a VÉSZ békejobbot nyújt Pörzse Sándornak az ügy békés megoldása érdekében Pörzse Sándor újabb pert indított Szövetségünk ellen, jóhírnév megsértése miatt, a 2013. november 4.-én az Országgyűlési Képviselői Irodaház előtt tartott demonstrációnkra hivatkozva, amely során a VÉSZ akciócsapatai azt skandálták az Irodaház előtt: „Pörzse Sándor, fizesd ki a házadat!” Keresetlevelében Pörzse Sándor megállapítja: „…az alperesi jogsértésnek” (ezen a VÉSZ demonstrációja értendő) „igen gyorsan híre kelt, az nagy érdeklődésre tartott számot, több sajtószerv is beszámolt arról, ennek köszönhetően a közvélemény széles köre is értesült az alperes személyemet lejárató akciójáról.” Előzőleg leírja, hogy a legnépszerűbb hírportálon több napon át a főoldalon volt látható a hír, egy másik, a legnépszerűbbek közé tartozó hírkereső oldalon pedig a „második legolvasottabb hír volt” a VÉSZ tüntetéséről szóló beszámoló. Mindezek miatt kereseti kérelmében Pörzse Sándor a VÉSZ-szel szemben többek között 500.000,- forint kártérítés megítélését és a további „jogsértésektől” eltiltását kérte a bíróságtól. Alapos, több tárgyalásból álló, és gondos, minden érdemi kérdésre kiterjedő bizonyítást foganatosító eljárás után a Fővárosi Törvényszék 2015. március 26.-án hirdetett ítéletet. A Fővárosi Törvényszék Pörzse Sándor keresetét elutasította. A Bírónő indokolása többek között olyan megállapítást tartalmazott, amely az érdekvédelmi munkában új, tiszta, az igazságosságot szolgáló alapokat teremt. Leszögezte, hogy ha adva van egy elismert, vagy bizonyított teljesítés, és ebből fakadóan elismert, vagy bizonyított tartozás, akkor a tartozását ki nem fizető felet terheli annak bizonyítási kötelezettsége, miért nem fizeti ki, vagy miért csak részben fizeti ki a teljesítő fél munkáját. A másik per kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla is két, az érdekvédelmi munkát hatékonyabbá tévő, szintén elvi jelentőségű megállapítást tett. Az egyik: nincs jelentősége annak, hogy egy házaspár melyik tagja írja alá például a házuk kivitelezési munkáira kötött szerződést, vagy a munkákkal kapcsolatos más dokumentumokat, a megkötött szerződés teljesítéséért egyformán felelős a házaspár mindkét tagja. A másik nagy jelentőségű megállapítás: a teljesítést és a tartozást nem kötelező jogerős bírósági ítélettel bizonyítani, hanem annak „a bizonyítására más módon is – akár okirati bizonyítékokkal, akár tanúvallomással – sor kerülhet.” Abban a másik perben mind a keresetlevél, mind az elsőfokú ítélet a Fővárosi Ítélőtábla által konkrétan megcáfolt két sarkallatos jogi álláspontra épült: egyrészt arra, hogy nem Pörzse volt a szerződő partner, hanem a felesége, másrészt pedig arra, hogy az érintett, Pörzséék által ki nem fizetett VÉSZ tag nem bizonyította jogerős bírósági ítélettel Pörzséék tartozását. Így az elsőfokú és a másodfokú ítélet egymással szöges ellentétben álló jogi érvelést tartalmaz, és ezeket az ellentéteket a másodfokú ítélet nem oldja fel. Ez a tény felülvizsgálati kérelmet indokolt volna, azonban, egy, a másik per elsőfokú ítéletének meghozatalát olyan új momentum jutott tudomásunkra, amely az Ítélőtábla álláspontja szerint alapvetően befolyásolta volna az elsőfokú ítélet tartalmát. Nevezetesen: egy az ügyben érdemi vallomást tevő új tanú jelentkezett. Ezért a VÉSZ perújrafelvételt kezdeményez a Fővárosi Törvényszéken. Elsőfokú pernyertességünket azonban nem a küzdelem fokozására és húzására kívánjuk felhasználni. Nagyon is megértjük Pörzse Sándor feleségének, Dr. Győrfi Adrienne Asszonynak, az Orvostudományi Egyetem docensének a bírósági tárgyaláson tanúként tett kifakadását, hogy egy ilyen ügy rengeteg kellemetlenséggel jár, rengeteg erőt és időt vesz igénybe. Felülemelkedünk azon a tényen is, hogy személyesen Pörzse Sándor a tárgyaláson olyan gyalázkodó megjegyzéseket tett Szövetségünkre, amelyekért akár több pert is – büntetőpereket is! – lehetne indítani ellene. Ahogy mondani szokták: „spongyát rá!” – tudjuk be impulzív természetének, és a VÉSZ-t gyalázó becstelen személyek iránti naív hiszékenységének! Békejobbot kínálunk: üljünk le, s fejezzük be békésen ezt a történetet! Az érintett felek állapodjanak meg egy mindkét oldal számára elfogadható kompromisszumos megoldásban. Ez a VÉSZ hivatalos javaslata. Reméljük, a résztvevő felek félreteszik a presztizsszempontokat, s hajlandóak lesznek a békés befejezésre! Mert - ahogy tagjainknak és ellenfeleinknek mondani szoktam (ha szabad kivételesen magamat idéznem) -: egy mindkét fél számára elfogadható kompromisszum ezerszer jobb, mint a legjobb, akár győztes háború is! 2. Megkezdte működését a VÉSZ Szövetségi Futárszolgálata Felállt és megkezdte tevékenységét a VÉSZ biztosító akciócsapatainak válogatott tagjaiból szervezett Szövetségi Futárszolgálat. Szövetségünk Futárszolgálata alapjaiban különbözik a postai szolgáltatások körébe tartozó, jogszabály által meghatározott futárszolgálatoktól. A Futárszolgálatnak a Vezetőség által jóváhagyott Szabályzata szabja meg a működés jellegét, feltételeit. A vonatkozó vezetőségi határozatokat és a Szabályzatot – tájékoztatás céljából – megküldtük az Országos Rendőrfőkapitány úrnak is, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a rendőrségnek – félreértések, vagy rossz lelkiismeret miatti esetleges bejelentések következtében – ellenőriznie kell a futárok szabályos eljárását. A Futárszolgálat feladatát a Szabályzat úgy határozza meg, hogy a Szövetség szakmai, gazdasági érdekképviseleti tevékenységét kell gyorsabbá, hatékonyabbá tennie. A Futárszolgálat kizárólag a VÉSZ tagjainak teljesíthet szolgálatot, a Szövetség tisztségviselői között, a Szövetség és tagjai között, a Szövetség tagjai között egymás viszonylatában, a Szövetség és külső partnerei között, a Szövetség és tagjainak külső partnerei között, valamint a Szövetség tagjai és azok külső partnerei között. A Futárszolgálat semmilyen viszonylatban nem továbbíthat pénzt, értékpapírt (kivéve szerződésből fakadó teljesítések számláit), és értéktárgyakat (ékszereket, műtárgyakat, műkincseket). A Szabályzat további szigorú előírásai garantálják, hogy a Futárszolgálat csak a VÉSZ tagjai számára, a Szövetség alapelveinek, Alapszabályának megfelelően működjön. A Szövetség szokásos ügymenete alapjaiban nem változik meg a Futárszolgálat tevékenységével, csupán gazdagodik, és adott esetekben gyorsabbá, nyomatékosabbá válik. Ugyanúgy, mint eddig, legelőször érintkezésbe lépünk tagjaink ellenfeleivel, fölvesszük velük a kapcsolatot, s közvetítői tevékenységgel igyekszünk mindent elkövetni a békés, korrekt, jogszerű megegyezés érdekében. De ha például egy rosszhiszemű partner, „strucc-politikát” folytatva, azt gondolja, hogy ha nem hívja vissza a VÉSZ adott ügyben eljáró vezetőjét, és ha nem reagál email-leveleire, ezzel meg is oldotta az ügyet, akkor a Futárszolgálat megkeresi, és közvetlenül kézbesíti a szükséges levelet. Sok sikeres küldetést teljesített már a Futárszolgálat, és idáig még mindenkit megtalált, akit keresett. Előfordult ugyan, hogy őrző-védőkkel próbálták útjukat állni a futároknak, de azóta – anélkül, hogy a futárok bármilyen, akár a legcsekélyebb mértékű erőszakos fellépést is végrehajtották volna – már ott is tudják, hogy éppoly fölösleges félni jó szándékú, kézbesítési feladatot teljesítő aktivistáktól, mint amennyire értelmetlen erőszakosan szembeszegülni velük. Eddig a Futárszolgálat segítő közreműködése nyomán mindig beindultak a tárgyalások, több ügy be is fejeződött. Eddigi jó tapasztalataink alapján kimondhatjuk: valóban felgyorsulnak az események a Futárszolgálat által, és ezzel hatékonyabbá vált működésünk. 3. Kótai Mihály profi ökölvívó világbajnok – mint érdekvédelmi tárgyalópartner Mivel reális remény van a békés megoldásra, ezért az alábbi kedves történet szereplői közül nem nevezem nevén az érdekvédelmi konfliktusban a VÉSZ tag barátunkkal szembenálló feleket. A VÉSZ kialakult gyakorlata szerint ugyanis a békésen megoldódó ügyekben csak akkor hozzuk nyilvánosságra az ellenfél nevét, ha ezt maga kívánja. Nem egyszer erre is volt példa. Nevezzük az ellenfeleket funkciójuk szerint egyszerűen csak fővállalkozónak és beruházónak. A történet a szokásos módon kezdődött. Schronk Attila barátunk, az Ablak Bazár Kft.nek, Szövetségünk tagjának vezetője azzal a panasszal fordult hozzánk, hogy egy ajkai beruházáson teljesített munkájának (nyílászárók gyártása, szállítása, beszerelése) több mint 3 millió forint értékű végszámláját a fővállalkozó nem akarja kifizetni. A munka teljes befejezése – javítások, hiánypótlások elvégzése, a fővállalkozó részéről cégszerűen aláírt teljesítésigazolás kiadása– óta nem lehet elérni a fővállalkozót, levelekre, emailekre nem reagál, s a végszámlát a kifizetési határidő lejárta után indokolás nélkül visszaküldte. Többször próbáltam a fővállalkozót telefonon keresni, üzenetet hagytam, nem hívott vissza. Email levelet küldtem neki, nem reagált. Ezután szintén email levelekben megkerestem a beruházó vezetőit, de ők sem válaszoltak. Ekkor a Futárszolgálat egyik csapata a fővállalkozó címein (székhely, telephelyek) keresték a fővállalkozót, aki nem volt található ezeken a helyszíneken. Ott hagyták a levelemet, majd amikor egy óra múlva visszamentek, már bezárva találták az irodákat. Másnap a beruházó cég ajkai székhelyén kézbesítették a levelemet. Őrző-védők megpróbálták a futárokat feltartóztatni, de a Futárszolgálat aktivistái – teljesen békésen – bementek a nagyterületű telephelyre, megkeresték a beruházó irodáját, és ott hagyták a levelemet. Ezek a leveleim mindig a jogszerű, korrekt megegyezésre szólítják fel értetlen, vagy rossz lelkiismeretük miatt bujkáló, esetleg testőrök mögé bújó partnereinket. Ez utóbbiak is be szokták látni, hogy szükségtelen testőrök mögé bújni, mert mi nem bántjuk őket, az pedig esélytelen próbálkozás lenne, ha akár csak a Futárszolgálat csapataival szemben megkockáztatnának erőszakos fellépést. Még aznap délután telefonhívásom volt, s az alábbi beszélgetés zajlott le: - Tiszteletem, Kótai Mihály vagyok, az X cég képviseletében hívom önt (itt a fővállalkozó nevét mondta), mediációval foglalkozom, és szeretnék önnel az Ablak Bazár Kft.-vel kapcsolatos ügyben találkozni és tárgyalni az önnek megfelelő időpontban és helyszínen. Magam is bemutatkoztam, s megbeszéltük az időpontot, helyszínként az Ablak Bazár Kft. irodáját határozva meg. Megadta a telefonszámát, majd elköszöntünk. Schronk Attila mondta, hogy ez az úr azonos a bokszolóval. A tárgyalás előtti napon felhívtam, hogy közöljem: csak akkor van értelme a tárgyalásnak, ha a fővállalkozótól teljeskörű felhatalmazással rendelkezik. Közölte, hogy írásos meghatalmazása van, amit át fog nekem adni. Nagyon tisztelettudó stílusban beszélt, elmondta, tudja, ki vagyok, és nagyra becsüli tevékenységemet. - Ön pedig a bunyós Kótai? – kérdeztem. - Igen, az vagyok. – válaszolta. - Nahát akkor én is ismerem önt, örülök, hogy megismerhetem, sok meccsét drukkoltam végig. Ebben a hangulatban köszöntünk el. Pillanatokon belül híre ment a biztosító csapatok aktivistái között, hogy az ökölvívó világbajnokkal fogok érdekvédelmi tárgyalást folytatni. Sokan el akartak jönni. Volt, aki csak azért, hogy találkozhasson a világhírű, kitűnő sportemberrel, volt, akiben már a harci hév lobogott, mondván, hogy ez biztosan csak a megfélemlítésünk miatt van, és majd ők megmutatják. Na, gondoltam, pont az hiányzik, hogy idétlen kakaskodásba fulladjon egy érdekvédelmi tárgyalás, és szigorúan megtiltottam, hogy bárki is megjelenjen az aktivisták közül a tárgyaláson. A tárgyalás végig békés, nyugodt légkörben zajlott. Misi végig intelligens, tárgyszerű, kifejezetten tisztelettudó stílusban beszélt. Elmondta megbízójának álláspontját, s mivel Schronk Attila elmondásából az előzményeket már ismertem, kikerekedett a kép. A fővállalkozó előleget adott az Ablak Bazár Kft.-nek, azzal a szóbeli megállapodással, hogy amikor a teljes anyagot leszállítja az Ablak Bazár, akkor a teljes anyagköltséget kifizeti. Az Ablak Bazár a teljes anyagmennyiséget leszállította, de a kifizetés nem történt meg. Erre Schronk Attila – sokszor átélve már a különböző átverések megnyomorító következményeit –, a teljes anyagmennyiséget elszállította az építési helyszínről, azt a részt is, amely előleg formájában már ki volt fizetve. Erre aztán a fővállalkozó, betartva a megállapodást, kifizette a teljes anyagköltséget, mire az Ablak Bazár visszaszállította a teljes anyagmennyiséget. A végszámla összege a beszerelés munkadíját tartalmazta, s a fővállalkozó – Misi szavaival élve – „úgy érzi”, hogy ezt már nem fogja kifizetni, mivel őt Schronk Attila átverte, amikor az előleg formájában már kifizetett anyagmennyiséget is elszállította a helyszínről. Elmondtam, hogy ez a történet kétségtelenül tükrözi az utóbbi 10-15 évben kialakult általános egymás iránti bizalmatlanságot az építőipar, de általában is a gazdaság területén. Egy teljesített és teljesítésigazolással leigazolt munka elszámolásánál azonban ismeretlen fogalom és elfogadhatatlan eljárás a megtorlás, vagy a bosszúállás, ezért a teljesített, átvett és leigazolt munkát, a kölcsönösen elszenvedett bizalmatlanság kellemetlenségei után is korrekt, jogszerű módon ki kell fizetni. Misit láthatóan megdöbbentette, hogy az Ablak Bazár a kifogástalanul teljesített, befejezett munkáról a fővállalkozó által leigazolt teljesítésigazolással rendelkezik. Mondta, hogy erről a megbízója nem tájékoztatta, s ezt meg kell még vele beszélnie. Kértem, adja át üzenetemet: amennyiben záros határidőn belül a fővállalkozó korrekt, jogszerű módon kifizeti az átvett és leigazolt munkát, akkor ennyiben maradunk. Ha ezen időpontig nem fizeti ki, akkor a behajtás költségeit is ki kell fizetnie. Misi ekkor az egyszer kicsit felháborodott: neki még senki nem mert ilyen fenyegető tartalmú üzenetet mondani, s ő ezt az üzenetet nem fogja átadni. Mondanivalómat összefoglalva: azt érzékeltettem vele, hogy ha mediációt végez, akkor annak mindig kétirányúnak kell lennie: az egyik fél álláspontját a másik fél felé, és a másik fél álláspontját az egyik fél felé is közvetítenie kell, akkor tölti be igazán a mediáció (közvetítés) nemes küldetését, és akkor tudja közelebb hozni a feleket, akár a megegyezésig. Ettől függetlenül kifejezetten jó hangulatban váltunk el. Pár nap múlva felhívott Kótai Misi, pár nap türelmet kérve, mert a jogászok is meg akarják vizsgálni a helyzetet. Misi javára legyen mondva, hogy alighanem mégis csak átadhatta az üzenetemet, mert pár nap múlva levél érkezett a fővállalkozótól az Ablak Bazárhoz, amelyben kérik az Ablak Bazár hivatalos nyilatkozatát, hogy hajlandó lenne-e lemondani a behajtási költségátalány követeléséről. Az Ablak Bazár álláspontja: ad egy végső határidőt a végszámla kifizetésére. Csak akkor mond le a behajtási költségátalány követeléséről, ha addig a kifizetés megtörténik; ha odáig nem történik meg, akkor a behajtás költségeit is ki kell fizetnie a fővállalkozónak, vagy személy szerint a fővállalkozó cég tulajdonosainak. Itt tartunk, s úgy tűnik, az ügy békésen meg fog oldódni. Kótai Misi korrekt szereplése nyomán pedig elgondolkodtam: milyen nagy társadalmi haszna lenne, ha az érdekvédelmi munka területén, és általában a társadalom önvédelmi fellépéseinek területein, minél több bátor, elszánt, de felkészült és fegyelmezett fiatalember jelenne meg, és dolgozna a VÉSZ elvei szerint, azaz az igazság és igazságosság szellemében. Egyrészt hatékonyabbá válna az érdekvédelem és az önvédelem. Másrészt ezekről a területekről az ilyen fiatalemberek – bár most éppen az érdekvédelmi konfliktus két ellentétes oldalán álltunk, mégis azt mondom, hogy ebből a szempontból együvé számítom a VÉSZ akciócsapatait is – kiszorítanák ezekről a területekről a bűnözést, amely sajnos még mindig meglehetősen átitatja ezeket a konfliktusokat. 4. Sűrű, sötét viharfellegek a belpolitikai élet egén a devizaalapú hitelek piaci árfolyam szerinti forintosításának következményeként A VÉSZ-hez közvetlenül és közvetetten eljutó információk szerint megoldhatatlan, elhordozhatatlan helyzetbe hozta az adós családokat a devizaalapú, lakóingatlanok jelzálog-fedezetével terhelt hitelek piaci árfolyamon történt forintosítása. Hangot adtam már ezeken a hasábokon annak a meggyőződésemnek, hogy a FIDESZ-KDNP pártszövetség sorozatos vereségei, népszerűségének drámai visszaesése nem a netadó, vagy a korrupció-gyanús ügyek, a belső villongások, esetleg a média-lehetőségek emiatti csökkenése következtében, hanem a forintosítással kapcsolatos égbekiáltó hazugságok miatt történt. Alig hiszem, hogy eléri a társadalom egyharmadát azok száma, akiket közvetve, vagy közvetlenül ne érintene ez a probléma. A FIDESZ-KDNP pártszövetség összes a témában megnyilatkozó vezetője hat éven át fejtette ki nyilvánosan, hogy a piaci árfolyamon történő forintosítás egyrészt igazságtalan lenne, mert egyoldalúan rakná a hitelfelvevők nyakába az árfolyam- kockázat minden terhét, másrészt elviselhetetlen, hordozhatatlan terhekbe betonozná be évtizedekre az adós családok százezreit. Ezért nagyon sokszor leszögezték, hogy szó sem lehet a piaci árfolyamon történő forintosításról. Aztán egyszer csak közölték, hogy minden azt megelőző nyilatkozatukkal szöges ellentétben, a közlés napjának piaci árfolyamán fog történni a forintosítás. Vagyis győztek a pénzpiacok és a bankok: az általuk művelt idióta matematikai játékokba – hiszen ennek az egésznek a reálgazdaság teljesítményéhez semmi köze! – emberek milliói fognak belerokkanni. Ezt az elképzelhetetlen lépést két hivatkozással vélik igazolni. Az egyik: az elszámolási törvény miatt a bankok által, azok tisztességtelen árfolyamrés- és kamatpolitikája miatt visszafizetendő összeg, – azt jósolták, hogy emiatt 20-30 százalékkal fog csökkenni átlagosan a tőketartozás és a törlesztő részlet. Aztán a bankok elszámolásából kiderült, hogy az elszámolási törvény következtében visszafizetendő rész filléreket jelent a hatalmas tőketartozás-növekedéshez képest, a törlesztő részlet pedig – most már a jegybanki kamatváltozásoknak kiszolgáltatva – olyan magas szinten állandósul, amelyet a családok megnyomorodás nélkül nem képesek teljesíteni. Akkor pedig mihez képest csökkent a tőketartozás és a havi törlesztő részlet 20-30%-kal? A másik hivatkozása a Kormánynak, hogy a Kúria, a minden alkotmányos és emberiességi jogelvet semmibe vevő, társadalomellenes döntésével, amely szerint az árfolyamváltozás kockázatát egyedül kell a hitelfelvevőnek viselnie, kijelölte azokat a kereteket és korlátokat, amelyeken belül tud csak a Kormány és a Parlament intézkedni. Csakhogy a Kúria döntése már régen megvolt, amikor a FIDESZ-KDNP pártszövetség még hosszú hónapokon keresztül – választások közeledtével, sőt még hónapokon át a választások után is – ugyanazt az álláspontot képviselte, amit addig, nevezetesen, hogy szó sem lehet piaci árfolyamon történő forintosításról. Egyébként pedig a pártszövetség számos kérdésben talált egy adott jogi helyzetet megváltoztató megoldást törvénymódosításokkal, új törvények hozásával, ha akart. Egy szó mint száz: beléptünk a FIDESZ-KDNP kurzus hatodik évébe, és semmilyen megoldás nincs még kilátásban sem arra, hogy megoldást nyerjen, de legalábbis kezelhetővé váljon ez a hitelválság. Mert mit mondjon az, akinek egymillió forintot jóváírtak, miközben tízmilliós hiteléből törlesztett már hat milliót, s az elszámolásban az áll, hogy a tőketartozása (!!!) ezek után 17 millió? A kétségbeesés pedig nőttön nő, s közeledik egy olyan ponthoz, amikor kezelhetetlenné válnak a pénzhatalom elleni szembeszállás lépései. A politikai elit – a Kormány és az ellenzék, vagyis a 2010 utáni és előtti hatalom – most már egyformán felelős, és egyik sem fogja szárazon elvinni a „balhét”. Vége annak a hatalomnak, amely így kell, hogy kezdje a mondatait: „Azért hazudtunk, mert…” - és amikor valósághűen csak így kezdheti a mondatait, akkor már teljesen mindegy, hogyan folytatja. A sötét viharfellegekből ki fog törni az orkán, ha nem történik azonnal valami ténylegesen érdemi beavatkozás az igazságosság oldalán. Orbán Viktor szókimondó, az igazságot kendőzetlenül leleplező megnyilvánulásai nyomán óriásira nőtt a remény és a várakozás. A rettenetes csalódás, amelyet a bankok tényleges elszámolása kivált, pártállástól függetlenül robbanni fog.
2015. május 09., szombat | 20230 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Éliás Ádám elnök
Orbán Viktor személyiségét életútja, életműve minősíti. Szemlélhetjük ezt az utat és művet a maga fejlődéstörténetében, de visszafelé menet is, a legfrissebb fejleményektől kiindulva. Azért célszerűbb ez utóbbi, visszafelé haladó időrendi logika, mert igazi fejlődésről van szó, és a lényegre figyelés szempontjából is jobb a napjainkban tapasztalható eseményekkel kezdeni. Orbán Viktor pályája annyira gazdag, hogy egy rövid, vázlat jellegű áttekintés is könyvméretet igényelne. Ezért csak néhány motívumot emelünk ki, és néhány problémát érintünk, de már ez is feszegetni fogja egy közlemény terjedelmi kereteit. Az orosz-ukrán konfliktus kezelése igazi politikai csúcsteljesítmény. Az elvi-morális elkötelezettség, a politikai-gazdasági érdekek, és a konkrét cselekvés összehangolása igazi politikai géniuszra vall. Nem csak Magyarország, de Közép-Európa, sőt Európa, és az egész világ érdeke Oroszországot baráttá tenni, és barátként megtartani. Ragyogó tett volt ebben élenjáró lépéseket kezdeményezni úgy, hogy egyetlen pillanatig sem tagadtuk meg a „nyugati értékközösség” jelentőségét, s közben a „keleti nyitást” „déli nyitással” folytattuk. – Igazi politikai mestermunka. Hiába toporzékolnak belső és külső ellenségeink, hazánk súlya hónapról hónapra érzékelhetően nő e politika nyomán. Ahogyan egyébként egy konfliktusokkal agyonterhelt világban egyáltalán gyarapodni tud – akár szidalmazások, gyalázkodások közepette is – egy ország tekintélye. Orbán Viktor zseniálisan meghirdetett új eszméjének, az „illiberális demokráciának” megvolt a maga előzménye, mégpedig – a liberalizmus. Annak idején Orbán Viktor és a FIDESZ a liberális ideológia kultuszában valóban túltett az SZDSZ-en. Emiatt, színeváltozásával kapcsolatban, le is szokták szedni a keresztvizet Orbánról. De jelentkezzen az, akit élete valamely pontján nem tévesztett meg a liberális ideológia, különösen annak végképp elfajzott, „neoliberalizmusnak” nevezett változata! Engem is magával ragadott, és mindenki mást is, aki a szabadságeszmét a keresztény-keresztyén kultúrkör legfőbb princípiumai között tartja számon. Nagyon nehéz volt a neoliberálisok szabadság-eszme köré festett kápráztató propagandája mögé látni, s felfedni e propaganda csalárdságát, azt, hogy a világrontó pénzhatalmi érdekek szolgálatában áll. Nem gyalázkodást, hanem elismerést érdemel Orbán Viktor, amiért e talajvesztett, hamis, hazug ideológia bűvköréből lassan kiszabadulva, az emberlét igazi fundamentumaira rátalált, és e fundamentumokon kezdett építkezni. Az „illiberális demokrácia” eszméje ennek az építkezésnek jelentős mérföldköve. Igazi, alkotó szellemi-politikai fantáziára vall, érthető, hogy magukból kikelve kritizálják azok, akik piciny töredékével sem rendelkeznek ennek a kreativitásnak, viszont közvetlen anyagi érdekük fűződik a rossz, romlott „liberális demokrácia” fenntartásához. Igen, valóban nagy a szegénység Magyarországon, és a pénzműködés ezernyi betegségének tüneteit érzékeljük nap mint nap. Csakhogy ehhez Orbán Viktornak és a FIDESZ-nek semmi köze, hanem világjelenségről van szó, s éppen ők minden módon igyekeznek a következményeket enyhíteni. A neoliberális pénz- és hitelrendszer végnapjait éljük, és pont azok nyitnak nagy szájat, a kormányt szidalmazva a szegénységért, „szociális érzékenységről” hazudozva, akik gátlástalanul kiszolgáltatták Magyarországot ennek a rabló, romlott pénzügyi világrendszernek, amelynek aztán egyenes következménye lett a súlyos, embertelen elszegényedés. Szemére vetik Orbánnak, hogy cinkoskodik a neofasisztákkal. Olyan emberként, akinek a családjában holokauszt-áldozatok vannak, határozottan tanúsítom, hogy ebből egy szó sem igaz, Orbán szó szerint veszi a „zéró tolerancia” elvét a rasszizmus minden formájával és mértékével szemben. Az más kérdés, hogy realitásként kell számolni azzal a ténnyel, hogy néhány olyan figura is jogszerűen bekerült az Országgyűlésbe, akik időnként megengednek maguknak neofasiszta megnyilvánulásokat. Ezért azonban a mai magyar társadalmi valóság a „felelős”, nem Orbán Viktor. Zsidó szervezeteknek és személyiségeknek erős barátot és szövetségest kellene látniuk Orbán személyiségében, nem pedig mesterségesen keresni a valóságban nem létező indokokat az értelmetlen szembenálláshoz. Aki figyeli a szavakat és a tetteket, azt is látnia kell, hogy Orbánt a „nemzetegyesítés” nemes célkitűzésében semminemű sovinizmus nem vezeti. Minden nemzetnek megadja a tiszteletet, az elismerést, és azok jogos érdekeinek figyelembe vételét. Más népek sovinisztái és a hazai ellenzék gátlástalan propagandistái forgatják ki szavait és tetteit, hogy soviniszta, kriptorasszista színben tüntethessék fel, abszolút alaptalanul. Abban, ahogyan következetesen kiáll a magyar érdekek mellett, jottányit sem tér el attól, ahogyan más országok vezetői is védik saját népük érdekeit. Sőt, ez a béke igazi záloga: a tiszta, nyílt gondolkodás és beszéd, amely megnyitja az igazi és tartós megegyezések távlatait. Az is állandó téma, hogy Orbán az ismerősi-baráti körét hozta helyzetbe, mind a politikai, mind a gazdasági pozíciókat illetően. De ez természetszerűen mindig is így volt, van és lesz, a dinasztiák korszakától kezdve a demokratikus berendezkedés gyakorlatáig menően. Amikor valakik, nyílt, jogszerű politikai megmérettetés után elnyerik a társadalom bizalmát, és megszerzik a legfőbb közhatalmi pozíciókat, ugyan kikkel másokkal tölthetnék fel a hatalmi struktúra legmagasabb posztjait, mint azokkal az emberekkel, akiket ismernek, akiket személyes tapasztalatok alapján alkalmasnak találhatnak, és akikben megbíznak. Azok is így tettek, akik most szégyentelenül gyalázkodnak Orbán és köre ellen. Absztrakt káderpolitika nem létezik, és nem is lenne jó, ha személytelen döntésekkel lenne kénytelen egy vezető a munkatársait, mondjuk „tesztvizsgák” alapján, ismeretlenül kiválasztani. Orbán Viktor harmadik miniszterelnöki ciklusának elején tart. Vezetése alatt az ország mindig fejlődött, csődös helyzetekből került ki. Soha sehol nem látott új megoldásokat alkalmazott, oly sikeresen, hogy kezdeményezései nagyhatalmak gyakorlatában is megjelentek, sokszor olyan országokéban is, amelyek kormánya élenjárt a kritizálásában. Külpolitikai irányultsága úttörő jellegű, és nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy példamutató. Mivel tisztában vagyok a gondolati-érzületi reflexek természetével, amelyek kiállásunk mögött rögtön valami érdeket, vagy személyes elfogultságot gyanítanának, sietve rögzítenem kell néhány személyes vonatkozást. Orbán Viktort és Feleségét, továbbá a teljes FIDESZ-alapító és vezető baráti kört a nyolcvanas évek végétől személyesen ismerem. Fodor Gábor akkori menyasszonya volt a cégem irodavezetője, és ő gyakran vitt be a Szakkollégium összejöveteleire, rendezvényeire, vagy csak beszélgetésekre. Amikor még ügyészségi vizsgálat zajlott a frissen alakult FIDESZ ellen, pár hétig úgy volt, hogy a cégemnél nyitunk alszámlát a FIDESZ számára, hogy el tudja kezdeni a működését. Erre aztán az események pozitív alakulása folytán már nem volt szükség. Húgom, 1990-ben, amikor főosztályvezető lett a Köztársasági Elnöki Hivatalban, ezért ügyvédi praxisát föl kellett függesztenie, jól menő ügyvédi irodáját az akkor kezdő ügyvéd Dr. Lévai Anikónak, Orbán Viktor Feleségének adta át. Sorolhatnám hosszan személyes emlékeimet. Szájerék újszülött kisbabájában néhány hetes korában gyönyörködhettem. És így tovább. Mindezt nem tagadom. Hozzá kell tennem még azt is, hogy a VÉSZ elnökeként 2008 és 2010 között, az akkor még ellenzékben lévő FIDESZ politikusai közül kilenc olyan személy keresett meg, akik közül 2010 után hat államtitkár, három pedig miniszter lett. Szeretném leszögezni, hogy mégsem vezet semmiféle elvakultság, de elfogultság sem. A személyes kontaktusoknak semmilyen elfogultságra késztető hatásuk nem volt. Részben meg kell vallanom, hogy az igazi baloldal sorsa soha nem volt közömbös számomra. Csakhogy a volt állampártot éppen úgy a baloldal árulójának tartottam, mint a neoliberalizmus hálójában vergődő, még mindig Gyurcsány nyomait hordozó mai MSZP-t. Soha nem voltam sem FIDESZ, sem KDNP tag. Nem szavaztam mindig a FIDESZ-re, vagy a KDNP-re. Összesen kb. 6-7 alkalommal írtam levelet Orbán Viktornak, mindig közügyben, ezek között két nyílt levél is volt. Soha nem válaszolt rájuk, hanem mindig valamelyik munkatársával válaszoltatott, nem egyszer semmitmondó üzeneteket küldve. Demonstrációink alkalmával sem fogadott soha személyesen. Az ellenzéki pozícióban oly kedves, együttműködő és segítőkésznek mutatkozó későbbi államtitkárok és miniszterek fogadni sem voltak hajlandóak később, amikor hatalomba kerültek. Például Balog Zoltán, aki gyermekkori barátom volt, nagyon kedvesen üdvözölt, amikor véletlenül összetalálkoztam vele a 2013. évi könyvhéten. Jeleztem, hogy szeretném két közügynek minősülő ügyben felkeresni. Vele volt a kabinetfőnöke, aki átadta a miniszter névjegykártyáját. Ennek lassan két éve, de a megbeszélés nem jöhetett létre, mert a kabinetfőnök minden bejelentkezésemkor lerázott, feltételezem, hogy nem saját szándékából. Mindezekhez még hozzátehetem, hogy sokszor voltam Orbán és kormánya kritikusa is. Hogy a legújabb kritikámat konkretizáljam: valóságos tragédia, hogy éppen akkor, amikor az építőipar szabályrendszerének korszerűsítése és a lánctartozások felszámolása és megakadályozása ügyében hozott új, jó és célszerű intézkedések gyakorlati érvényesítéséhez figyelni kellene a folyamatokat, és meg kellene tenni a szükséges korrekciókat, szétbomlasztották a Belügyminisztériumban kitűnően működő építésügyi államtitkárságot, s az építésügyet áthelyezték a Miniszterelnökségre. Azóta a gazdátlanság, a káosz uralkodik, újabb lendületet vettek a lánctartozásokat előidéző romboló folyamatok, annyira, hogy rosszabb a helyzet, mint amilyen volt, és nincs kihez fordulni. Hiába hozták tehát az egyébként jobbnál jobb intézkedéseket, ha szinte semmi sem érvényesül belőlük. Mert egy bármennyire is jó kormányzati szándék sem válhat valósággá pusztán a jogalkotás által. Az a döntő, hogy az életgyakorlatba mi kerül bele. Ezt szorosan figyelni kell, és a szükséges korrekciókat meg kell tenni. Nem panaszként írom le ezeket a „sérelmeimet”, amelyek nem is sérelmek, hanem a politikai közélet kapcsolatrontó jellegének velejárói. Csupán illusztrálni szerettem volna, hogy a múltban keletkezett személyes jó kapcsolatok ellenére sincs semmi okom elfogultnak lenni. Amit írok, az igazságban gyökerező meggyőződésből írom. Amellett régen tudomásul vettem, hogy nem vagyok szalonképes a politikai elit szemében. Tisztában vagyok azzal, hogy ennek három oka van: 1997-ben mozgalmat indítottam a NATO csatlakozás ellen; a VÉSZ és a GYŐZ Mozgalom élén akciók sokaságát vezettem, amelyek sok politikus szemét csípték, kényes ízlésük, vagy anyagi érdekeltségük miatt, ráadásul ezek nyomán büntetőeljárások is indultak ellenem, ami aztán végképp kívülre helyez engem a közélet illemtanán egy „magára adó politikus” számára, végül: egyetlen politikai vonalnak sem váltam elkötelezettjévé. Így minden oldal „kívülállónak” tekint. Tehát semminemű politikai érdek, vagy személyi elkötelezettség nem vezet, amikor a VÉSZ és a GYŐZ Mozgalom nevében felszólítjuk a FIDESZ és a KDNP tagságát és vezetőit, hogy A LEHETŐ LEGHATÁROZOTTABBAN, INGADOZÁS NÉLKÜL ÁLLJANAK KI ORBÁN VIKTOR MELLETT. MI IS KIÁLLUNK MELLETTE, ÉS TŐLÜK IS ELVÁRJUK A KIÁLLÁST. Az a jellemtelen, becstelen, aljas támadás, amely Orbán Viktor személye ellen azoknak a személyeknek a részéről zajlik, akikben Orbán megbízott, valójában a FIDESZ-KDNP pártszövetség ellen, az ország stabilitása ellen, Orbán egyedülálló politikai életműve ellen irányul. Régi, alantas módszer egy közösséget a vezetőjén keresztül megkísérelni rombolni. Senki ne dőljön be a hibák gyalázkodó felsorolásának. Mindnyájunkban sokféle hiba, gyengeség, tévedés van, - lehet, hogy a gyalázkodókban százszor annyi, mint éppen Orbán Viktorban. A miniszterelnök személyes, vagy politikai hibáinak trágár részletezése valójában csak ürügyet képez érdemeinek és pozitív tetteinek, egész személyiségének hiteltelenítéséhez, további működése megakadályozásához. Kicsiben, az Orbán Viktor elleni támadás tétjéhez nem is hasonlítható jelentőséggel, de a VÉSZ ellen is nem egyszer kísérleteztek hasonló lejárató kampánnyal, szerény személyemet és más VÉSZ vezetőket érintő hazugságokkal, rágalmazásokkal, gyalázkodásokkal fűszerezve, ezért jól ismerjük a dolog természetét. Összességében azt kell mondanom, hogy mindez a VÉSZ-nek és személy szerint nekem is javunkra vált, mert a Szövetség közössége erős maradt. Most azonban az egész ország sorsa a tét, sőt sokkal többről van szó. A világ drámai válaszutak elé került. Ezekben a dilemmákban, útkeresésekben, egészen egyedülálló éleslátással, távolba tekintéssel rajzolja fel a lehetséges alternatívákat Orbán Viktor politikai géniusza. Világméretű veszteség lenne, ha a kisszerű bosszúvágytól vezérelt emberek sikerrel járnának Orbán kiszorításában. Azok az emberek tennék ezt, akik saját sorsuk alakulása miatt is köszönettel tartoznának a miniszterelnöknek. Mert a zászlót Orbán emelte magasba, ő maga mindig élenjárt politikai küzdelmeiben, s azokért a lehetőségekért is ő vitte vásárra a bőrét, amely lehetőségek elnyerése hozta helyzetbe a most gyalázkodó alakokat is. Ebben a helyzetben sorsdöntő a FIDESZ és a KDNP tagságának és vezetőinek magatartása. Kérjük és várjuk, hogy ne inogjanak meg, bármilyen további aljas időzített bombákkal próbálkozzanak is a gyalázkodók Orbán ellen. Az ország, Európa és az egész világ érdeke, hogy egy olyan politikai-szellemi innováció karizmájával megáldott személyiség, mint Orbán Viktor, sziklaszilárdan a helyén maradjon, sőt erősödjön. Csapda, és a közönséges manipuláció következménye lenne, ha valaki naívan azt képzelné tárgyilagosságnak, elfogulatlanságnak, „igazságszeretetnek”, ha Orbán ellen fordulna, arra hivatkozva, hogy „leleplezték” a miniszterelnököt. Nevetséges gyalázkodásról van szó, nem leleplezésről, még akkor is, ha Orbán tényszerű hibáit sorolnák fel, amelyek nyilván megvannak, mint ahogy mindnyájunkban sok hiba van, de érdemei, értékei mérhetetlenül felülhaladják bármely hibáját. Az ellenséges propagandisták aztán megpróbálják felfújni és a közéleti kommunikáció tematizálásában állandó motívummá tenni ezeket a hibákat. Senki ne dőljön be ennek a becstelen, trágár szidalmazásnak és manipulációnak. Magyarországnak, Európának és a világnak szüksége van Orbán Viktorra. Készek vagyunk tevőlegesen is kiállni Orbán Viktor mellett, és ha kell, cselekedni fogunk.
2015. március 17., kedd | 18784 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Éliás Ádám elnök
– egy vita ürügyén – Az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom (ÖFEM) tagjai között kis vita keletkezett a Mozgalom megalakításában betöltött szerepemmel kapcsolatban. Erről a vitáról több felől is informáltak. Személyes közreműködésemmel kapcsolatban nem szoktam megnyilatkozni, mert nem tartozom azok közé, akik féltik az igazságot, vagy a személyes presztizsüket. Van, aki így látja, van, aki úgy, a dolgok azonban a valóságban egyféleképpen zajlanak, ha a nézőpontok és a minősítések ezerfélék lehetnek is. Az „egyféleképpen lezajlott dolgokra” pedig mindig fény derül, bármilyen tévedések, vagy esetleg szándékos hamisítások is homályosíthatják azokat ideig-óráig. Most is csak azért szólok hozzá, mert az akkori események összefüggtek a NATO-csatlakozásunk történetével, és napjainkban, amikor valóra válni látszik az a csatlakozás idején sokszor leírt és elmondott jóslatom, miszerint a NATO-t uraló katonai-hatalmi körök az ütközőövezet, és a katonai-politikai kísérleti terep szerepét szánják nekünk, jelentősége lehet a pontos igazság felidézésének. Az ÖFEM a Társadalmi Koalícióból nőtt ki. Ezért először erről kell szólnom. A Társadalmi Koalíciót a kilencvenes évek közepén ugyanabból a célból alakítottam, és alapító elnökként vezettem, amely céllal több, mint tíz évvel később a VÉSZ (Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége) és a GYŐZ Mozgalom (Gyorsreagálású Önvédelmi Zónák Mozgalom) létrehozását kezdeményeztem. Nevezetesen: a társadalom önvédelmi képességének erősítése céljából. Arra törekedtem, hogy ha a magyar társadalmat, annak egyes csoportjait, vagy akár egyéneit, a védtelenséget eredményező töredezett társadalmi helyzetben, bármilyen formában, támadás éri, és az állam nem tesz eleget védelmi kötelezettségének, kialakuljon magában a társadalomban a védekezési reagálás gyors és hatékony képessége. Tudtuk, hogy ez csak a belső szolidaritás megerősödése által jöhet létre, ezért mindegyik szervezet, már a Társadalmi Koalíció is, de később legelsősorban a GYŐZ Mozgalom élenjárt a legkülönbözőbb okokból bajbajutottak védelmében. Hívó szavunkra nem várt nagyságú, aktív tömegerő szerveződött meg körülöttünk. Bátrak, erősek és fegyelmezettek voltak aktivistáink. Nem volt sem legális, sem illegális társadalmi szervezet, amely szembe mert volna szállni akciócsapataink erejével. Megvédtünk bántalmazott nőket és gyerekeket, pedagógusokat, kórházvédőket, etnikai és vallási kisebbségek megtámadottjait. Amikor 2009-ben és 10-ben a félbűnözői körökből toborzott, kigyúrt figurákból álló, törvénytelen kilakoltató kommandók újsághirdetésekben kínálták kilakoltatói közreműködésüket a lakásmaffia hiénáinak, (egy kilakoltatás ára, ha nem volt a családban férfi, 600 ezer, ha volt férfi, 1 millió forint volt), tapasztalniuk kellett, hogy nem síró kisgyerekekkel, és halálra rémült asszonyokkal, hanem akciócsapataink ökleivel kell szembenézniük. Igen ritkán történt összecsapás, olyan túlerővel voltunk mindig jelen, s ezeket a kommandókat elkergettük. Elég volt néhány eset, aminek híre ment, s ezzel a bankok által indított kilakoltatási háború végrehajtó közege megszűnt funkcionálni, így a „bankháború” jogi útra terelődött, a bankok végső vereségével. Az események és a „bankháború” dokumentumai honlapunkon megtalálhatóak. A VÉSZ is mindenben részt vett, de tevékenységének középpontjában a kis- és középvállalkozások érdekképviselete, a lánctartozásokban megtámadott vállalkozások védelme volt. Visszatérve a Társadalmi Koalícióra: akkor, 1997-ben úgy láttam, hogy nem csak Magyarország, hanem az egész világ jövőjét veszélyezteti a NATO bővítése, értelmetlen erősítése. Hazánk csatlakoztatása ellen társadalmi mozgalmat indítottam. Hívó szavam lényege az volt, hogy ha valóságos történelmi csodaként az egyik legyőzhetetlen katonai szuperhatalom, a köréje szerveződött katonai tömbbel együtt, egyetlen puskalövés, egyetlen áldozat nélkül, „magától” megszűnt létezni, akkor erre nem lehet az a válasz, hogy nosza, hízlaljuk fel, és tegyük a világ urává a másik katonai tömböt. Ellenkezőleg: a másik katonai tömböt is fel kell oszlatni, s meg kell teremteni igazi nemzetközi összefogással a közös biztonság rendszerét, továbbá a diktatúrák ellen, amelyek saját gyilkos embertelenségüket belügyüknek hiszik, valamint a helyi konfliktusok hathatós kezelésére, meg kell teremteni a közös haderőt, amely nem csupán jelképes szerepekre alkalmas, hanem valóságos, bármelyik diktatúra katonai erejének megsemmisítésére alkalmas csapásmérő képességgel is rendelkezik. Kifejtettem: a NATO felhizlalása olyan katonai ellen-tömbök létesüléséhez fog vezetni, amelyek a NATO szempontjából periférikusnak tekinthető területekre (Magyarország is ilyen övezetben van) közvetlen veszélyt jelenthetnek. Ezekhez a gondolatokhoz sokan kapcsolódtak. Így jött létre a Társadalmi Koalíció szervezete. Aligha volt akkor Magyarországon a Társadalmi Koalíción kívül még egy olyan ütőképes, aktív és hatékony társadalmi szervezet, amely a teljes társadalmi keresztmetszet cselekvő összefogását megvalósította volna. Beléptek keresztény csoportok, környezetvédők, zöldmozgalmak, nővédelmi egyesületek, ’56-os szervezetek, stb. Képviseltették magukat tudományos, kulturális és művészeti intézmények, valamint a teljes politikai paletta a jobboldaltól a baloldalig, parlamenti és parlamenten kívüli pártok tagjainak egész sora. Olyan pártok tagjai is jöttek hozzánk, amelyek egyébként hivatalosan a NATO-csatlakozás hívei voltak. Az aktív létszám ezzel együtt nem volt nagy, csúcsidőszakban maximum 500 fő körül lehetett. A társadalomra pedig akkor egyfajta csöndes és passzív figyelés volt a jellemző. Mégis, óriási volt a morális ereje a társadalom szemében, hogy a fegyverkezést, a militarizmust szorgalmazó világerőkkel szemben a létező legkülönbözőbb, sőt egymással más szempontokból ellentétben álló csoportok is össze tudnak fogni, s együtt, vállvetve képesek cselekedni. Síklaky István és az ÖFEM későbbi alapító tagjai, talán kivétel nélkül eredetileg tagjai voltak a Társadalmi Koalíciónak. Demonstrációk tucatjait hajtottuk végre, a csatlakozókkal együtt tekintélyes létszámmal. Például gyalog végig jártuk, bejelentett demonstráció keretében, három nap alatt a NATO-országok budapesti nagykövetségeit, magnóról lejátszva az adott ország himnuszát, s a nagyköveteknek átadva petícióinkat, amelyekben azt kértük, hogy ne a háborús készülődésre, a fegyverkezés újabb és újabb hullámaira, hanem a béke megtartására, és a közös, hatékony biztonsági rendszer megteremtésére alapozzuk a világ jövőjét. Feltűnően nagy szimpátia kísérte megmozdulásainkat, de fenyegetőzésekben is bőven volt részünk. Úgy adódott, hogy két kiváló nyugdíjas honvéd ezredes és egy szintén nyugdíjas vezérkari alezredes is belépett közénk. Létrehoztuk velük a Társadalmi Koalíció „Ezredesek Tanácsát”, amellyel tézisszerűen kidolgoztuk és kiadtuk az új, katonai tömbök nélküli világ nemzetközi biztonságpolitikai tételeit. Minden egyes csoport és tag a maga eredeti közegében, szervezeteiben, a maga speciális területein igen aktív és hatékony tevékenységet fejtett ki. Felvilágosító előadások százait tartottuk az ország minden táján. A népszavazás előtti hetekben, hónapokban vitaműsorok sokaságában vettünk részt a médiában. Alapvetően mégsem a teoretikus-intellektuális jellegű fellépés, hanem inkább a történelmi pillanat nyújtotta lehetőség egyszerű, jól érthető interpretálása, ugyanakkor a demonstrációs-jelképes tömegcselekvés jellemezte tevékenységünket. Egy számomra emlékezetes példa: Kaposvárra hívtak egy vitára, amelyet a helyi média élőben közvetített, de az országos sajtóban is megjelent. A hallgatóság soraiban több százan voltak jelen. A nyilvános vitára meghívottak között egyedül képviseltem a csatlakozást ellenzők álláspontját, a csatlakozás mellett voltak négyen-öten. A vitát korrekt módon irányító helyi, igen magas pozíciót betöltő vezető (később miniszter is lett), a vita előtt és után is megszavaztatta a közönséget. A vita előtt több mint 70%-os volt a NATO-hoz csatlakozni kívánók aránya, kevesen tartózkodtak, s a csatlakozást ellenzők nem érték el a 20%-ot. A vita lezajlott – meg kell mondanom, hogy itt is, és általában mindenütt korrekt feltételek mellett -, s a vita után az újabb szavazás eredménye az álláspontok megfordulását mutatta: enyhe, relatív többség már ellene volt a csatlakozásnak, igen nagy lett a tartózkodók aránya, és alig több, mint egyharmadra zsugorodott a csatlakozás mellett lévők száma. Aktivistáink az egyik megyében, több városban és faluban, óriási mintákkal, közvélemény-kutatást végeztek a NATO-csatlakozásról. Az eredmény egészen más volt, mint amit a hivatalos propaganda sulykolt. A Társadalmi Koalíció és a körülötte lévő szervezetek munkájának eredményeként, továbbá a MIÉP és a Munkáspárt tagságának, valamint más civil szerveződések fellépése következtében is, az egész országban megfordult a hangulat. Döntően azért tulajdonítom a hangulatváltozást a Társadalmi Koalíció hatásának, mert a pártokhoz nem kötődő társadalmi többség szemében annak volt igazi morális ereje, hogy minket, a Társadalmi Koalíciót sem hatalmi, sem propaganda, sem népszerűségi szempontok nem vezettek, pusztán a tiszta, morális meggyőződés igazságai. Érezhetően nagy hatással volt a társdalomra, hogy a legkülönbözőbb felfogású emberek össze tudnak fogni egy közös, igaz cél érdekében. Azt nem állíthatom, hogy a csatlakozás ellenzői többségbe kerültek volna. De az emberek elkezdtek gondolkodni, s már korántsem volt olyan hatással rájuk a kormány üdvrivalgása, mint tavasszal. Inkább visszahúzódtak, és kezdték számításba venni az ellenzők érveit is. Amikor az akkori kormány valóságos győzelmi mámorban repesett a NATO-ba történt meghívásunk fölötti örömtől (mellékesen olyanok is úsztak ebben a „boldogságban”, akik pár évvel azelőtt hazaárulásnak minősítették volna már a NATO-hoz csatlakozás puszta, elméleti felvetését is, és sokévi börtönt követeltek volna ezért büntetésül!), akkor sokan diadalmenetnek képzelték el a népszavazást. Hallatlan erejű propaganda, sőt agitációs hadjárat indult, érdemes megnézni az ebben az időben készült közvélemény-kutatási adatokat. Nagyarányú részvételt és elsöprő „igen” szavazatot jósoltak. Az ellenzők, köztük a mi fellépésünk hatásait a parlamenti erők is tapasztalták, és tartottak attól, hogy a népszavazás korántsem hozza majd azt a részvételi arányt, amelyet fellépésünk előtt jósoltak. Sebtében összetákoltak egy alkotmánymódosító „salátatörvényt” (1997. évi LIX. törvény), amelybe besúvasztották a népszavazás érvényességi küszöbeként addig kötelező 50% fölötti részvételi arány feloldását. Mint később kiderült, erre meg is volt a jó okuk. Lezajlott a népszavazási kampány, amellyel elégedettek nem lehettünk, de az sem igaz, hogy az ellenzők véleménynyilvánítását lehetetlenné tették volna. Valójában minden lehetőséget megkaptunk, magam televíziós és rádiós vitákban vehettem részt, nagygyűlésekre hívtak, még a Zrínyi Katonai Akadémia nagygyűlésére is, és ezeken korlátozás nélkül kifejthettem az ellenzők érveit, - csak hát a mi fellépésünk és a többi csatlakozás-ellenes szervezet kiállása így is eltörpült a kormány és a parlamenti pártok mindent legázoló, hatalmas összegekkel finanszírozott NATO-csatlakozás melletti agitációjához képest. Aztán jött a népszavazás, amely döbbenetes eredményt hozott: a részvétel nem érte el az 50%-ot. Igaz, a népszavazáson részt vevők elsöprő, 80% fölötti többsége „igen”-t mondott a NATO-csatlakozásra, de az 50% alatti részvétel ténye, az adott helyzetre sebtében rögtönzött alkotmánymódosítással együtt is, érzékelhető legitimitási deficitbe taszította a NATO-hoz csatlakozásunkat. Az pedig már a magyar történelem örök rejtélye marad, hogy a szavazópolgárok távolmaradó több mint fele vajon igennel, vagy nemmel szavazott volna-e, és hogy a társadalomnak ez a többsége vajon az igent, vagy a nemet akarta-e erősíteni a távolmaradásával. Hatálybalépési zavarok, és az Alkotmánybíróságnak a népszavazással kapcsolatos rendelkezésekre vonatkozó elmarasztaló határozatai folytán több szervezet, így a Társadalmi Koalíció is az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy megkifogásolja a népszavazás eredményéről szóló határozatot. Az Alkotmánybíróság azonban még csak vizsgálatra sem méltatta panaszainkat. Arra hivatkozott, hogy érdemben a panasz tartalmát nem vizsgálhatja, mert kifogást csak a népszavazás kezdeményezője nyújthat be az Alkotmánybírósághoz a népszavazással kapcsolatban, s mivel ezt a népszavazást a kormány kezdeményezte, ezért az Alkotmánybíróság csak a kormány esetleges kifogását vizsgálhatja meg és bírálhatja el. A kormánynak pedig esze ágában sem volt a nyilvánvaló jogállami deficit orvoslása, hiszen éppen e deficit által érte el a csatlakozást. Most, amikor beteljesülni látszik a NATO-t uraló katonai-hatalmi körök szándéka, hogy az Oroszország elleni provokációk kísérleti terepévé tegyenek minket, a Baltikum-Lengyelország-Szlovákia-Magyarország-Románia-Bulgária észak-déli tengely területén belül lévén, amely amúgy is geopolitikai ütközőövezetet képez Oroszország és a NATO között, minden magyar állampolgárnak, és magának a NATO-nak is tudnia kell, hogy Magyarország NATO-csatlakozása olyan népszavazáson alapult, amelynek ügydöntő jelentőségű eredménye nyilvánvaló jogállami-törvényességi deficit árán jöhetett létre. Ez a valóság, és jó lenne, ha a mindenkori hatalom megértené, hogy a tényleges legitimitás nem a jogalkotás parlamenti játékszabályainak trükkös-tendenciózus, formális betartásából fakad, amely akármennyire is ügyes, körültekintő, szakszerű, mégiscsak az alapvető jogelvek kijátszását célozza, hanem az emberek szívében élő lelkiismeret morális ítéletéből. Ez a jog és a legitimitás igazi forrása. A történelmi pillanatot a Varsói Szerződés és a Szovjetúnió felbomlása jelentette, hogy a fegyverkezés és a katonai tömbök szembenállása helyett más alapokra helyezze az emberiség a saját további történetét és fejlődését. Ezt mulasztottuk akkor el. Ami a 2015-ös aktuálpolitikai konkrétumokat illeti: Ukrajna mesterséges államalakulat, olyan területekkel, amelyeken túlnyomó az orosz etnikum többsége. Ezeken a területeken állandó volt a feszültség, és a törekvés az Oroszországhoz csatlakozásra. Ez a feszültség robbant ki a Krímben és Kelet-Ukrajnában a kijevi – rejtélyes forgatókönyvek szerint megrendezett – hatalmi válság nyomán. Ezúttal, mivel a (tévesen értelmezett) globális hatalmi-politikai érdekeik úgy diktálják, elfelejtkeznek az Egyesült Államok illetékesei a „népek önrendelkezéséről” szóló wilsoni doktrínáról, mert most a krími és a kelet-ukrajnai oroszok Oroszországhoz akarnak tartozni? Ha komoly előkészületek történnek Ukrajna NATO-hoz csatlakoztatása érdekében, és/vagy bekövetkezik bizonyos csapásmérő fegyverrendszerek Baltikumba és Lengyelországba telepítése (érzékelhető, hogy a felelőtlen amerikai politika ebbe az irányba akarja szorítani az eseményeket), akkor Oroszországot belekényszeríthetik abba, hogy biztonságának elemi feltételeit érvényesítve elfoglalja Bjelorusszíát és Ukrajnát. A harci cselekmények aligha tartanának tovább néhány hétnél, mivel élőerőben, eszközökben, és csapásmérő képességét tekintve az orosz haderő kis töredéke is hatalmas fölényben van ezen országok összesített haderejével szemben. (A nukleáris csapásmérő erőket ezúttal kihagyhatjuk a számításból, mert azok alkalmazása a saját erőket és területeket is sújtaná.) Emellett az sem hanyagolható el, hogy az ukrán és bjelorusz katonák nagyon jelentős része nem lesz hadra fogható a rokon, orosz etnikumú csapatok ellen, csupán azért, mert egy szűk hatalmi csoport ezt parancsolja nekik. Ezzel szemben az orosz katonákat egy ilyen konfliktusban a NATO fenyegetésével szembeni honvédelem érzése, és az orosz kisebbségek védelme lelkesítené. A Baltikum és Lengyelország azonnali elfoglalása nem valószínű, mivel ezek az országok NATO tagok. Sokkal inkább egy a kubai válsághoz hasonló ultimátum bekövetkezésére lehet számítani, amelyben Oroszország a Baltikumba és Lengyelországba telepített, Oroszországot közvetlenül veszélyeztető fegyverrendszerek leszerelését követelné. Egy ilyen ultimátumnak aztán célszerű lesz eleget tenni, különben ezeknek az országoknak az elfoglalása is bekövetkezhet, annak ellenére, hogy NATO tagok. Ennek nyomán sem várható azonban világégés, mert nukleáris összecsapást még ilyen helyzetben sem kockáztatna meg egyik fél sem. Az orosz népet a helyettes áldozat apokaliptikus életérzése jellemzi. Ez egyik legfontosabb összetevője annak, amit „orosz titoknak” mondanak szerte a világon. Ez vezette a törökök, Napóleon, vagy a nácizmus elleni történelmi hősiességében. Azok se játsszanak ezzel, akik elvakultságukban a világ urainak képzelik magukat! Legyenek elegendőek a történelmi példák tanulságai! Mindenesetre már most idevezetett a NATO-t uraló körök világhatalmi gőgje: az Egyesült Államok kormányzatáé a felelősség Oroszország szüntelen provokálása miatt. Mit számítana egy ilyen helyzetben a „demokratikus világ” tettetett „felháborodása”? Mi viszont egyszeriben ott találnánk magunkat a NATO és egy nagyon is könnyen létrejöhető orosz-kínai tengelyű katonai tömb ütközőzónájában. Mindez ahelyett, hogy legelső rendű nemzeti és közép-európai érdekeinknek megfelelően formálnánk és mélyítenénk az orosz néppel szükségszerű történelmi barátságunkat. (Igen, történelmi gyökerű barátságról lehet beszélni, az elmúlt idők súlyos szembenállásai ellenére. Csak egy példa: I. (Szent) István király a fiát, a trónörökös Imre herceget a Kijevi Rusz szövetséges csapatainak védelmére bízta.) A rossz fa rossz gyümölcsei szép lassan beérnek. A NATO egyoldalú, vég nélkülinek szánt erősítése szemünk láttára termi meg kiszámítható következményeit. A NATO-csatlakozásról szóló népszavazás után sokak részéről igény mutatkozott, hogy a Társadalmi Koalíció helyett, amely lehorgonyzott a NATO-csatlakozás elutasításának ügyénél, hozzunk létre egy olyan szervezetet, amely általános társadalom- és gazdaságpolitikai kérdések tekintetében is alternatívát kínál a társadalomnak. Ez lett az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom. A névadó is, és a program kidolgozója is Síklaky István volt. Jómagam csak egyike voltam a kezdeményezőknek és támogatóknak, és szintén egyike azoknak, akik a program többszöri átbeszélése során hozzászóltam annak tartalmához. Nézeteltérés, egyik oldalon az ÖFEM többsége, köztük Síklaky István is, és magam között azért jött létre, mert híve lettem az Uniós csatlakozásnak. Másodlagos problémának láttam ugyanis Brüsszel és Strasbourg hatalmi bürokráciájának meglévő anomáliáit, sokkal inkább annak a páratlan történelmi lehetőségnek az esélyei orientáltak, hogy egy sokszáz milliós szociális közösség formálódhat ki olyan népekből, amelyek mindegyike hatalmas történelmi és kulturális múlttal, kincsekkel rendelkezik. Ezt a reményemet a mai napig sem adtam fel, a sok rossz tapasztalat ellenére sem. Ugyanúgy vagyok ezzel, mint ahogyan az ember a haza- és népszeretetét sem teszi függővé attól, hogy éppen milyen kormány van hatalmon, s az milyen hibákat, mulasztásokat követ el. Így az európaiságot, az európai elkötelezettséget is belső meggyőződésként élem meg. Számomra Európát a francia katedrálisok, Johann Sebastian Bach, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, El Greco és Csontváry, stb. jelentik. Földrészünk a művészet, vallás és tudomány felsorolhatatlanul gazdag kincsesháza. Csak olyan társadalom- és gazdaságpolitika fogadható el európainak, amely összhangban van ezzel a szellemtörténeti örökséggel. Ennek a lehetőségnek a jelentőségéhez képest az aktuálpolitika minden ostobasága és hamissága eltörpül. Ha a játék arra megy ki, hogy az Egyesült Államok rákényszerítse az Unió alkalmatlan vezetőit a szabadkereskedelmi egyezmény elfogadására, amely gyökeresen ellentétes az európai értékekkel és érdekekkel, s ezzel a globális pénzhatalom megkapja a lehetőséget a végső offenzíva megindítására az európaiság ellen, akkor az USA gyűlöletesebbé fog válni Európában, mint amilyen az iszlám világban, s előbb-utóbb el kell kotródnia Európából. Hiányzik ez Amerikának, amely egykor (Szolzsenyicin szavaival élve) népek táplálója és a szabadság jelképe volt? A bajok és veszélyek ellenére még mindig az nyűgöz le az Unióban, hogy észtek és portugálok, írek és bolgárok, és közöttük nagy népek, amelyek a történelem folyamán szűnni nem akaró háborúkat vívtak egymással, - most egy közösségben élhetnek, amely közösségnek a jellegét, minőségét maguk formálhatják. Mi is részesei vagyunk ennek a formálásnak.
2015. január 15., csütörtök | 11835 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Éliás Ádám elnök
Hiába bukott meg világméretekben a neoliberalizmus, egész eszmerendszerével együtt, hiába buktak el látványosan az azt képviselő politikai formációk, hiába bizonyult hazugnak minden szép ígéret, amivel ideológusai, propagandistái és politikusai kábították a népeket, - az országok intellektuális közéletében szilárdan tartja pozícióit. Ez pusztán azzal a kitartó szégyentelenséggel nem magyarázható, amely a vereség állapotában is büszke, sőt gőgös nagyképűségre sarkallja képviselőit, amikor pedig illene megszégyenülten elkullogniuk. A neoliberalizmus bűne látszólag annyi, hogy a szabadságeszmét az élet minden területén vezéreszmeként akarta érvényesíteni, azokon a területeken is, amelyeken vezéreszmeként semmi keresnivalója nincs (pl. a gazdaság, vagy a nevelésügy). Ez még akár jó szándékú tévedésnek is mondható, és bizonyára sok liberális beállítottságú embernél csak erről van szó. Leleplező azonban, hogy a neoliberalizmus, minden tévedésével, a pénzhatalom uralmát szolgálta. Ideológusai annak intellektuális, propagandista és hatalmi-gyakorlati rabszolgáiként működtek a világban, hogy a pénzhatalom szolgájává tegye a világot. Mindezt a „szabadság” vonzó, tetszetős jelszavába csomagolva. A probléma kulcsa az a tény, hogy az egyetemeket, főiskolákat, tudományos-szakmai intézeteket, a könyvkiadókat, a tömegkommunikáció médiumait, a díjakat és kitüntetéseket odaítélő bizottságokat, sőt az állami hivatalok középszintű, ám hatékony rétegét is ellepték a neoliberalizmus lakáj-figurái, mindenütt a világon. Ezek nem csak jól fizető gazdáik társadalom- és gazdaságpolitikai érdekeit védik, nem csak a valóság által végérvényesen megcáfolt eszméiket hirdetik, de szakmai-tudományos, mi több természeti, sőt sorsszerű evidenciáknak beállított hazugságokon nevelt fiatalok újabb és újabb korosztályaival árasztják el a társadalmakat. Ezeknek az ideológusoknak a műve, hogy az emberiség igazi nagy gondolkodói sehol sincsenek, még a periférián sem tudnak megjelenni. Ez azt a célt szolgálja, hogy a neoliberalizmus ideológusai „bizonyítsák”: rajtuk kívül senki sincs, aki érdemleges, „tudományos, szakmai” megalapozottságú módon utat tudna mutatni. Holott csak arról van szó, hogy erőnek erejével, hatalmas pénztömegek felhasználásával elkövetett erőszakos, egyben rafinált agitációval szorítják ki a köztudatból azokat, akik szemben állnak a neoliberalizmus pénzhatalmi „main-stream”-jével. Mert joggal kérdezhetjük: hol van például Rudolf Steiner, a modern idők legnagyobb tanítója, a hármastagozódású társadalmi organizáció eszméjének géniusza? Aki korszakalkotó műveiben fejtette ki, hogy a szabadság-egyenlőség-testvériség hármaseszme nem működhet ideológiai „generálszósz” módján, hanem a szabadság a szellemi életnek, az egyenlőség a jogi-politikai életnek, a testvériség pedig a gazdasági életnek a vezéreszméje. Ha ezek a vezéreszmék nem azokon a területeken fejtik ki alapvetően hatásukat, amelyek alapelveiként meghatározóaknak kell lenniük, akkor pusztító hatást fejtenek ki. Erről szól a 20. század története. Ezt tapasztalhatjuk, amikor például a szabadság elve eluralkodik a gazdaság és a pénzügy területén, ami által a pénzhatalom minden érdeket és értéket maga alá gyűr. Mert hová vezet például az a „szabadság”, amikor az is szabadon kifejtheti tevékenységét, akinek egymilliárd dollárja van, az is, akinek egyetlen dollárja sincs, és az is, akit egymilliárd dollár adósság terhel? Rudolf Steiner kifejtette, hogy e három társadalmi organizáció közül egyik sem uralkodhat a másik fölött, mindegyiknek a maga saját törvényszerűségei szerint kell érvényesülnie a maga területén, harmonikus, szabad szerveződésű együttműködésben a többi területtel. Rudolf Steiner tanításának a középiskolai tananyagban már meg kellene jelennie, több más területen is! – És hol van? Csupán a véletlen műve, hogy ki van törölve a közgondolkodásból? Aztán hol van Silvio Gesell, a reális pénz- és hitelműködés kutatásának lángelméje? Aki kimutatta és bebizonyította, hogy ha az ember nem gondoskodik tudatosan arról, hogy a pénz alá legyen vetve (ahogyan a gazdaság minden létező eleme is alá van vetve) a létesülés-romlás-újralétesülés egészséges pulzációjának, hanem minden áron örökéletet akar adni a pénznek, akkor ez a hiábavaló törekvés el fogja pusztítani a civilizációt. De hol van Liska Tibor, vagy Síklaky István, akik óriási, meggyőző erővel bizonyították a nyugati modell tarthatatlanságát? És hosszan sorolhatnám a nagy gondolkodók neveit, akik sehol sincsenek. És kik azok, akik nagyon is vannak? Professzor, meg ilyen- és olyan díjas szellemi toprongyok, lakájközgazdászok, hivatásuk igazi árulói, akik jó pénzért természeti szükségszerűségként próbálják beállítani a neoliberális „main-stream” érvényesítését, mert örökre állandósítani szeretnék a nemzetközi pénzhatalom őket tejben-vajban fürösztő uralmát, - amely úgy egyébként éppen összeomlóban van. Hazug, tettetett fennköltségüket nem zavarja, hogy a világ és az egyes országok társadalmának legalább egyharmadát, „törmeléktársadalomként”, „roncstársadalomként” leírva, eleve halálra ítélik, mint a neoliberális, szabad piacgazdaság szükségszerű következményét, amellyel szemben nincs reális alternatíva. Azt elhisszük, hogy saját ideológiájuk alapján semmit sem tudnak kezdeni ezekkel az igazi feladatokat jelentő problémákkal, csak akkor illene befogni a szájukat, nem pedig gőgösen rátukmálni a világra romlott és tehetetlen ideológiájukat! (Muszáj a szalonképesség határain belül maradni!) Az MNB bejelentett hatalmas oktatási programja, amelynek költségeire 200 milliárdot irányoztak elő, hazánkban, de világviszonylatban is egyedülálló fordulatot hozhat a társadalompolitikai-gazdaságpolitikai gondolkodás és oktatás történetében. Megkezdődhetne az igazi értékek, a jövőbe mutató, reális eszmék kidolgozásának, alkalmazásának, középpontba állításának folyamata, a neoliberális „main-stream” ideológiai egyeduralmának megtörése. Az „alternatív”, vagy „unortodox”, vagy „illiberális” jelzőknek önmagukban nincs értékük, és nem is az a döntő, hogy ma már nagyhatalmak szállnak szembe a pénzhatalom neoliberális, világuralmi „main-stream”-jével. Egyedül az a lényeges, hogy a közjót szolgáló, a válságok láncolatából kivezető, reális világgazdasági működés új rendszerét lesz-e képes kialakítani az új gondolkodás. Ennek csak akkor van esélye, ha végre szóhoz juthatnak a múlt és a jelen igazi nagy tanítói. Érthető, hogy a levitézlett lakájközgazdászok kígyót-békát kiabálnak az MNB-re, mert a vesztüket érzik. Tudják, hogy ha csak annyi változás történik, hogy szóhoz juthatnak a nagy tanítók, és feltárhatják ennek a ma uralkodó rendszernek az ellentmondásait, életképtelenségét, reális alternatívákat kínálnak, és végre a közgondolkodásba bekerül a neoliberális agyrém felváltásának szükségessége és lehetségessége, akkor nekik végük. Egyetlen jó szándékú ember sem kívánhatja azonban a másik ember végét, bármilyen súlyos tévedések irányítják is a másikat, vagy akár cinkos szolgája legyen is az a világrontó erőknek. Nem irreális, utópisztikus kívánság, ha napjainkban, a világban súlyosodó veszélyek tornyosulása közepette azt szeretnénk: minden jó szándékú ember fogjon össze az új, minden nép számára békét, létbiztonságot és fejlődést ígérő világrend kialakításáért. De ennek útja csak a szellemi megújuláson keresztül vezethet. Ennek lehetőségét látva üdvözöljük az MNB nagyszabású oktatási terveit.
2014. december 31., szerda | 11512 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Éliás Ádám elnök
I. Nemzedéki szolidaritás VÉSZ-módra: 1. A VÉSZ fiataljai az idősek védelmében aktívan fellépnek a hamis, becsapásra játszó termékbemutatók ellen 2. Magyarországon nem lesz gyermekkínzás II. Az internetadó tanulságai III. Szövetségi életünk fejleményei 1. Átalakul Szövetségünk működése 2. Csapdahelyzetek: a VÉSZ kikerülése miatt bekövetkező katasztrófák 3. A Győri Ítélőtábla új eljárásra utasította a VÉSZ tatabányai akciója ügyében másodfokon eljáró Tatabányai Törvényszéket 4. A Fővárosi Főügyészség és a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség megfellebbezte a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletét, amelyben a Törvényszék elutasította az Ügyészség kereseti kérelmét a VÉSZ megszüntetésére vonatkozóan IV. Kérdés a devizaalapú hitelek piaci árfolyamon történő forintosításával kapcsolatban: béke, vagy forróháború? Legújabb fejleményként Szövetségünk két, Amerikából származó, onnan szétterjedt és divatossá vált gazság ügyében lép fel, illetve tervezi a fellépést. Az egyik az idős emberek átverését, lefosztását célzó „termékbemutatók” divatja, a másik a „gyermek-szépségversenynek” nevezett intézményes, szervezett gyermekkínzás. Az Egyesült Államokban büntetlenül, sőt „törvény által védve” lehet ezeket a gaztetteket elkövetni. Ha csak ezt a jelenséget vetem össze a kitiltási botránnyal, nevezetesen hogy az Amerikai Egyesült Államok, meg nem nevezett magyar embereket, konkrétan meg nem nevezett korrupciós bűnök (gyanúk?) miatt kitiltott az Egyesült Államokból, nehéz a szalonképesség határain belül maradni. De megpróbálom. Az amerikai ideiglenes ügyvivő nyíltan, leplezetlenül jár násztáncot az ellenzék legjobban levitézlett figuráival. Semmibe veszi a magyar választók akaratát, akik kétharmados többséggel támogatták az ügyvivő intrikáival primitíven, átlátszóan támadott politikai erőt. És milyen érdekes: amikor a Gyurcsány-kormány teljes egészében süllyedt bele a korrupcióba, gátlástalanul rombolta az országot, fejre célzó, szándékosan harcra tüzelt rendőröket uszított békés emberek tömegeire – akkor az Egyesült Államoknak az égvilágon semmi baja nem volt Magyarországon a demokráciával, a korrupció helyzetével, az emberi jogokkal. Az események hevületében nem szeretnék igazságtalan sem lenni, hiszen számtalan jó dolog származik az Egyesült Államokból. De fel kell tenni a kérdést: ilyen komolytalanul akar az Egyesült Államok Magyarországhoz, a magyar néphez viszonyulni? Ilyen ócska, nyilvánvaló intrikával akarja megingatni a vitathatatlanul nagy eredményeket felmutató kétharmados politikai erő stabilitását? Nem saját magát fogja ezzel néhány kormányzati tisztviselő lejáratni? Várom, hogy válaszul engem is kitiltsanak Amerikából emiatt a kritikám miatt. Ígérem, hogy a kitiltó határozatot nem fogom megfellebbezni, és életre szólóan be fogom tartani. I. NEMZEDÉKI SZOLIDARITÁS VÉSZ-MÓDRA 1. A VÉSZ fiataljai az idősek védelmében fellépnek a hamis, becsapásra játszó termékbemutatók ellen. Amerikából terjedt el az a divat, hogy idős embereket hazug ígérgetésekkel, feltétel nélküli ajándékok kilátásba helyezésével elcsalnak termékbemutatóknak nevezett „előadásokra”, amelyeken bóvli, szemét, olykor kifejezetten ártalmas, hatalmas haszonkulccsal értékesített árukat sóznak a jóhiszemű, sőt hiszékeny idős emberek nyakába. Aláíratnak velük rafináltan megfogalmazott szerződéseket, rábeszélik őket csak megnyomorodásuk árán teljesíthető kötelezettségekre, aztán lelépnek. A VÉSZ fiataljainak szekciója, saját kezdeményezéséből, akciósorozatot indított „Le a termékbemutatókkal!” címen az idős emberek védelmében. Idáig közel 15 akciójuk volt, amelyek során fölnyitották a becsapott idős emberek szemét arra, hogy mit akarnak velük elérni a csaló szélhámosok. Mindegyik akció sikeresen lezajlott, botrányba fulladtak az idős emberek átejtésére szervezett rendezvények. A rendőrség ezúttal kifejezett rokonszenvvel kezeli a VÉSZ aktivistáinak fellépését. A fellépés akcióparancsnoka Dézsi Lajos, a VÉSZ Akció Alelnöke. A VÉSZ egész közössége azonosul fiataljaink kezdeményezésével, és teljes mellszélességgel kiáll az idős emberek megmentéséért végrehajtott akciók mellett. 2. Magyarországon nem lesz gyermekkínzás Ahogyan az idősek, úgy a gyermekek mellett is kiállunk. Jelzést kaptunk, hogy vannak, akik a gyermekkínzásnak az Amerikai Egyesült Államokban divatossá vált, és onnan szétterjedt módját, amelyet elképesztően gonosz cinizmussal „gyermek-szépségversenynek” neveznek, Magyarországra akarják hozni, és itt is el akarják terjeszteni. Mi más lehet igazabb „szépségverseny” kisgyerekek tekintetében, mint benézni egy bölcsőde, vagy óvoda kertjébe, és gyönyörködni az önfeledten játszó, szebbnél szebb kicsi gyermekekben? Itt azonban „szépségverseny” címén valami szörnyű ferde, aljas dolog zajlik, amely tönkreteszi a kicsiket. A dolog lényege, hogy 3-4 évestől (!!!) 7-8 éves korig, pici kislányokat, kihívó sminkeléssel, mesterséges frizurákkal, „szexis” ruházattal, betanított, rájuk kényszerített „erotikus” mozgással, groteszk, mesterkélt mimikára utasítva őket, iszonyatos dresszúra árán „szépségversenyre” készítenek fel, olyan torz kis alakokat faragva belőlük, hogy némely prostituált is elszégyellné magát, majd jön a „verseny”, a maga további szörnyű gyötrelmeivel. A megméretés, amelyen végig kell élniük, hogy az így eltorzított külsőjükkel megszégyenülnek. De a „győzelem” is – ezer és ezer ok miatt – ugyanolyan ártalmas, mint a vereség. Szegénykék kétségbeesett pillantásai, állandó sírásuk, zokogásuk árulja el, hogy semmit nem értenek a zajló szörnyűségből, de menekülni sem tudnak, hiszen az agyalágyult, ütődött szüleik (!!!) kényszerítik őket bele ebbe a kínzatásba. Előre szólunk, Magyarországon nem lesz intézményesített, üzletszerű gyermekkínzás – ebben a formában sem! Legelőször a jogosult hatóságokat (a rendőrség, a gyámügy, a köznevelés gyermekvédelmi illetékeseit), és a hivatott intézményeket, szakértői testületeket kérjük (bölcsődék, óvodák, iskolák, gyermekpszichológiai, gyermekpszichiátriai testületek illetékes munkatársait) a határozott fellépésre, hogy jogkörüknél fogva, beavatkozási lehetőségeikkel élve akadályozzák meg ezt a szörnyűséget. Ugyancsak kérjük a gyermekvédelmi társadalmi szervezeteket: lépjenek ők is közbe, ha szükségessé válik. Úgy tudjuk, hogy az illetékesek fellépése nyomán már több európai országban betiltották a „gyermekszépségverseny” néven intézményesített gyermekkínzást. Sajnos azonban gyakori tapasztalatunk, hogy nálunk az illetékesek sokszor nem veszik fel a baj, a veszély jelentkezésének ritmusát, és a rossz dolgok hosszan, sokakat pusztíthatnak, amíg végre közbeavatkoznak, akiknek azonnal kellene cselekedniük. Csakhogy itt pici gyermekek legérzékenyebb éveiről van szó! Életre szóló rontást vihetnek bennük végbe, s nem tudom, egyáltalán gyógyítható-e, ha egy kisgyereket többször, esetleg éveken át ennek a gyötrésnek teszik ki. Ezért jelzem: a VÉSZ azonnal, késlekedés nélkül be fog avatkozni, ha ilyen rendezvényről értesül. Akciókat fogunk indítani, amelyen a VÉSZ aktivista hölgyei a kisgyerekeket biztonságos helyre irányítják, majd ezt követően botrányba fullasztjuk a rendezvényt. Azoknak a cégeknek a működését pedig meg fogjuk semmisíteni, amely cégek gyermekkínzás rendszeres szervezéséből akarnak meggazdagodni. Mert azokkal, akik gyermekek gyötréséből remélnek üzleti hasznot, itt, Magyarországon, nem fogunk kesztyűs kézzel bánni. Senki meg se kíséreljen arra hivatkozni, hogy csak a szülőknek van joguk engedni, vagy nem engedni, hogy saját gyermekeik részt vegyenek egy ilyen rendezvényen. Mert ha egy szülő olyan ostoba, szívtelen és gonosz, hogy beleengedi a gyermekét ilyen szörnyű megpróbáltatásba, akkor a társadalom ép érzékű, együttérző, gyermekszerető részének kell időben beavatkoznia. Ahogyan azt sem tűrnénk el, ha egy szülő, szuverén fennhatóságára hivatkozva, belevinné a gyermekét valamilyen pedofíl-pornográf „rendezvénybe”, úgy ezt az amerikaias állatságot is meg kell akadályoznunk, amely nyilvánvalóan súrolja a gyermek-pornográfia határait. II. AZ INTERNETADÓ TANULSÁGAI Jól általánosítható tanulság, hogy a hatástanulmányoknak még egy adóügyi rendelkezés esetén is elsősorban a tervezett intézkedésnek az embereknél jelentkező következményeit kell vizsgálniuk, s nem szabad csupán a számoknál megmaradniuk. A mai fiatalok abszolút többsége, gimnazista kortól a harmincas évekig – netfüggő. Mindenki tudja ezt, aki nyitott szemmel jár a világban. Addiktológiai tény, hogy a függő helyzetbe került emberek többsége mindenre, még a legnagyobb áldozatokra is kész annak védelmében, vagy megszerzése érdekében, amitől a függőség kialakult. Ennek figyelembevételével előre tudni lehetett volna, hogy az „internetadó” felvetése is fiatalok tízezreit, esetleg százezreit fogja mozgósítani. Naivitás volt arra a politikai passzivitásra számítani, amely valóban jellemzi a mai fiatal korosztályokat. Mert bár az igaz, hogy bármi történt az országban, akár a társadalom egész életét aláásó veszélyes fejlemények, a fiatalság meg se mozdult, de azért nem mozdult meg, mert az alatt is, amíg mások tüntettek, a fiatalok otthon, vagy bárhol – interneteztek. De ha az internetezés lehetősége kerül veszélybe? – ahogy ezt túlzóan, rájátszó stílusban, de nem minden alap nélkül az ellenzéki politikusok beállították -, akkor aktivizálódik az egyébként békésen internetező fiatalság. Arra ugyanis mindenki reálisan számít, hogy a szolgáltatók meg fogják találni a módját az adó áthárítására a fogyasztókra. Ugyanakkor nagyon is érthető és támogatandó a Kormány törekvése, hogy ennek a tömeges szenvedélynek a hasznát élvező cégek hatalmas extraprofitjának legalább egy részét bevonja a közteherviselésbe. De nagyon nem mindegy – ahogy a mellékelt ábra mutatja – hogy hogyan teszi ezt. Először is: olyan megközelítésre van szükség, hogy az „internetadó”-nak még a fogalma se vetődhessen fel, még áttételesen sem. Másodszor: megfelelő kommunikációval ismertté tett, valóságos biztosítékok kellenek arra, hogy a szolgáltatók semmilyen módon ne háríthassák át a rájuk adó, vagy más formában kirótt befizetés összegét a fogyasztókra. Harmadszor: egyidejűleg olyan intézkedéseket kell hozni, amely könnyebben elérhetővé, olcsóbbá, szélesebb körűvé teszi az internetet a fogyasztók számára. Akkor is szükség van erre, ha sokan látjuk ennek veszélyeit is. Megjegyzem: a fiatalság szenvedélyes internetezését mindenféle képmutató ítélkezés nélkül tudomásul kell venni. Ahogyan az idősebb korosztályokat annak idején magával ragadta a TV-zés. Fontos azonban, hogy mindig figyelmeztessük a fiatalokat a kommunikáció, a természeti és művészeti élmények magasabb rendű lehetőségeire is, mint amit az internet nyújthat. Ez azonban csak lelki-szellemi hatás lehet, az adminisztratív erőpolitikának itt semmi helye. Előbb-utóbb ugyanúgy felvérteződnek majd e függőséggel szemben, ahogyan mára mi is nevetünk magunkon, visszatekintve a TV-függőségünkre. III. SZÖVETSÉGI ÉLETÜNK FEJLEMÉNYEI 1. Átalakul Szövetségünk működése A VÉSZ közvetlen előzményének mondható első akciók 2007 októberében és decemberében zajlottak, a Szövetség megalakítása 2008 tavaszán történt, a jogerős bejegyzés dátuma 2008. szeptember 15. Akárhogy is nézzük, a VÉSZ elérte hét éves korát. Általános igazság, hogy minden, ami időben zajlik, hét egységnyi periódusokból áll, amely periódusok kapcsolódásakor be kell következnie valamilyen váltásnak, megújulásnak. Szövetségünk is megújulás előtt áll. A váltás szükségszerűsége és lényege abból a problémából fakad, hogy ebben az első hét évben többféle eredetű kényszerűség miatt összekeveredtek a társadalmi-mozgalmi fellépésnek és a követeléskezelés ügyintézésének elemei. Ez kikerülhetetlen volt, mert nagyrészt olyan konkrét, egyedi érdekvédelmi konfliktusokkal fordultak hozzánk az emberek és cégek, a VÉSZ érdekképviseleti segítségét kérve, amely esetek már reménytelenek voltak, és nem volt olyan követeléskezelő cég, amely elvállalta volna ügyüket. Ezeket a körülményeket figyelembe véve rendkívüli eredményeink voltak és vannak. Egy – ebben az összefüggésben – tipikusnak mondható esetben a cégtulajdonos elmondta, hogy ügyvédekre, követeléskezelőkre, és a hivatalos végrehajtási eljárásra 7 millió forintot áldozott, aminek eredménye 10 millió forint behajtása lett. Ugyanebben az ügyben a VÉSZ-nek, tagdíjak, támogatások és költségtérítések formájában 2,5 millió forintot juttatott, és a VÉSZ 35 millió forint jogszerű követelés érvényesítését érte el a maga fellépéseivel (2 nagyobb, két kisebb akció által). Ugyanakkor az elmúlt időszak alatt is mindig hangoztattuk, hogy nem követeléskezelő cég vagyunk, nekünk más a feladatunk. Mivel kitartóan küzdöttünk tagjaink talpra állításáért, sokan a tagok közül is félreértették a szerepünket, és olyan követeléssel léptek fel velünk szemben, mintha valami behajtó cég lennénk, amely a tagdíjuk befizetése után nem vizsgálhatja követelésük realitását, hanem köteles érvényt szerezni a tagdíj ellenében a követelésüknek. Ezeket a tagokat aztán kénytelenek voltunk eltanácsolni követeléskezelő cégekhez, és elmagyarázni, hogy eltévesztették a házszámot. Ezen a helyzeten változtatunk: ketegórikusan szétválasztjuk az érdekképviselet társadalmi-mozgalmi jellegű, tömegerőre építő tevékenységét a követeléskezelés munkájától. Az előbbi marad a VÉSZ-nél, az utóbbit arra hivatott cég (esetleg több) fogja szakszerűen, jogszerűen és hatékonyan végezni. Amennyiben a VÉSZ morális feltételeinek eleget tesz(nek) ez(ek) a cég(ek), akkor megállapodás jön létre a VÉSZ-szel, és a jogszerű követelés nyomatékosítását a VÉSZ a maga társadalmi-mozgalmi eszközeivel, és minden lehetőségével segíteni fogja. Ennek az új működésnek a részleteit most dolgozzák ki a VÉSZ illetékes testületei. Új fellépési formaként létrehozzuk a VÉSZ Szövetségi Futárszolgálatát, amely nagy mértékben erősíti majd ügyintézésünk gyorsaságát, hatékonyságát. 2. Csapdahelyzetek: a VÉSZ kikerülése miatt bekövetkező katasztrófák Egyik barátunk, régi, hűséges, korrekt tagtársunk 120 milliós pénzügyi befektetést vesztett el a jelenlegi helyzet szerint, mert – annak ellenére, hogy VÉSZ tag! – nem vonta be a Szövetséget a fölöttébb csábító „üzleti lehetőség” vizsgálatába, az ajánlatadók leellenőrzésébe. Egy másik barátunk, aki ugyan még nem VÉSZ tag, de többször vívódott, hogy belépjen, és egy neki felkínált 50 milliós külföldi befektetés ügyébe bevonja Szövetségünket, végül azonban nem tette meg, mindenének, egész élete munkája anyagi gyümölcsének elvesztése küszöbére került, megfosztva ezzel két gyermekét, örököseit, a nekik szánt, nekik gyűjtött örökségtől. Amikor megkérdeztem őket, miért mondták ki a döntő szót a VÉSZ bevonása nélkül, hiszen mindkettő számára ott volt a lehetőség, egymástól függetlenül ugyanazt válaszolták: ha az „üzleti” partnerek megtudták volna, hogy a VÉSZ benne van az ügyben, biztos, hogy ijedtükben visszaléptek volna. Ellenvetésemre, hogy ha valaki amiatt lép vissza egy üzlettől (befektetés, megrendelés, stb.), mert a VÉSZ odafigyel, az biztos, hogy rossz szándékú, valami átverésben, csalásban sántikál, így lehet, hogy egy álomtól megfosztotta volna barátainkat a VÉSZ kontrollja, de nem kellett volna ilyen katasztrófális veszteséget elszenvedniük -, erre az ellenvetésemre azt mondták: csapdahelyzet. Sokszor előfordul, hogy a Szövetségünk által talpra állított cégek újra ugyanolyan ki nem fizetési csapdába kerülnek, mint amilyenből egyszer már kisegítettük őket. Mindez amiatt, hogy a szerződéskötés előtt nem közlik a partnerrel, hogy a VÉSZ tagjai, mert akkor „nem kapták volna meg a munkát”. De hát érdemes úgy „munkát kapni”, csábító befektetési „ajánlatokat” elfogadni, hogy újabb katasztrófahelyzetbe kerüljön valaki? Az, aki pusztán azért nem rendel meg egy munkát, mert a szerződéses partner alvállalkozó tagja a VÉSZ-nek, biztos, hogy eleve abban töri a fejét, hogy nem fogja kifizetni annak az alvállalkozónak a munkáját. Így tehát illúzió csupán annak a munkának az „elnyerése”, mert a cég megsemmisüléséhez vezethet. Természetesen a VÉSZ mindent meg fog tenni az összes ilyen ügy megoldása érdekében, és bőven vannak eszközeink, hogy a csalók szárazon ne úszhassák meg a lerablást, de sokkal jobb lenne M E G E L Ő Z N I a bajt, mint utólag rendbe hozni, amikor már minden veszve van. 3. A Győri Ítélőtábla új eljárásra utasította a VÉSZ tatabányai akciója ügyében másodfokon eljáró Tatabányai Törvényszéket 2008 decembere óta húzódik a tatabányai akciónk nyomán ellenünk indított büntetőügy. A Tatabányai Városi Ügyészség emelt vádat ellenünk lopás (???) miatt. Első fokon a Tatabányai Városi Bíróság elítélt bennünket. Másod fokon a Tatabányai Törvényszék bűncselekmény hiányában felmentett minket a vád alól. A harmad fokú tárgyalásra október 2.-án került sor, amelyen a Győri Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a Törvényszék ítéletét, és új eljárás lefolytatására utasította. Az indokolásban az áll, hogy az Ítélőtábla szerint a Törvényszék helyes ténybeli következtetéssel hárította el az elsőfokú bíróság ítéletének (és így tehát a vádnak is) a megalapozatlanságát a lopás tekintetében, azonban elmulasztott bizonyítási eljárást lefolytatni arra vonatkozóan, hogy történt-e más bűncselekmény. Az önbíráskodás szintén nem merülhet fel, de a rongálás bűncselekményének megállapíthatóságára nem folyt le részletes bizonyítási eljárás, és ezt a helyreállítási költségekre is kiterjedően a Törvényszéknek pótolnia kell. Megjegyzésünk: mivel az eddig elkészült igazságügyi szakértői vélemény már tartalmazza, hogy a bontások szakszerűsége miatt rongálási kár nem keletkezett, továbbá a vállalkozók által visszavett berendezések lefoglalásával a kár megtérült, ezen felül egyetlen érdekvédelmi ellenfél sem lépett fel kártérítési igénnyel rongálási kár miatt, feltételezhető, hogy az új másod fokú eljárás gyorsan le fog zajlani. 4. A Fővárosi Főügyészség és a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség megfellebbezte a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletét, amelyben a Törvényszék elutasította az Ügyészség kereseti kérelmét a VÉSZ megszüntetésére vonatkozóan Már ismertettük azt az ügyet, amelyben a Fővárosi Főügyészség a VÉSZ hévízi akciója miatt a Mirage Hotel (HunguestHotels) ellen, kérte a Fővárosi Törvényszéknél Szövetségünk feloszlatását (megszüntetését). A Fővárosi Törvényszék első fokon elutasította az Ügyészség kereseti kérelmét. Ezért fordult másod fokon az Ügyészség a Fővárosi Ítélőtáblához, megfellebbezve a Törvényszék elutasító ítéletét, változatlanul fenntartva a Szövetségünk megszüntetésére vonatkozó kérelmét. Ellenkérelmünkben kértük az első fokú ítélet helybenhagyását. Csatlakozó fellebbezésünkben kértük az első fokú ítéleti indokolás bizonyos elemeinek megváltoztatását. Kértük annak kimondását, hogy egy érdekképviseleti tevékenységre jogosult társadalmi szervezet, amely jogszabály alapján az alapszabálya körébe tartozó ügyekben még tagjai jogi képviseletét is elláthatja (!), jogszerűen közvetíthet az érdekvédelmi konfliktusban álló felek között a békés megegyezés érdekében, és jogszerűen folytatja az ezzel kapcsolatos levelezést, és egy adott helyzetben a jogszerű elszámolásra vonatkozó felszólító levelek elküldése nem jogellenes. A Fővárosi Ítélőtábla 2015. október 27-re tűzte ki a tárgyalást. IV. KÉRDÉS A DEVIZAALAPÚ HITELEK PIACI ÁRFOLYAMON TÖRTÉNŐ FORINTOSÍTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN: BÉKE, VAGY FORRÓHÁBORÚ? Mindenkit fejbevágott a hír, miszerint a soha nem volt mélységbe süllyedt piaci forint-árfolyamon fogják forintosítani a devizaalapú hiteleket. Ez a FIDESZ-KDNP pártszövetség összes vezetőjének, a Kormány összes illetékes tagjának eddigi megnyilatkozásaival élesen szembenálló fejlemény. Minden jogelvnek, minden igazságnak ellentmond, amit idáig hangoztattak. Azóta mindenféle spekuláció napvilágot látott a következményekről. Ugyanakkor ezt a bejelentést követően Trócsányi László igazságügyminiszter, aki szavahihető ember benyomását kelti, újra aláhúzta, hogy a tőketartozás ezzel az intézkedéssel együtt 20%-al, a törlesztőrészletek 25%-al fognak átlagosan csökkenni a bankok elszámoltatása és a „fair bank” törvény életbelépése nyomán. Az egyszerű szemlélő képtelen eligazodni a levezetések, fejtegetések, matematikai logikák tengerében. Várjuk a bankok elszámolását. Ha igaz, hogy ez ezer milliárd jóváírást jelent majd az adósok javára, akkor már olyan nagy baj nem lehet. Ha igaz, hogy a tőketartozás átlagosan 20%-al fog csökkenni, akkor többé-kevésbé helyreáll a tisztességtelen banki magatartással kibillentett igazság. De ha a másik változat bizonyul igaznak, s az elviselhetetlen terhek nemzedékekre bebetonozzák a családokat az adósszolgaság börtönébe, akkor nem hitelezés lesz, nem gazdasági fellendülés, hanem újra indul a bankháború. Megjósolható, hogy a bankok számára az már forróháború lesz, de minden politikus is bele fog bukni, aki becsapta a magyar társadalmat. Amíg azonban nem látunk tisztán, amíg nem szembesülünk a bankok elszámolásának valóságos eredményeivel, nem tudjuk bemérni az összes intézkedés együttes hatását, addig se magunkat, se egymást ne riogassuk fölösleges rémképekkel. A gyáva emberek kezdenek nagyszájú hőbörgésbe. A bátrak hallgatnak, figyelnek, s – ha kell – készülnek. Egyelőre adjuk meg a bizalmat azoknak a vezetőinknek, akik egyértelműen megígérték, hogy a családokat kiszabadítják az adósságcsapdából.
2014. november 14., péntek | 12182 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Éliás Ádám elnök
Megvallom, a baloldal vergődése késztet arra, hogy Szövetségünk történetének bizonyos tanulságait megosszuk a nyilvánossággal: azt a tapasztalatunkat, hogy miképpen lehet visszaverni és hatástalanítani egy szervezetbe beépülő, annak működését veszélyeztető élősködő rombolást. Mint arról már beszámoltunk, bizonyítékot találtunk, hogy a VÉSZ elnöke ellen álnéven megvesztegetési kísérletet elkövető Dvorcsák Gyula DK-s tag, a saját Facebook-oldalának tanúsága szerint Gyurcsány Ferenc politikai barátja. Mivel az is lelepleződött, hogy az a személy, Orosz Ferenc Kálmán, aki ezt a korrupciós provokációt, és a VÉSZ elleni rágalomkampányt szervezi, ehhez a baráti körhöz tartozik, tényként leszögezhetjük, hogy a Szövetségünk elleni, hazugságoktól hemzsegő rágalomkampányt a Gyurcsány-kör organizálja. Annak semmi jelentősége, hogy ebből a díszes társaságból konkrétan személy szerint kik, hogyan, milyen formában adták az ötleteket, utasításokat. A helyzet egyértelmű. Szövetségünk tehát kicsiben megtapasztalta ugyanannak az élősködő rombolásnak a próbálkozásait, amelyet nagyban az MSZP, és rajta keresztül az egész ország elszenvedett. Az alábbi képet maga Dvorcsák hozta nyilvánosságra, saját Facebook oldalán. Gyurcsány Ferenc mellett áll az a személy, Dvorcsák Gyula, aki hamis néven, magát Reizer Gyulaként bemutatva, 2013 januárjában, az „Y” Kávéházban (Stefánia út – Hungária körút sarok), háromszázezer forinttal meg akart vesztegetni, hogy egy érdekvédelmi ügyben a VÉSZ ne lépjen fel ellene. Állítólag hang- és videofelvétel is készült a megvesztegetési provokációról. Amikor az asztalon elém tette a tömött banki borítékot, azonnal visszaadtam, és többszöri unszolása ellenére sem fogadtam el a felkínált összeget. A „csapdát” úgy eszelték ki – ha a cinikus módszer netán ismerős lenne, az nem a véletlen műve -, hogy a szintén álnéven, magát Bölkény Kálmánnak bemutató személy, aki eredetileg belépett a VÉSZ-be, és akinek az előadott történet szerint Reizer volt az érdekvédelmi ellenfele, e Dvorcsákkal történt találkozó után felhívott. Közölte, hogy belépését tekintsük tárgytalannak, mert családi vita kerekedett belőle, ezért kéri, hogy a tagságát érvénytelenítsük, és a VÉSZ semmit ne tegyen az ügyében. Reizer (valójában Dvorcsák) Gyula pedig jelezte, hogy több cégben is érdekelt, amelyek szeretnék kérni a VÉSZ segítségét. A VÉSZ Vezetősége az adott körülmények között azt az egyedi döntést hozta, hogy miután Bölkény visszavonta megbízását és meghatalmazását, Reizer (azaz Dvorcsák) beléphet a Szövetségbe. Kiderült, hogy az egész rafinált provokációt az az Orosz Ferenc Kálmán eszelte ki és szervezte meg titokban, aki Dvorcsák régi barátja, és aki, miután csalódnia kellett a VÉSZ üzleti kihasználására és a Szövetség irányításának megszerzésére irányuló ambícióiban, azzal tölti idejét, hogy szorgalmasan, időt, pénzt, fáradságot, munkát nem sajnálva belülről és kívülről próbálja bomlasztani Szövetségünket. A tagság körében általános volt a vélemény, amikor viselt dolgai lelepleződtek: ezt csak megbízásból lehet csinálni. Azt azonban nem tudtuk, honnan származik a megbízás. Most viszont bezárult a kör, és az Orosz-Dvorcsák-Gyurcsány összefonódásból bizonyítottnak tekinthetjük: a Gyurcsány-körből szervezik a Szövetségünk elleni rágalomkampányt. Az a tény, hogy ez a magát politikai formációnak hirdető díszes társaság ilyen rafinált, aljas módszereket alkalmazott egy tisztán gazdasági-érdekvédelmi képviseletet ellátó szervezettel szemben, bizonyítja, hogy politikai fellépésüket is kizárólag saját, és a mögöttük álló pénzoligarchia üzleti érdekei érvényesítésére akarják felhasználni. A Gyurcsány-Dvorcsák-Orosz baráti kör mögött álló erők számára a VÉSZ elleni kampány legföljebb csak mellék-hadszíntérként jöhet számításba. Bár erőfeszítéseik láttán úgy látszik, ennek is tulajdonítottak bizonyos jelentőséget. Felvethető, hogy egyáltalán miért léptek fel ellenünk. Ennek két oka van: egyrészt a VÉSZ élesen szemben állt a Gyurcsány-kormánnyal, amikor láttuk, hogy sem a lánctartozások ellen, sem a kis- és középvállalkozások sanyarú helyzetének javításáért nem tesznek semmit. Másrészt a hozzájuk tartozó pénzoligarchia számos tagjával kerültünk szembe érdekvédelmi küzdelmeink során. E kör számára azonban a fő-hadszíntér az egész ország erőforrásainak leszívása, minden elérhető vagyon lenyúlása, stb. Ehhez eszköz a baloldal teljes szétbomlasztása, és helyének elfoglalása. Minden taktikai lépésük, propagandisztikus szólamaik azt bizonyítják, hogy ebbéli ambícióikat egy pillanatig sem adták fel. Módszereikről sok újat nem tudunk mondani, mert közismert: ügynök(ök) beépítésével kiszívni a kiszemelt szervezet erkölcsi és anyagi erejét, eltorzítani a mondanivalóját, belső viszályokat szítani, hatalomba kerülni és/vagy tönkretenni. Az viszont, hogy miképpen sikerült visszavernünk és hatástalanítanunk az élősködő rombolást, tanulságos lehet a tisztességes baloldaliak számára is. Érdekvédelmi és jogi-közjogi ügyeinken kívül nem szoktunk nyilvánosan foglalkozni saját problémáinkkal. A Szövetségünket érő kisszerű, szájaskodó, hazug vagdalkozásokat pedig válaszra sem méltatjuk. Az élősködve rombolás próbálkozásainak visszaveréséről is csak azért szólunk, hogy mások számára is hasznosítható tanulságokkal szolgáljon. A VÉSZ tagjai között vannak jobboldaliak és baloldaliak, akik egymás jogos érdekeinek védelmében készek egymásért küzdeni, akár a másik ellentétes pártszimpátiájának ismeretében is. Abban azonban szinte mindenki egyetért, hogy a mai magyar politikai közélet betegsége az igazi baloldal jelenlétének hiánya. Közismert, hogy a baloldalt az üzleti-pénzügyi oligarchia érdekeit szolgáló neoliberális Gyurcsány-kör züllesztette szét. 2014-ben, a választások évében, ennek a folyamatnak a tragikus végkifejletét láthatjuk. Két választás lezajlott már, a baloldal agóniájával. Következnek az önkormányzati választások, ahol talán még megkapaszkodhatna a baloldal, de továbbra is a széthullás felé halad, mert taktikai előnyök illúzióinak kergetése miatt a rajta élősködő, őt pusztító erővel akar összefogni, ahelyett, hogy vállalná az igazi újrakezdés katartikus döntését. Igaz, az élősködve rombolás módszerét az MSZMP, majd az MSZP alkalmazta, amikor az éledező pártokba és más szervezetekbe ügynököket küldtek, hogy bomlasszák a riválisokat. Így azt is mondhatnánk, hogy az MSZP-t utol érte a sorsa, és az tette tönkre, amit ő indított el. Csakhogy ez egyben a baloldal tönkretételét is eredményezte, és ez egyetlen tisztességes embernek sem lehet érdeke. Még akkor sem, ha el kell ismernünk, hogy a FIDESZ-KDNP pártszövetség sokat átvett és érvényesített a baloldal hagyományos értékeiből. A másik megjegyzésünk: hasonló módszereket más pártok is alkalmaztak a lehetséges vetélytársak ellen. A legrafináltabban, a leggátlástalanabbul azonban a pénzoligarchia érdekeit szolgáló Gyurcsány-kör használta az élősködve rombolás módszerét, amelyet kicsiben mi is megtapasztaltunk. A történet egészen vázlatosan, csupán a módszer legfontosabb elemeire szorítkozva: Orosz Ferenc Kálmán 2009 tavaszán a VÉSZ iránti nagy lelkesedéssel keresett föl. Kitartóan jelentkezett 2-3 hetente, majd felajánlotta a Szövetségen belüli munkáját is. Ezzel végképp a bizalmamba férkőzött, mert a VÉSZ igen nagy létszámú lett, és népes Vezetőség irányította, de az elnökségi-vezetőségi tagok mindnyájan cégvezetők lévén, élet-halál harcot vívtak saját cégeik puszta fennmaradásáért, ezért nem tudtak részt venni a VÉSZ vezetésének gyakorlati munkájában. Végül Oroszt érdekvédelmi titkárrá is kineveztem. Feltűnt, hogy néhány apróságtól eltekintve semmit nem tett meg abból, amire kértem, ami igazán hasznára lett volna az érdekvédelmi ügyintézésnek, ellenben állandóan táblázatokat szerkesztett, és arra akarta a tagszervezetek vezetőit rábírni, hogy minél több adatot adjanak át neki. Valójában ennyiből állt érdekvédelmi titkári tevékenysége, de ekkor még nem fogtam gyanút. Orosz a VÉSZ érdekvédelmi titkáraként, megbízásomból indította el 2011 nyarán a VÉSZ tartalék-honlapját. Annyit közölt velem, hogy saját magát jelölte meg a szolgáltatónál közvetlen kapcsolattartónak. Később derült ki, hogy valójában a saját nevében, magát tulajdonosként feltüntetve nyitotta meg a VÉSZ honlapját. Utólag ez is egyértelművé tette a VÉSZ-ben történő ügyködésének igazi motivációját. Ezt követően, 2011 őszétől 2012 januárjáig két kísérletet tett Orosz Ferenc a VÉSZ üzleti kihasználására. Számunkra ezzel lepleződtek le tényleges szándékai a VÉSZ-t illetően. Először azt találta ki, hogy a VÉSZ tagjainak összes követelése az ő cégén folyjon keresztül. Arra hivatkozott, hogy ezzel garantálná a VÉSZ-t megillető tagdíjak és támogatások befolyását a VÉSZ számlájára. Bár magam, Orosz ígéretei alapján, először támogattam ezt a megoldást, amikor azonban kiderült, hogy a cégével kapcsolatos állításai valótlanok, a VÉSZ tagsága olyan fokú bizalmatlanságot tanúsított Orosz Ferenc Kálmánnal szemben, hogy e "megoldás" teljesen meghiúsult. Orosz például sok tanú előtt azt közölte, hogy tud úgy bankszámlát nyitni, hogy az eltűntethető legyen az APEH látóköréből. Ezek után kiderült, hogy APEH-végrehajtás van az általa megjelölt cég ellen. Aztán megtudtuk, hogy ő maga nincs is benne a „saját” cégében. És ezen a cégen akarta keresztülfolyatni a tagság összességében sok milliárdos jogszerű követelését. Sőt, még inkasszós jogot is szeretett volna a tagcégekkel szemben, de ez már olyan felhördülést váltott ki, hogy azonnal el kellett utasítani. Később lelepleződött, hogy hasonló névvel 10-15 cég kapcsolható a személyéhez, amelyek mind Angliában, ugyanazon a címen vannak bejelentve (72 New Bond St. London). Ez az interneten elérhető nyilvános információ. Ezekkel a cégekkel kapcsolatos legutolsó internetes információ-frissítés 2014. júniusában kelt. Mindennek az ad érdekes pikantériát, hogy Orosz a VÉSZ elleni intrikájában a „szabályszerű működés” szenvedélyes védelmezőjének tettette magát. Hiszen mi másért akarta volna kivonni az APEH látóköréből a bankszámláját, mi másért maradt volna kívül „saját” cégén, és miért másért kell neki Londonban 10-15 bejegyzett cég, minthogy eleget tegyen a szabályszerűség iránti szenvedélyes elkötelezettségének… A másik kísérlet úgy történt, hogy Orosz Ferenc egy kis csoporttal összefogva, nekem tett ígéretekkel és ellenem irányuló fenyegetésekkel meg akarta szerezni az éppen esedékes tisztújító közgyűlésen a vezetői pozíciók többségét, saját üzleti céljaik érvényesítése érdekében. Ezt magam és a VÉSZ Vezetősége is elutasította. Később az ezzel kísérletező tagokat – köztük Orosz Ferenc Kálmánt is – kizártuk a Szövetségből. Jól követhetőek tehát a Gyurcsány-módszer élősködve rombolás technikájának konkrét részletei. Következett az ellentétek szítása, amely már e kísérletek idején is zajlott. A VÉSZ tagsági és aktivista-szimpatizáns körében sok-sok ezer ember fordult meg az idők folyamán, s azok között, akik bármilyen önző okból szívesen átvették volna a Szövetség vezetését, vagy akik ügyében minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerült eredményt elérnünk, könnyen lehetett néhány elégedetlen embert találni. Orosz Ferenc Kálmán akkor indított ellenem és a VÉSZ ellen bosszúhadjáratot, amikor az előbbiekben leírt kísérletei kudarcot szenvedtek. A rágalomkampányához részben annak a csoportnak a segítségét vette igénybe, akikkel az előbbiekben jelzett kétes módszerekkel át akarták venni a Szövetség vezetését, részben más, elégedetlen volt tagokat használt ki (Ajtai Gusztáv, Molnár Judit). Németh Zoltán volt szövetségi tagot pedig Orosz rábeszélte, hogy egy felmérést színlelve Bordás Péter álnéven provokatív kérdésekkel keresse meg telefonon a Szövetség tagjait (volt barátait!), hogy őket ellenem hangolja. Mindehhez eszközül használta fel a VÉSZ tartalék-honlapját, amelyet még érdekvédelmi titkárként nyitott meg és tulajdonított el. A Szövetségünk fölötti döntő befolyás megszerzésére irányuló kísérleteinek kudarca után ugyanis azok a kísérletei is csúfos kudarcot szenvedtek, hogy a saját erejéből, saját tevékenységéből létrehozzon, a VÉSZ-szel elégedetlen társaival együtt, egy másik érdekvédelmi szervezetet, és saját maga küzdelmével tegye eredményessé és ismertté. Pedig folyamatosan ennek ígéretével etette az elégedetlen, vagy általa megtévesztett tagokat Ezért ez a parazita, a VÉSZ társadalmi támogatottságát kihasználó „megoldás” maradt egyedül, hogy Szövetségünk ismertségén élősködve próbáljon némi figyelmet kelteni. Így nézett ki az élősködve rombolás technikája. Tovább nem részletezem. Egyrészt nem szeretném a szükségesnél jobban igénybe venni az irántunk érdeklődő kedves ismerős és ismeretlen barátaink figyelmét, másrészt Orosz egyéb viselt dolgainak nyilvánosságra hozásával nem szeretnék indiszkréciót elkövetni, még Orosz ellen sem. De ennyi talán elég is a lényeg érzékeltetésére. A tanulságok érdekében nem árt kitérni a módszer és művelői konkrét jellemzésére, kiegészítve néhány további tapasztalatunkkal. Először is: saját erőből semmit nem tudnak létrehozni. Ezért tulajdonképpen ártalmatlanok lennének, de ebből fakad két olyan vonásuk, amely hatástalanításához már éberség kell: a gátlástalan hazudozás és a mindenen és mindenkin való élősködés. Minden lélegzetvételük hazugság. Minden alkotófantáziájuk abban merül ki, hogy ki ellen milyen hazugságokat találjanak ki, milyen manipulációkat, provokációkat hajtsanak végre. Ebben képesek rövidtávú sikerekre, hogy aztán a megsemmisítő megszégyenülés váljon sorsukká. Amikor hazudnak, az igazmondót rágalmazzák hazugsággal; amikor csalnak, a becsületest rágalmazzák csalással; amikor szélhámoskodnak, az egyenes szándékú embert rágalmazzák szélhámoskodással, és így tovább. Ez tehát egy biztos orientációs pont: minden, amit írnak, mondanak, - hazugság. Ezt biztosan lehet tudni. Nem szívesen teszem, de e kör karakteréről lehetetlen úgy beszélni, hogy ne térnénk ki az „Öszödi Beszéd” jelenségének, vagyis a hazugság-probléma „klasszikus” történetének kérdésére. Az „Öszödi Beszéd”, abban az értelemben, ahogyan a bűnös igazat mond a beismerő vallomásában, valóban igazság-beszéd. Ha akkor Gyurcsány azt mondja, hogy így tehát, mivel a választók tervszerű, megszervezett, illegális pénzzel finanszírozott becsapására épült a választás, ezért e választás eredménye nem tartható fenn, le kell mondanunk, fel kell oszlatnunk a Parlamentet, s előlről kell kezdeni a kampányt, immár az igaz beszéd alapján, - ha ezt megteszi, alighanem a magyar politikatörténet egyik legnagyobb államférfiújává emelkedett volna. És egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy az MSZP egy igaz beszédre épülő kampány során elvesztette volna a választásokat. De akár így, akár úgy, a legnagyobb dolog bekövetkezett volna: az igaz beszéd mércévé válik. Ezzel szemben, a beismerő vallomás nyilvánosságra kerülése után is, szégyentelenül kapaszkodott a hatalomba, még nagyobb, aljasabb és provokatívabb hazugságokat készített elő, s az általuk elkövetett élősködő rombolást már az ország lefosztásával, pusztításával folytatta, s ezt, teljes mértékben, a mai napig sem hevert ki még az ország. Megsemmisítő veresége után ugyanazt az élősködve rombolást folytatja változatlanul, kicsiben és nagyban, politikai „szövetségeseivel” szemben éppúgy, mint riválisaival szemben. Minden létező írott és íratlan szabályt felrúgnak, de a „törvényesség” és a „szabályszerűség” bajnokainak pózában tetszelegnek. Amikor aztán közröhejt kiváltva lelepleződnek, akkor szégyentelenül menekülnek az újabb és újabb gátlástalan hazugságokba. Álbotrányokat kavarnak mesterségesen, mert a botrányok légkörében érzik igazán jól magukat. Ez azért veszedelmes, mert a valós problémák konstruktív megvitatása lehetetlenné válik, a figyelem pedig a botrányokra terelődik. Ez azért is fontos számukra, mert így elodázzák ürességük, iniciatíva-hiányuk lelepleződését. Ha ujjhegyre szedjük technikájuk elemeit, s a Szövetségünk reakcióit, akkor talán tanulságokkal szolgálhatunk: - beépülés a kiszemelt szervezetbe: ez sikerült (nem csak Orosznak, de más „küldötteknek” is); - nagy lelkesedést mutatva, ígéretekkel, ám minden igazi elköteleződés nélkül a vezető személyiségek és a tagság bizalmába férkőzni: ez nagyrészt sikerült, bár sokan voltak, akik spontán gyanakodva szemlélték Oroszt és társait; jellemzésül, hogy elköteleződés nélkül „lelkesedett”: arra hivatkozva, hogy magánnyomozóként nem lenne jó, ha valaki felismerné, a VÉSZ egyetlen egy akcióján, vagy demonstrációján sem vett részt; - leszívni a szervezet anyagi és erkölcsi erejét: az anyagi kihasználás tekintetében ért el bizonyos sikereket, mert megbízásokat kapott néhány tagtól, akik majdnem mindnyájan elégedetlenek voltak „eredményeivel”, de az igazi nagy üzlet, amire készült, kezdeti stádiumban megrekedt; arra pedig semmilyen esélyt nem adtunk, hogy leszívja és eltorzítsa a Szövetség morális erejét; - megszerezni a szervezet vezetését: ennek kísérletei teljes kudarcba fulladtak; - kívülről és belülről rombolni a szervezetet: bár minden lehetséges módszert bevetettek, semmilyen rombolási próbálkozásukkal nem értek célt. Ennek döntő feltétele volt, hogy a Vezetőség a Szövetség tevékenységének csomópontjain egységes és határozott volt. Nagyon érdekes társadalomlélektani jelenség, hogy Szövetségünk társadalmi támogatottsága nőtt, amikor az irántunk érdeklődők látták, hogy egységesen, határozottan visszaverjük az élősködő rombolás kísérleteit, s az ellenünk irányuló rágalomkampány közepette megingás nélkül haladunk tovább küzdelmeinkben. Az aktivistáktól a minisztériumokig minden szinten érzékeltük támogatottságunk erősödését. Valószínűleg arról lehet szó, hogy szimpátiát kelt, és hitelesíti a szervezetet, ha az emberek azt látják, hogy semmilyen hatása nincs azoknak a hazugságoknak és rágalmaknak, amelyekkel támadnak egy szervezetet, és az egységesen veti ki magából az élősködve rombolókat. A megtisztulás után, 2012 és 2013 folyamán soha nem remélt nagyságú adományokkal támogatták érdekvédelmi munkánkat magánszemélyek és szervezetek. Ez is bizonyította számunkra támogatottságunk erősödését. Az áttekinthetőség érdekében összefoglalom: 1. Az élősködve rombolás rafinált, gátlástalan módszereivel szemben csak olyan szervezeteknek és személyeknek van esélye, akik és amelyek a társadalom valós problémáira irányuló reális megoldási kezdeményezések szilárd morális-eszmei alapjain állnak. 2. A beszivárgás kivédhetetlen, de minél behízelgőbben lelkesedik valaki, minél inkább pápább akar lenni a pápánál, annál kevésbé szabad bizalmi pozícióba helyezni. Egy szervezetben a lelkesedést az elkötelezettség, a hasznos munka, és az áldozatkészség hitelesítse. 3. Azonnal oda kell figyelni, ha valaki cselekvésében feltűnően kerüli az elköteleződés, a bátor kiállás alkalmait, csak szavakban nagylegény. 4. Fel kell tűnnie, ha valaki céltudatosan, hasznos munkára irányuló szándék nélkül, fölöttébb ambicionálja olyan pozíciók megszerzését a szervezetben, amelyek által hozzájuthat a tagok, tagszervezetek diszkrét adataihoz. 5. Nagyon árulkodó, ha valaki a szervezet anyagi lehetőségeinek kihasználására szerfölött nagy érdeklődést és aktivitást mutat. 6. Az intrikus, viszályok szítására irányuló magatartás legkisebb jeleire oda kell figyelni. 7. A pozícióba kerülés ígéretekkel és fenyegetésekkel erőszakolt kísérleteit teketóriázás nélkül vissza kell verni. 8. És legfőképpen: a hazuggal, intrikussal, cinikus manipulátorral nem tárgyalni kell, hanem ki kell dobni a szervezetből. Minden szervezet mindenkori vezetőségének nagy próbatétele, hogy ebben egységes legyen. Fontos a legfelső vezetők megingathatatlan szilárdsága, mert ha ők ilyen helyzetben bizonytalankodnak, befellegzett a szervezetnek. Minden ellentétes vélemény, szemléletmód megvitatása, a legkülönbözőbb nézetek eszmecseréje gyümölcsöző lehet. Azzal azonban, akiről bebizonyosodik, hogy élősködő, romboló szándékoktól vezérelve hazudozik, nem szabad vitát folytatni, hanem el kell szeparálni, és el kell távolítani. A továbbiakban pedig nem kell törődni szómenéses vagdalkozásaival. Ezekben tudjuk összefoglalni tapasztalatainkat. Néhány személyes megjegyzésem: Aki némi közéleti tevékenységbe kezd, akár csak olyan szerény keretek között, mint jómagam, számolnia kell azzal, hogy nevével, eszméivel, szavaival és tetteivel vissza lehet élni. El lehet torzítani, élősködni lehet rajta. Nem szabad ezekkel törődni. Amikor elhatároztam, hogy társadalmi és érdekvédelmi területen ringbe szállok, tudva, hogy számíthatok mindenféle gyalázkodásra, megfogadtam, hogy személyes presztizsem védelmében nem indítok pereket. A hazugságokkal sok mindent el lehet érni rövid ideig, csak egy dolgot nem lehet elérni egyetlen másodpercre sem: az igazságot nem lehet hazugsággal megváltoztatni. És ez éppen elég. Óva inteném attól a hasonló szerepeket vállalókat, hogy szíre-szóra, a szószátyár, rafinált gyalázkodásokra reagáljanak. Fellépésem legkezdetétől éjjel-nappal csak pereket indíthattam volna, ha reagálok a szájaskodó, gyáva támadásokra. Még a látszatát is szeretném azonban elkerülni, mintha Szövetségünket tökéletes szervezetnek akarnánk beállítani. Szó sincs erről. Ezernyi gonddal küszködünk. De ezek immár semmilyen összefüggésben nincsenek a Gyurcsány-Dvorcsák-Orosz baráti társaság élősködő rombolásával, mert azon úrrá lettünk. Aki megtisztelt figyelmével, talán tanulhat a tapasztalatainkból. Mindenekelőtt a tisztességes baloldali embereknek és szervezeteknek ajánljuk figyelmébe ezeket a tanulságokat, hiszen legelsősorban a baloldalt pusztítja ez az élősködve rombolás. Bizony, újra kell kezdeni a baloldal építését, mert a bukott emberek szereposztási kombinációi a tapasztalat szerint sehova nem vezetnek, még ha „megtisztulásnak”, „átalakulásnak”, „újjászervezésnek” becézik is ezeket a színjátékokat. Olyan emberekre van szükség, akik nem csak, és nem elsősorban a hatalomért akarnak dolgozni, hanem magának a baloldalnak az újraélesztésén. Erre esély csak akkor van, ha a baloldalt pusztító embereket, köröket, szervezeteket erélyesen, kategórikus erővel kidobják maguk közül, s többé a közelükbe sem engedik őket, semminemű taktikai előny illúziójának sem engedve. Mert bebizonyosodott: az ilyesfajta előny ígérete is csak a pusztítás szándékának álcája. Ha ez a feltétel teljesül, akkor a baloldal történetének nemes hagyományait már hasznosítani lehet (a sajnos bőven meglévő nemtelen hagyományokat pedig nem szabad akarni újra divatba hozni!): - a baloldal soha nem szavakkal, absztrakt ideológiai vitákkal, hanem mindig szolidáris társadalmi cselekvéssel vívott ki támogatottságot; - a komolytalan szitkozódások, kisszerű személyeskedések, a politikai ellenfelek gyalázása mindig távol állt az igazi baloldaltól; ugyanígy kerülte álproblémák körüli mesterkélt viták hamis színjátékait; - a baloldal kezdeményezései mindig valós társadalmi problémák, bajok reális megoldására irányultak; ez adott komolyságot és tekintélyt a baloldal személyiségeinek; ez a komolyság azt is jelenti, hogy a politikai ellenfelek igazát, pozitív teljesítményét el kell ismerni: nemhogy ártana az ellenfél értékeinek, eredményeinek elismerése, hanem ellenkezőleg, növeli a társadalom szemében a saját álláspont megalapozottságát, a kimondott szó iránti bizalmat. Amikor a magam szerény lehetőségei között elkezdtem közéleti ténykedésemet, a baloldal arra gyanakodott, hogy jobboldali vagyok, a jobboldal pedig arra, hogy baloldali. Ha pedig megkérdeztek, azt válaszoltam: nem nagyon van már értelme ezeknek a politikai iránymeghatározásoknak, de tény, hogy a társadalom többsége ragaszkodik ezekhez a kategóriákhoz. Ha alkalmazkodom e társadalmi elváráshoz, akkor magamat baloldalinak is és jobboldalinak is kell tekintenem. Mert ha a társadalmi szolidaritás, a kiszolgáltatottak védelme, a kisebbségek felkarolása baloldali érték, akkor baloldali vagyok. Ha a népszeretet, a vallások tisztelete, a történelmi hagyományok ápolása jobboldali érték, akkor jobboldali vagyok. Mindebből következik, hogy teljesen osztom a VÉSZ nagy többségének véleményét: a baloldal hiánya betegség, a baloldal újraélesztése a magyar társadalom közös ügye, össztársadalmi érdek. Ha pedig baloldal és jobboldal egyaránt megtanul az emberek, az ország valós bajaira figyelni, termékeny, gyümölcsöző eszmecserékben, a másik igazságaira és értékeire nyitottan keresi és vitatja meg a közjót szolgáló megoldásokat, és a megoldások érdekében kész akár össze is fogni, akkor lassan majd nem szembeállító, frontokba rendező, hanem egymást kiegészítő jellegű különbséget fog hordozni a baloldal és a jobboldal iránykategóriája, mindkettő valós értékeinek érvényesülése mellett. Akkor többé már nem lesz terük a társadalomban az élősködve rombolás parazitáinak.
2014. szeptember 09., kedd | 12179 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Éliás Ádám elnök
Pár évvel ezelőtt még, amikor egy multi céghez, vagy egy bankhoz fordultunk valamilyen érdekvédelmi, vagy társadalmi-emberiességi problémával, gyakran találkoztunk gőgös, olykor nyegle és cinikus elutasítással. Akkor aztán kitört a háború a VÉSZ és ellenfele között, és nem volt olyan bank, vagy multi, amely nagy veszteségek nélkül megúszta volna a Szövetségünkkel zajló összecsapást. Ez akkor is így történt (és néha még mindig előfordul), ha egy adott, egyedi érdekvédelmi ügyben nem tudtunk sikert elérni, és a jogszerű követelést nem tudtuk érvényesíteni. Az ellenfelek a jogszerű követelés kifizetésének sokszorosát könyvelhették el – veszteségként. Azóta változtak az idők. A gőgös, együttműködésre képtelen menedzsmentet sok multinál és banknál kidobták, s azok maradtak, akikben megszólaltak a józan tárgyilagosság és az emberiesség hangjai. Akik belátták, hogy bizalmatlansággal áthatott, ellenséges légkörben nem lehet dolgozni, nem lehet hasznot realizálni, és hogy Magyarországon sem lehet bármit megtenni az emberekkel és a vállalkozásokkal. Kétségtelen, hogy harcos, megalkuvást nem tűrő, kitartó fellépésünk is alighanem hozzájárulhatott a légkör megváltozásához, azonban egyáltalán nem tulajdonítjuk kizárólag saját magunknak ezeket a változásokat. Mi csupán egy határozott társadalmi szándékot képviseltünk, amely immár megkövetelte az itt dolgozó bankoktól és multiktól azt a bánásmódot, ami kötelező az ügyfelekkel szemben a világ fejlett, demokratikus országaiban is. A közakarat és a közvélemény képviseletében rejlik annak a nagy társadalmi támogatottságnak az oka, amelyet kezdettől a mai napig éreztünk és érzünk, és amely erőt adott küzdelmeinkhez. Nem hallgatható el elismerő szavak nélkül az a hatás sem, amelyet a második és harmadik Orbán-kormány tabudöntögető tevékenysége gyakorolt. Szétoszlattak olyan társadalmi-jogi-gazdasági babonákat, amelyek szerint a bank- és multiszféra érinthetetlen, törvények fölött álló érdekeket képvisel. Ma már sok bank és multi cég megtanulta: nem lehet gátlástalan, tisztességtelen, és hatásait tekintve gazdaságot-társadalmat romboló profitmaximalizálásra törekedni. Rövid ideig hozhat ez sikereket, de végül akár megsemmisítő veszteség is lehet ennek a magatartásnak az ellenhatása. Új emberek álltak sok bank és multi élére, akik az emberiesség és az együttműködés szempontjait nem dilettáns, szakmaiatlan szemléletmódnak tekintik, hanem éppen a modern, szociális piacgazdaság szakmai követelményei között tartják számon. Két örömteli történetet nyújtunk át erről az új hozzáállásról a VÉSZ tevékenysége és a magyar közállapotok iránt érdeklődő kedves barátainknak. 1. Az első történet előzménye, hogy több ok miatt nem voltunk megelégedve az előző mobilszolgáltatóval, és ezév május végén elhatároztuk, hogy másikhoz megyünk. A hűségidőnk letelt, tartozásunk nem volt, ezért a telefonszámok megtartásával válthattunk. Felkerestem egy TELENOR üzletet, ahol egy udvarias, készséges fiatalemberrel részletesen megtárgyaltuk az elképzeléseinket és igényeinket, és olyan kedvező számlacsomag-ajánlatot kaptunk, hogy meg is kötöttük a szerződést. Vállalták, hogy az előző szolgáltatóval a váltás ügyintézését teljes körűen elvégzik. A Szövetség egyedüli képviselőjeként többször fel kellett keresnem az irodát. Már ekkor feltűnt, hogy a munkatársak állva dolgoznak a TELENOR üzletében. Először azt gondoltam, ez nyilván valami átépítés miatti ideiglenes helyzet következménye, de aztán rákérdeztem, és más üzleteket is megnéztem. Kiderült: a munkatársak nagy többségének állva kell dolgoznia a TELENOR üzleteiben. Többnyire kora esti időben, a műszak vége felé tudtam elmenni, és szembesültem a fiatal hölgyek rettenetes kimerültségével a 8-10 órás állva végzett ügyintézés után. De a fiatalembereken is látszott a nagy kimerültség. Közismert, hogy minden fizikai megpróbáltatás között a legszörnyűbb az egy helyben állás. Az egyébként „állófoglalkozásokhoz” kötött munkavégzés során folyamatosan lehet mozogni, járni-kelni (például a földművesnek, a gyári munkásnak, az orvosnak, a fodrásznak, a bolti eladónak, stb.), és ez, a szokásos és egészségesnek mondható munkafáradalmakon felül nem fenyeget egészségkárosodással. Az egyhelyben állás viszont borzasztó megpróbáltatása az emberi szervezetnek. Még a katonákat is hosszan készítik fel ilyesfajta feladatok teljesítésére, és még így is kötelező váltani őket két óránként, de ilyen feladatok teljesítésénél különleges élelmezésükről is gondoskodni kell. Bizonyosra vehető, hogy fiatal, huszonéves embereknek, különösen hölgyeknek, akiknek éveken keresztül napi 8-10 órát kell állniuk – még ha hetente csak háromszor-négyszer is! -, lábuk, derekuk, gerincük tönkremenetelével kell számolniuk. Legfőbb bizonyíték azonban elgyötört, megtört tekintetük volt, ahogyan este 6, 7 óra körül próbálták a munkájukat végezni. Volt „egzakt” bizonyíték is. A rögzítendő, velünk kapcsolatos 6-8 adat közül hármat hibásan írtak föl a szerződési dokumentumokra, ezért háromszor kellett újra bemennem. Ez igen furcsa volt, mert nem értettük, hogy jó szándékú, készséges, okos, felkészült fiatalemberek és hölgyek miért követnek el ilyen elemi hibákat. Aztán megértettük: amikor valaki a kimerültségtől az összeesés határán van, nem képes elemi koncentrációra sem. Egy érdekvédelmi társadalmi szervezet nem maradhat közömbös ilyen helyzet láttán, amikor ráadásul – mint a dolgozókkal történt beszélgetések során kiderült – senki, de senki nem képviseli az érdekeiket, ők pedig annyira féltik munkahelyüket, megélhetésüket, hogy nem merik szóvá tenni ezt a problémájukat. Alighanem több ezer ember sorsáról van szó. Nem akartam „protekciós” csatornákon keresztül megkeresni a TELENOR vezetőségét, ezért a megadott számokon indultam el a kapcsolatfelvételre. Az ügyfélszolgálat telefonján megmondtam ki vagyok, a VÉSZ képviseletében keresem a céget, és miről szeretnék az ügyben illetékes vezetővel beszélni. Már másnap visszahívott egy fiatalember a TELENORTÓL, akivel hosszasan, érdemben tudtunk beszélgetni. Feltűnt, hogy egynémely, a kelleténél kicsit indulatosabbra sikerült mondatom után is higgadt, sőt tisztelettudó maradt a stílusa. Kifejtette álláspontjukat, és megígérte, hogy az ügyben döntésképes, kompetens személyeknek jelezni fogja felvetésemet. Megkért, hogy a problémáról a VÉSZ nevében írjak e-mailen egy levelet, hogy kezdeményezésünket, álláspontunkat pontosan tudja interpretálni a vezérigazgatóságon. Ezt még aznap megtettem. Pár napon belül felhívott Kutas István úr, a TELENOR vállalati kommunikációs igazgatója, és meghívott egy tárgyalásra Klausz Ferenc vállalatfejlesztési vezérigazgató-helyettes úrral, a Vállalatfejlesztési Divízió vezetőjével. Erre a megbeszélésre pár napon belül a TELENOR törökbálinti irodájában került sor. Klausz úr kifejtette: az alapgondolat az volt, hogy a munkatársak az üzletekben emberközeli helyzetben tárgyaljanak az ügyfelekkel, ne egy elválasztó pult, vagy asztal két oldalán, távol és idegenül egymástól. Ennek a közvetlen stílusnak jó hatásai voltak. Az nem tudatosodott a vezetőségben, és egyelőre erről nem is kaptak különösebb jelzést, hogy ez a módszer rendkívüli fizikai megpróbáltatást jelenthet a dolgozók számára, hiszen bizonyos intézkedésekkel ennek elejét is akarták venni. A vezérigazgató-helyettes úr nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az emberiességi szempontokat éppolyan fontosnak érzi, mint a VÉSZ, és köszöni, hogy erre a problémára felhívtuk a TELENOR vezetőinek figyelmét. Megbeszéltük, hogy a TELENOR készíteni fog egy felmérést a helyzetről, és kidolgozza az ügy megoldását. Ehhez pár hétre van szükség, tájékoztatni fognak a fejleményekről. Néhány hét letelte után, augusztus legelején arról tájékoztatott először Kutas úr, majd Klausz úr, hogy kombinált megoldást terveznek: a dolgozók az ügyfeleket állva fogják fogadni, amikor az ügyfél jelzi, mihez kéri az ügyintéző segítségét, ez egy bonyolult ügy esetén is néhány perc. A számítógéppel történő munkát viszont – amely általában minden ügyintézés leghosszabb része -, már ülve végzik a munkatársak, vásárlás esetén pedig együtt mennek az ügyfelekkel a kiállított, megvásárolható termékek vitrinjéhez, hogy felvilágosítással segítsék az ügyfelet a vásárlásban. Az egyhelyben állás tehát kisebb része lesz a napi munkának, a többi ülve, vagy ugyanúgy mozgással történik, ahogy egy boltban is mozogva végzik munkájukat az eladók. Újra megköszönték, hogy a VÉSZ felhívta a figyelmüket erre a problémára, és megígérték, hogy az őszi szezon folyamán bevezetik ezt a megoldást. Megköszöntem a jó példát: lám, lehetséges, hogy egy multinacionális világcég érzékeny legyen az emberiességi szempontokra, és erőfeszítéseket tesz, hogy a szakmai-üzleti érdekek és az emberiesség érdekei összhangba kerüljenek. 2. A másik történet jobban hasonlít a VÉSZ átlagos, szokásos érdekvédelmi ügyeihez. Sok rossz példától eltérően azzal a nagy különbséggel, hogy olyan együttműködési készséget tapasztaltunk a finanszírozó bank részéről, amely példamutató. Az Erste Bank finanszírozta az Érdi Ligetszépe Lakópark felépítését. Csakhogy a kivitelező építő Kft. menet közben becsődölt, és felszámolás alá került. Rengeteg család ott maradt a félig kész lakóparkkal, otthontalanul, tanácstalanul és tehetetlenül. Nem volt kivel tárgyalni, a banki ügyintéző a kivitelezőt okolta, a kivitelező pedig már tárgyalás- és döntésképtelen volt, mert felszámoló biztos fennhatósága alá került. A VÉSZ-t az ügy egyik kárvallottja, Dr. Bereczky Ferenc ügyvéd kereste föl, aki ugyan formálisan nem volt jogi képviselője az építőközösségnek, de a saját ügye egyben valamennyi kárvallott ügyét megjelenítette, amellett a történetet és a kialakult helyzetet töviről-hegyire jól ismerte, annak minden jogi vonatkozásával együtt. Az a banki ügyintéző, aki annak idején illetékes volt az ügyben, már régóta nem dolgozott az Erste Banknál. Ezért ebben az esetben is a rendelkezésre álló kapcsolat-lehetőségekből kellett kiindulnom. Eljutottam egy jogász hölgyhöz, akinek röviden elmondtam a problémát. 1-2 napon belül felhívott a Vállalati Workout és Restrukturálási Igazgatóság vezetője, aki az ügyben legmagasabb kompetens személyek egyike. Felajánlotta, hogy keressem fel, mert a bank is megoldást szeretne már az ügyben. Egyeztettünk egy időpontot az ügy megtárgyalására. Az igazgató urat Bereczky úrral együtt az Erste Bank Népfürdő utcai székházában kerestük fel augusztus 7.-én. Lényegében minden kérdésben egyetértettünk. Az igazgató közölte, hogy éppen másnapra hívták össze az ügyben illetékes osztályok kompetens személyeit egy megbeszélésre, amelyen kidolgozzák a megoldáshoz vezető lépéseket. Ígéretet kaptunk, hogy a fejleményekről tájékoztatni fog minket az igazgató úr. Pár nappal később ez meg is történt. Az igazgató közölte, hogy egységes döntés született: megtesznek minden szükséges lépést, hogy a Lakópark kivitelezése befejeződjön, a családok hozzájuthassanak végre várva várt otthonaikhoz. Olyan befektetőkkel tárgyalnak, akik mind tőkeerő, mind szakmai kompetencia oldaláról képesek egy ilyen projekt elvégzésére. Azt szeretnék elérni, hogy kb. két-három héten belül döntés szülessen a kivitelezést befejező befektető kiválasztásáról. Az igazgató úrtól ígéretet kaptam, hogy a Bank rajta tartja a szemét az ügyön, szorosan ellenőrzi a projekt sorsát annak végső befejezéséig. A tárgyaláson tehát nyoma sem volt az áljogi trükközéseknek, a jogászkodó rafinériának, amely régebben oly sok ügyben kétségbeejtő, kilátástalan helyzetbe taszította a kiszolgáltatott, kárvallott embereket, ami miatt aztán irgalmatlan háborúságot kellett indítania a VÉSZ-nek, akár tömegerő bevetésével is, egy adott bank, vagy multi ellen. Sajnos Szövetségünk erről lett „híres”, de nem rajtunk múlt; mi mindig a békés megegyezésre törekedtünk. Konstruktív, megoldást kereső, a kárvallott ügyfelek helyzetét, jogos érdekeit figyelembe vevő magatartást tapasztaltunk tehát az ügyben az Erste Banknál is. Abban a reményben tesszük közzé ezeket a jó tapasztalatainkat, hogy immár nem a harácsolás, az embertelen, mindenkit letipró profithajszolás, hanem a TELENORNÁL és az Erste Banknál tapasztalt lelkület és üzleti morál számít majd hazánkban követendő példának. Két óriási gazdasági erőt képviselő szereplőről van szó, amelyek kompetens képviselői – maguk mögött érezve a teljes cégvezetés támogatását – felismerték a társadalom bizalmának, az egymás jogos érdekeit figyelembe vevő együttműködésnek, és az emberiességnek roppant jelentőségét, amely azonnali kihatással van a stabilitásra, de az üzleti eredményességre is. Csak ez vezethet hosszú távú, nyugodt üzleti-gazdasági fejlődéshez, egy virágzó ország életteli, létbiztonságot nyújtó működéséhez.
2014. augusztus 15., péntek | 12562 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:VÉSZ Akcióparancsnokság
A VÉSZ iránt érdeklődő kedves olvasó írja be a Google keresőbe Dvorcsák Gyula nevét, majd kattintson Dvorcsák Gyula Facebook oldalára. Ott látható Gyurcsány Ferenc oldalán az a személy (Dvorcsák Gyula), aki magát Reizer Gyulának kiadva, 2013. januárjában, háromszázezer forinttal meg akarta vesztegetni a VÉSZ elnökét. Orosz Ferenc volt érdekvédelmi titkár szervezte - saját bevallása szerint is - ezt a megvesztegetési provokációt. Tanulságos Dvorcsák Gyula ismerősi körére is rákattintani. Nem meglepő, hogy van egy „Orosz Ferenc Dunakeszi” nevű ismerőse, az azonban sokkal meglepőbb, hogy ismerősi körében ott vannak a Gyurcsány-kör prominens személyiségei, köztük Szilvásy György is. Most már tehát tiszta, honnan, miért szervezik a Szövetségünk elleni kampányt, mely körök azok, amelyek szemét a VÉSZ elszánt küzdelme a legjobban csípi. És hogy mindez hogyan derült ki? Úgy, hogy a megvesztegetés miatt a VÉSZ feljelentést tett a BRFK-n. Közel másfél évi (!) „nyomozás” után a BRFK Korrupciós Bűnözés Elleni Osztály vezetője, Dr. Balogh Róbert rendőr alezredes egy elképesztően mondvacsinált hivatkozás alapján nyomozást megszüntető határozatot hozott. Ennek a lényege, hogy a háromszázezer forintot Éliás Ádámnak, a VÉSZ elnökének átadni akaró személy nem kötelességszegésre akarta Éliás Ádámot rábírni. Pedig annak ellentételezése lett volna ez az összeg, hogy Éliás Ádám – a VÉSZ elnökeként – ne indítson akciókat Reizer Gyula (azaz a valóságban: Dvorcsák Gyula) ellen. Azt követően, hogy a VÉSZ elnöke visszaadta a pénzt tartalmazó banki borítékot, Dvorcsák még több alkalommal rá akarta bírni, sikertelenül, hogy mégiscsak fogadja el. Csakhogy egy kis „technikai” malőr csúszott a határozat szövegébe, mert a határozatban az alezredes véletlenül (?) leírta a valódi elkövető, Dvorcsák Gyula nevét is. Ezek után pedig egyértelművé vált, milyen körből történik a VÉSZ elleni lejárató kampány szervezése. Elképzelhető, hogy a leleplezés után megpróbálják törölni Dvorcsákot az internetről, de bőven van anyag és nyom, meg lehet majd akkor is találni. Talán nem rugaszkodunk messze a valóságtól, ha feltesszük a kérdést: vajon nem az efféle összefonódások eredményezték azt, hogy bűnözők a Gyurcsány-időszakban sok éven át büntetlenül tevékenykedhettek? A politikai és rendőri vezetőknek nem tűnik fel ez az összefonódás? Az azóta történt, durva szabálytalanságokkal tarkított fejlemények tekintetében is meg fogjuk tenni minden irányban a szükséges jogi és egyéb lépéseket. Erről hamarosan további leleplező közleményeket fogunk közzétenni furcsa személyi kapcsolódásokról. Minden VÉSZ-aktivistát és –szimpatizánst arra kérünk, hogy Dvorcsák Gyula ellen semmilyen erőszakos, egyéni fellépést ne tegyenek, sem szóban, sem tettlegesen. Ezért nem is közöljük most a címét, majd csak akkor, ha szükséges lesz. Az ügynek a jogállam keretein belül, az igazságnak megfelelően kell lezajlania. Ha ez mégsem történne meg, ha az a romlott, cinikus, magát baloldalinak hazudó, valójában ordaskapitalista társaság még mindig ilyen befolyással rendelkezik, akkor akciókat és demonstrációkat fogunk Dvorcsák és Orosz ellen szervezni – amit Dvorcsák a megvesztegetéssel szeretett volna elkerülni. Csakhogy a VÉSZ – megvesztegethetetlen. Ezt hamarosan érezni fogja majd Dvorcsák úr is. Ilyen a Gondviselés segítsége. „Véletlen elírás”. Őszig minden kiderül. Hogy is szól a mondás: aki másnak vermet ás,....
2014. július 15., kedd | 9198 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Éliás Ádám elnök
I. Első fokon pert vesztett a Fővárosi Főügyészség a VÉSZ ellen a Fővárosi Törvényszéken indított perében. II. Készen állunk a kilakoltató bankok elleni harcra. – Üdvözöljük, hogy a Kormány beterjesztette, és az új Országgyűlés első intézkedésként elfogadta a kilakoltatási moratórium határidő nélküli meghosszabbítását addig, amíg a devizaalapú, lakóingatlan-jelzáloggal terhelt kölcsönök ügyének végső jogi rendezése megtörténik. III. Búcsú a kishantosi vetéstől – a földvédelem új dimenziói. I. Első fokon pert vesztett a Fővárosi Főügyészség a VÉSZ ellen a Fővárosi Törvényszéken indított perében. A Fővárosi Főügyészség a VÉSZ megszüntetését kezdeményezte a Fővárosi Törvényszéken. A Törvényszék első fokon elutasította a VÉSZ feloszlatására irányuló főügyészségi kereseti kérelmet. Közjogi küzdelmeink egyik legérdekesebb fejleménye zajlott le és fejeződött be első fokon annak a pernek a szerdán, 2014. május 7.-én megtartott tárgyalásán, amely pert a Fővárosi Főügyészség indította a VÉSZ ellen, kereseti kérelmében a Szövetség megszüntetését kérve a Fővárosi Törvényszéktől. Közjogi küzdelmeink igazi tétje annak a kérdésnek az eldöntése, hogy mi előbbre való: a társadalom önvédelme, vagy pedig az írott jog formális követelményeinek való megfelelés. Ha súlyos, tömeges érdek-konfliktusok keletkeznek egyfelől a pénzhatalom érdekei, másfelől emberek és szervezetek jogos érdekei között, akkor melyik érdeket védi a jogalkotó és jogalkalmazó közhatalom. Ezek a konfliktusok egzisztenciális krízishelyzetbe taszítanak sokakat, ugyanakkor a támadó, nyerészkedő fél eleget tesz látszólag a formál-jogi követelményeknek, és sikeresen álcázza a csalást, sikkasztást, üzérkedést, orgazdaságot, fedezetelvonást, stb., továbbá a jogalap nélküli gazdagodást és a jó erkölcsbe ütköző magatartást jogvitának. Küzdelmeink során, amikor pereket – köztük büntetőpereket – vállaltunk, tartalmilag ebben a dilemmában kellett döntenie az igazságszolgáltatásnak. A kérdés konkrétan úgy jelentkezett, hogy ha egy érdekvédelmi társadalmi szervezet, átlátva a nyerészkedő spekuláció áljogi trükközésén, elszánt a kiszolgáltatottak védelmében, és szokatlan, olykor harcos fellépési formákat alkalmaz, de a célja egyértelműen az igazságosság, a társadalom jogos érdekeinek védelme, akkor elítélhető-e a formális jogszokások be nem tartása miatt. Szövetségünk akcióit kétségtelenül ez a fajta fellépés jellemezte, bizonyos határok (például az erőszakmentesség, a mértéktartás, vagy a kamatkövetelések érdekében történő fellépéstől tartózkodás) szigorú betartásával. Idáig a mérlegünk nagyon pozitív volt. Elenyésző számban születtek elmarasztaló ítéletek, túlnyomórészt pedig vagy már nyomozati szakban megszüntető határozatok, vagy bírói szakban bűncselekmény hiányában felmentő ítéletek születtek. Határozottan az a kép alakult ki, hogy a jogalkalmazó közhatalom a valós társadalmi érdekek védelmét akkor is jogszerűnek minősíti, ha ennek a védelemnek szokatlan, az átlagos társadalmi reflexektől, a bevett jogi fellépésektől eltérő formái és módjai valósultak meg. Ezúttal azonban a Fővárosi Főügyészség perindításával a VÉSZ létezése lett a tét. A Fővárosi Főügyészség, terjedelmes kereseti kérelmében, vastag kötetet kitevő bizonyító dokumentumanyagot mellékelve, a HunguestHotels Zrt. panaszára hivatkozva kifejtette, hogy a Szövetség 2013. június 21.-én Hévízen, a Mirage Hotel (HunguestHotels) ellen végrehajtott akciója jogellenes volt. Tartalma szerint ezt a hévízi, bűnjel-lefoglalási akciónkat azonosnak minősítette a régebbi tulajdonvisszavételi akcióinkkal, amelyektől a Fővárosi Bíróság 2010-ben, a Fővárosi Ítélőtábla által másodfokon jogerőssé tett ítéletével a VÉSZ-t eltiltotta. Ezen felül jogellenesnek minősítette az érdekvédelmi ellenfeleinkkel zajló levelezésünk egyes részleteit, továbbá azt, hogy tagjaink és érdekvédelmi ellenfeleik között közvetítő tevékenységet folytattunk. A Főügyészség keresetlevelére benyújtott írásos, majd a tárgyalás folyamán élőszóban elmondott nyilatkozatomban és válaszaimban kifejtettem, hogy ezeket az akcióinkat mi magunk is egy abnormális helyzetre adott abnormális, ám szükségszerű válasznak tekintettük. Mindig azt hirdettük, hogy a teljesítő ember és vállalkozás érdekvédelmét csakis a jog szavatolhatja. Addig azonban, amíg a közhatalom tehetetlensége és mulasztásai miatt a nyerészkedő spekulánsok azt hihetik, hogy büntetlenül tönkretehetnek rengeteg teljesítő embert és vállalkozást, addig egy érdekvédelmi társadalmi szervezet kénytelen hathatósan kiegyenlíteni a felborult erőegyensúlyt. Ennek eszköze a szolidáris tömegerő, és magára vessen, aki szembetalálkozik ezzel az erővel, miután minden békés megegyezési lehetőséget elutasított, és mindenáron ragaszkodik a teljesítő ember tönkretételéhez. Kitértem arra, hogy bár a sajtó mindig hatalmas érdeklődéssel tisztelt meg minket az akcióink, demonstrációink során, és ezért a tömegkommunikáció minden létező médiumában olyan kép alakult ki rólunk, mintha csak akciók végrehajtásából állt volna a tevékenységünk, valójában megalakulásunktól kezdődően folyamatosan sokat dolgoztunk a békés megegyezések érdekében, a konkrét érdekvédelmi konfliktusok feloldása céljából, és főként a jó irányú jogszabályi változások szellemi-szakmai kezdeményezésében. Ez utóbbiakról is tudósított a sajtó, de sokkal gyérebben. Így állt össze az a hatalmas társadalmi támogatottság, amely Szövetségünket övezi. (Ezen felül itt, e közleményben hozzá kell tennem: bármihez kezdtünk, bármilyen érdekvédelmi területen, a dolgok az általunk kezdeményezett irányok szerint alakultak, jogalkotási és jogalkalmazási területen egyaránt: az egri kórházvédők visszafoglalhatták kórházukat; a becsapott devizahitelesek ügye rendeződik; Kishantos országos üggyé vált - bár nem úgy, ahogy szerettük volna, erre még visszatérek -; a NAV működésének kivizsgálása országos követeléssé erősödött.) A bíróságon azt is kifejthettem, hogy semmilyen jogszabály nem tiltja, hogy egy érdekvédelmi társadalmi szervezet közreműködjön az érdekvédelmi konfliktusban részt vevők közötti megegyezés létrehozásában. Ebben a szellemben léptünk fel tagjaink mellett. Hozzátettem: ha a Fővárosi Főügyészség nem működésünk egyes elemei ellen lép fel, hanem létezésünk ellen, megszüntetésünket kezdeményezve, akkor kötelessége lett volna teljes tevékenységünket mérlegelni. A Fővárosi Törvényszék elutasította a Főügyészség keresetét. A Törvényszék abban a Főügyészségnek adott igazat, hogy ezek a bűnjel-lefoglalási akcióink jogellenesek. Az eljáró bíró szóbeli indoklásában kifejtette, hogy a jogellenességnek nem csak büntetőjogi értelemben lehet realitása, hanem polgári jogi értelemben is. Ugyanakkor abban a VÉSZ álláspontját osztotta, hogy a Szövetség teljes tevékenységét mérlegre kell tenni, ha az abban lévő emberek egyesület alapítására és működtetésére való jogát korlátozni akarják. Márpedig a VÉSZ tevékenysége nem alapozza meg a Szövetség megszüntetésére irányuló kérelem teljesítését. Kommentárunk: minden vágyunk az, és lankadatlan erővel azért dolgozunk, hogy örökre okafogyottakká váljanak ezek az akcióink. Megértettük és megfogadjuk a bírói intést. Azt a küldetésünket azonban nem adhatjuk fel, még ha fellépésünk formáit és módjait meg is kell változtatnunk, hogy a kiszolgáltatott embert és vállalkozást megvédjük a rá támadó, hatalmas túlerőben lévő bűnös érdekekkel szemben. Változatlanul tudniuk kell azoknak, akik mások tönkretételére törnek: nagy árat kell fizetniük, ha kiszolgáltatott emberek megtámadására vetemednek. A VÉSZ számára bőven rendelkezésre állnak törvényes eszközök ahhoz, hogy hatékonyan fellépjen a szipolyozó, spekuláns rablók ellen. Ezt ma már az országban nagyjából mindenki tudja, és attól, hogy fellépésünk jogellenesnek minősített formáitól tartózkodni fogunk, megtaláljuk azokat a formákat és módokat, amelyekkel sem a bankoknak, sem a multiknak, sem a kisebb spekuláns nyerészkedőknek nem lesz tanácsos szembekerülni. II. Készen állunk a kilakoltató bankok elleni harcra. – Üdvözöljük, hogy a Kormány beterjesztette, és az új Országgyűlés első intézkedésként elfogadta a kilakoltatási moratórium határidő nélküli meghosszabbítását addig, amíg a devizaalapú, lakóingatlan-jelzáloggal terhelt kölcsönök ügyének végső jogi rendezése megtörténik. Budapesten és 11 megyében teremtődtek meg egyelőre a feltételei a kilakoltató bankok elleni fellépésnek. Legutóbbi közleményeinkben hirdettük meg a GYŐZ Mozgalom és a VÉSZ akciókészültségét a bankháború újabb szakaszára. Több szervezet csatlakozását követően egy kilakoltató célbank ellen egyelőre kb. 60-70%-os országos lefedettséggel tudjuk egyidejűleg megindítani az akciókat és demonstrációkat. Úgy véljük, ez is elegendő ahhoz, hogy a kiválasztott kilakoltató bank működése megsemmisüljön. Pontosítottuk a budapesti és a vidéki helyszíneket. A szervezés folytatódik a nagyobb lefedettség érdekében. Mindezt azért készítettük elő, mert arra számítottunk, hogy a választásokra tekintettel érdemi lépés ezen a sok százezer család egzisztenciáját veszélyeztető területen ősznél előbb nem lesz, ezért a családok kiszolgáltatottakká válnak újra a bankokkal szemben. Nagyon bíztató és sokat ígérő meglepetés, hogy a Kormány első beterjesztése az új Parlamentnek éppen ennek a súlyos veszélyeket hordozó területnek a hathatós kezeléséről szól. Nagy örömmel nyugtázzuk, hogy ezúttal a végső jogi rendezésig szól a kilakoltatási tilalom, és éppen abban az adós körben, amely a legtöbb és legkiszolgáltatottabb családot foglalja magában, és amely kör védelmében felléptünk. Úgy reméljük, afelé haladunk, hogy a bankháború véglegesen okafogyottá fog válni. Ezért az akciókészültséget a mai napon minden aktivistára és akciócsapatra vonatkozóan felfüggesztjük. A mai naptól bárki fellépne esetlegesen a VÉSZ, vagy a GYŐZ Mozgalom égisze alatt, jogtalanul hivatkozik ránk. A VÉSZ és a GYŐZ Mozgalom addig nem fog lépni, amíg valamilyen negatív drámai fejlemény nem történik. Természetesen figyeljük a bankok magatartását, de a jelek szerint egyelőre sem feketelista meghirdetésére, sem célbank kiválasztására, sem akciók és demonstrációk megindítására nincs szükség. Bár a „fegyvert” lábhoz tettük, a szervezést folytatjuk. Ennek az az oka, hogy meg akarjuk várni a végső jogi rendezés tartalmát. Ha az igazság helyrebillen, ha a becsapott emberek elégtételt kapnak, végérvényesen megszüntetjük a meghirdetett akciókészültséget. Mindig azt mondtuk és mondjuk, hogy a felvett hiteleket vissza kell fizetni. Tehát semmilyen jogsértő követelésünk nincs. Annak követelésében viszont szilárdak vagyunk, hogy a bankok jogsértő nyerészkedése, és ennek folytán sok százezer család életének tönkretétele lehetetlenné váljon. Mindenáron helyre kell állnia az adós családok egzisztenciális biztonságának. Reméljük, hogy a bankok is belátják: ez az ő érdekük is, mert a háborúság állapotában ők sem tudnak dolgozni és fejlődni. Ezzel kapcsolatban szeretnék kitérni a társadalmi támogatottságunk problémájára. Vannak, akik szélhámos, korrupt, erőszakos gengszterbandának tartanak minket, vannak, akik példaképnek tekintett, kiváló, hősi élcsapatnak. Az utóbbiak vannak abszolút túlsúlyban, de tény, hogy ők is túloznak. Az előbbiek a hibáinkat nagyítják fel, az utóbbiak az érdemeinket. Pedig vannak reális hibáink is, és talán némi reális érdemeink is. Amióta napvilágot látott az a valóban szenzációszámba menő fejlemény, hogy az új Országgyűlés legelső törvénye a kilakoltatással fenyegetett családok védelméről fog szólni, sokan úgy vélik, hogy ez annak következménye, hogy meghirdettük a veszélyeztetett családok védelmében a bankháború új szakaszát. Azt mondják, az új ciklus nem kockáztathatta meg az ország pénzügyi stabilitását esetleg megingató társadalmi fellépés bekövetkezését. Ezért ünnepelnek bennünket, azt feltételezve, hogy nekünk köszönhető ez a nem várt fordulat. Soha nem fog kiderülni, hogy felelős emberek mély belső szándékaiban minek milyen szerepe volt. Attól, hogy valaki cáfolja, még lehetett szerepe valaminek. Attól, hogy valaki deklarál egy ilyen hatást, lehet, hogy egyáltalán nem volt jelentősége. Nem zárhatom ki tehát, hogy a bankháború új szakaszának meghirdetése bizonyos szerepet játszhatott a dolgok pozitív alakulásában. Azonban meggyőződésem, hogy egy olyan politikai erő, amely akár a legcsekélyebb mértékben is komolyan veszi a kereszténységet, és meghatározó erő tud lenni, soha, semmilyen módon és mértékben nem engedheti meg az embertelenséget, akármilyen érdekből származzon is annak veszélye. Ezért szívvel-lélekkel éppen azt remélem, hogy a pozitív fordulat elhatározása a mi fellépésünktől teljesen függetlenül, az emberség, a morális jó mellett elkötelezett emberekben, belső indíttatásból született meg. Azt is remélem, hogy a végső jogi rendezés, mind a Kúria állásfoglalása, mind a törvényalkotás szintjén is tükrözni fogja a morális értékek hatóerejét. Ezáltal fogjuk tudni végérvényesen átadni az emlékezetnek, mint egy rossz álmot, a bankháború időszakát. III. Búcsú a kishantosi vetéstől – a földvédelem új dimenziói. Bekövetkezett az, aminek nem szabadott volna bekövetkeznie: a pályázat nyertesei beszántották Kishantoson a biogazdaság őszi vetését. Nem csak azért térünk ki erre a drámai történetre, mert a VÉSZ érzékenyen érintett ezekben az eseményekben, hanem legfőképpen azért, mert valamiféle korszakforduló érlelődik, a földvédelem új dimenziói nyílnak meg, és ez a szó legszorosabb értelmében közügy. Előre kell bocsátanom, mind a VÉSZ, mind a GYŐZ Mozgalom, mind saját nevemben, hogy változatlanul szívvel-lélekkel a kishantosiak mellett vagyunk és maradunk. Az ő ügyük a mi ügyünk, az ő bánatuk a mi bánatunk, az ő vereségük a mi vereségünk; sorsuk soha nem lesz közömbös számunkra. Azért kell ezt előre hangsúlyoznom, mert a történetnek vannak bizonyos mozzanatai, amelyek során nézetkülönbségek alakultak ki. Ez azonban mit sem változtat a barátságunkon. Azért ismertetjük, mert tanulságokat hordoz ez a történet, és mi magunk sem vagyunk birtokában a dilemmák problémátlan feloldásának. Jó egy éve, 2013 tavaszán keresett meg Ácsné Évike, aki annak idején figyelemmel kísérte érdekvédelmi küzdelmeinket, és nem egy alkalommal határozottan kiállt mellettünk az Élőlánc egyik vezetőjeként. Segítségünket kérte Kishantos, és tágabb értelemben a földvédelem ügyében. Megismerve a történetet az a meggyőződés alakult ki bennem, és a VÉSZ és a GYŐZ Mozgalom vezetőiben, hogy itt valóban a következő nemzedékek életlehetőségeiről, életesélyeiről van szó. A tét tehát nem kevesebb, mint gyermekeink, unokáink, dédunokáink élete: éhező nemzedékek sora következik, vagy a biogazdálkodás segítségével, és a szociális feltételek átalakításával (vagyis a föld hazai és nemzetközi pénzhatalommal szembeni megvédésével), megmenthető a föld termőereje, és az egész társadalom létalapjául szolgáló szerepe. Május végére, június elejére kidolgoztam egy országos akciótervet a VÉSZ és a GYŐZ Mozgalom (Gyorsreagálású Önvédelmi Zónák) földvédelemre irányuló aktivizálásáról. Első fázisban Kishantos megmentése lett volna a cél, második fázisban országos mozgalommá fejlesztve léptünk volna fel minden nyerészkedő spekulánssal és cégeikkel szemben, akik bármilyen pusztító technológiát készséggel alkalmaznak a földből kisajtolt profitmaximalizálás érdekében. Tervezetemet minden érintett szervezetnek és személynek eljuttattam. Kértem az érdemi választ és döntést még a nyár előtt (2013.), hogy az első szervezési hullám már nyáron végigmenjen. Egyetlen földvédelemben érintett szervezettől, sem illetékes személytől nem kaptam semmilyen reagálást, mind a mai napig. Egy hölgy írt egy lelkes, támogató választ, aki valamelyik szervezet aktivistája volt. Amikor magyarázatot kértem Évikétől, elmondta, hogy az emberek félnek vidéken, senki nem mer határozottan, pláne harcosan fellépni. A falvakban alig vannak már földműves gazdálkodók, de ők sem mernének semmilyen akción megjelenni, mert féltik az egzisztenciájukat. „De hát most magáról a földről van szó, amelyet a magyar földműves évszázadokon át akár az élete kockáztatásával is védett” – vetettem ellen. Kiderült: már nem ez a helyzet, senki nem mer semmit sem csinálni. Nyár végén megkeresett a GREENPEACE témafelelős képviselője. Elmondta, hogy a zöldszervezet felvállalta Kishantos ügyét, szeretne a VÉSZ-szel együttműködésben cselekedni, és meg akar szervezni egy társadalmi szervezeteket és magánszemélyeket tömörítő szövetséget Kishantos védelmére. Készséggel vállaltuk az együttműködést és a szövetség megalakítását. Gondoltuk, legalább Kishantost mentsük meg, ha a vidéki földműves társadalom passzivitása miatt országos akciót nem is indíthatunk. Jó néhány megbeszélés lezajlott a Kishantos védelmében történő fellépés konkrét terveiről, módszereiről. Javaslatom az volt, hogy az akciócsapatok tömegdemonstrációkon, elszántan, harcosan lépjenek föl. Ahogy később az Orbán Viktornak írt nyílt levelemben is, de ezeken a megbeszéléseken is kifejtettem: ha itt valóban az elkövetkező nemzedékek életesélyeiről van szó, akkor semmilyen ellenféllel szemben nem hátrálhatunk meg, az életünket sem kímélhetjük ilyen tét esetén. Olyan tömegfellépést indítványoztam, amely lehetetlenné teszi illetéktelenek behatolását, és ha mégis ki akarják erőszakolni, rohamrendőrök százait kelljen bevetni. Meg voltam győződve, hogy csak ilyen fellépéssel védhető meg Kishantos. Egy lényeges kérdést érintve itt meg kell állnom. Semmilyen politikai motiváció nem vezetett. Csupán arról van szó, hogy ismerem a politikai hatalom természetét. Ha nem éri el egy fellépés a politikusok figyelmének ingerküszöbét, akkor semmibe veszik azt a fellépést, történjen az bármilyen igaz, közérdekű céllal. Ez a politikai osztály túlterheltségének velejárója. A kishantosiak és a GREENPEACE több alkalommal, írásban és szóban leintettek. Többször kioktatást kaptam kereszténységből, erőszakmentességből, törvénytiszteletből. Semmilyen harcos fellépés nem lehetséges, mert mi elmegyünk, ők pedig ott maradnak – mondták nem egyszer a kishantosiak. A GREENPEACE hivatalosan közölte, hogy ha a VÉSZ és a GYŐZ Mozgalom harcosan fellép, akkor ők kiszállnak az ügyből. Abba a helyzetbe kerültem, amely nem egyszer előfordul érdekvédelmi munkánk során is. Ellenfeleink közül senki nem állíthat le bennünket, de az érintett tagszervezetünk, éppen az, amelyikért fellépnénk, leállíthat, ha ő maga megfutamodik, és feladja a küzdelmet. Ez esetben tehetetlenné, cselekvőképtelenné válunk, mert hogyan küzdjünk valakiért, aki maga nem akar küzdeni? Egyetlen kezdeményezésemet fogadták el: Kishantos földjének közös, szakrális bevetését, amelyet a résztvevő szervezetek, így a VÉSZ aktivistái is, közösen hajtottak végre, kézi vetéssel. Egyébként a tervezett tömegfellépéseink le lettek állítva. Október 31-ről november 1-re virradó éjjel is csupán néhány képzett, harcos, profi aktivistával járőröztünk Kishantos földjein. Ezt tudva meg sem mertek jelenni a területen az előző napon még fenyegetőző győztesek. A későbbiek során viszont mind a kishantosiak, mind a GREENPEACE eljelentéktelenítette és elhallgatta a VÉSZ jelenlétét az ügyben. Tehát az érdekeltek tiltottak el minket saját fellépési stílusunktól. Határozottan az volt az érzésem, hogy azt a demonstrációnkat is fenntartással fogadták, amikor a VÉSZ akciócsapatai autós konvojjal végiglátogatták a környéken lakó pályázati győzteseket, felszólítva őket Kishantos érdekeinek tiszteletére. A dolgok tehát a későbbiekben úgy alakultak, mintha a VÉSZ egyáltalán nem is lenne jelen Kishantos ügyében. Számunkra világos, hogy ez bátorította fel a pályázati győzteseket a törvénytelen pusztításra. Amikor pedig április 12.-én reggel szólt Évike telefonon, hogy a győztesek traktorokkal jelentek meg a földeken, és már elkezdték beszántani a vetést, mondtam, hogy most nagyobb létszámmal kellene beavatkoznunk. Kifejezetten ellenezte, kérve, hogy csak két képzett, hivatásos aktivistát vigyek, mert nem akar háborúságot, csupán a testi épségének védelmére szorítkozzunk. Így is történt. A vetés beszántása akadálytalanul megtörténhetett. Kinek a kudarca Kishantos? Mit üzen a beszántott vetés, amelytől vérző szívvel búcsúzunk? Mindenekelőtt személyes kudarcom, a VÉSZ és a GYŐZ Mozgalom kudarca. Nem vagyunk hozzászokva, hogy jogtipró nyerészkedők kényük-kedvük szerint cselekedhessenek, ha egyszer beavatkoztunk egy ügybe. Ha kifejthettük volna az erőnket, egyetlen győztes sem merte volna a lábát Kishantos földjére tenni a végérvényes jogi rendeződésig. Akárhány őrző-védőt bíztak volna meg, mi tízszeres erővel kergettük volna el onnan őket. De! Mit akarunk mi, ha a föld népe nem akarja mindenáron megvédeni a földet? Hiszen ez zajlik, ennek vagyunk tanúi! Vajon a magyar földművesnek nem kell már a föld? Belenyugszik a rombolásba? Meghunyászkodik a spekuláció előtt? Belemegy a látszatkeltő, hamis játékokba? Mindenféle komolytalan fenyegetésekkel meg tudják őt félemlíteni? És tovább kell mennem, mert annyira irreális, szinte víziószerű az egész történet. Létezik, hogy megváltozott a világ, és a föld népe tudomásul veszi: újra a nagybirtokok uralma jön el? Szabad a pálya a profitmaximalizáló spekuláció, a romboló technológiák, a földművest szolgasorba taszító nagyvállalkozói szervezetek előtt? A keserű kérdések között lassan-lassan mintha felderengene valami halvány fény: nem, valami egészen másról lehet szó! Talán most engedi el kérges tenyeréből a magyar földműves, és vele és általa az egész magyar társadalom a földtulajdonnal kapcsolatos illúziók jelképes bizonylatait? Éppen most érti meg talán, hogy a föld kultusza és kultúrája nem viseli el tovább az egoizmus semmilyen formáját? Lehet, hogy most éli át a csendes és rejtett felismerés gyötrelmes, de megtisztító katarzisát: az emberiség ingyen kapta a földet, senki nem teheti magántulajdonná egyetlen négyzetcentiméterét sem? Hogy el kell ahhoz engedni a föld tulajdonlásának szenvedélyes hajszolását, hogy cserébe megkapjuk az egész föld használatának felszabadító örömét? Lehetséges, hogy ez a tudatváltozás tartja passzív és zavart állapotban a földműves társadalmat? Mert tanácstalan lehet: ha nincs realitása a tulajdonlásának, akkor mi legyen a földdel? Pénzügyi eszközökkel tönkretehették, de hogyan tovább? Joggal érezheti magát a földműves a történelem becsapottjának: becsapták a földosztással, becsapták a kollektivizálással, becsapták a kárpótlással. És most újra becsapták: városi spekulánsok lepték el a határt, sokezer hektáros földterületekre tenyereltek rá, követhetetlen jogi trükközéssel. Ő pedig tehetetlenül áll, és bénultan szemléli, mi történik. Ezzel a rafinériával szemben kiszolgáltatottnak érezheti magát egy ideig. Addig, amíg ennek az újabb becsapásnak tudatára nem ébred. Amíg megérti: tőle ugyan elvették a tulajdon lehetőségét, de átjátszották a földet olyanoknak, akiknek a föld tiszteletéhez és kultúrájához semmi közük. Akik csak a szipolyozás újabb üzleti eszközét látják az anyaföldben. Akkor eszmél majd föl, amikor megértette: azzal, ami történik, nem állítható már szembe a tulajdonlás új követelése. A jövőben már más módon kell viszonyulni a földhöz. Ez a nagy lecke. Akkor pedig jaj lesz a spekulánsoknak. Sarkára áll a föld népe, száműzi az életromboló technológiákat, és a profitmaximalizálás helyett más értékeket állít a földművelés középpontjába. Akkor újra kezdődhet a magyar föld védelmének, és közös életet szolgáló használatának története; a közös boldogulás korszaka. Kishantos méltósága, hogy élén járjon ennek a szenvedéssel és kudarcokkal teli, de magasztos megtisztulásnak.
2014. május 13., kedd | 8685 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail
VÉSZ INFÓPORTÁL/VÉSZ KÖZLEMÉNYEK
Szerző:Éliás Ádám elnök
I. AKCIÓK A BANKOK ELLEN AZ ÁRVEREZÉSEK ÉS KILAKOLTATÁSOK MEGAKADÁLYOZÁSÁÉRT 1. Csatlakozás 2. Leggyakoribb kérdések 3. A jogi eljárások és a társadalmi-mozgalmi jellegű önvédelmi fellépés közötti különbség 4. Információáramlás árverezésekről és kilakoltatásokról II. „A BÍRÓT NEM ÉRDEKELHETI AZ IGAZSÁG, ÉS NEM ÁLLAPÍTHATJA MEG AZ IGAZSÁGOT, MERT AZ IGAZSÁG FILOZÓFIAI KÉRDÉS.” – Elsőfokú ítélet született a HunguestHotels – VÉSZ perben III. HUMOR AZ ÉRDEKVÉDELEMBEN 1. Orosz Ferenc orgazdát keres az általa eltulajdonított honlap értékesítésére 2. A P2 Hotel&Resort Kft. 60 milliót követel attól a cégtől, amelynek 40 millióval tartozik I. AKCIÓK A BANKOK ELLEN AZ ÁRVEREZÉSEK ÉS A KILAKOLTATÁSOK MEGAKADÁLYOZÁSÁÉRT Sokan keresnek minket az utóbbi hetekben telefonon, emailen, akik a honlapunkon „Harckészültség a bankháború újabb szakaszára” címmel legutóbb közzétett közleményünkben leírt fellépésünk részleteiről, a csatlakozás lehetőségeiről érdeklődtek, és lényeges kérdéseket tettek fel. Szeretnénk ezekre válaszolni, és egyben pontosítani is fellépésünk célját, módját. 1. Csatlakozás Mindenki jelentkezhet, akár csoportok is, akik cselekedni akarnak: név, telefon, email-cím, mozgósítható létszám és annak a helyszínnek a megjelölésével, ahol az akciót le tudják bonyolítani. Jelentkezni lehet a vesz.erdekvedelem@gmail.com email címen. Ne jelentkezzenek azok, akik ölbe tett kézzel akarják várni, hogy majd mások megmentik őket. Aki saját magáért sem képes megmozdulni, azon más sem segíthet. Az „élcsapatok” ideje lejárt, az érintetteknek maguknak is cselekedniük kell. A VÉSZ és a GYŐZ Mozgalom hatalmas segítséget nyújthat, de azon mi sem segíthetünk, aki a sült galambot várja. Ha pedig az derül ki, hogy beszélni sokan akarnak, de cselekedni senki, akkor menthetetlen a magyar társadalom. Azok se jelentkezzenek, akik önző módon csak a saját érdekeiket tartják szem előtt, a másik bajba jutott ember sorsa iránt pedig közömbösek. Aki nem tanulja meg a szolidaritás kötelező leckéjét, az magára marad. Senkinek nem kell többet tennie, mint amire képes. De az elvárható, hogy saját egzisztenciális összeomlása és egy társadalmi méretű szociális katasztrófa megakadályozásáért néhány napot feláldozzon, fegyelmezetten, bátran és elszántan cselekedjen. Világos, hogy ősz elejéig nem számíthatunk a közhatalom semmilyen segítségére sem. Fél év leforgása alatt sok ezer, de lehet, hogy tízezernyi család életét tönkre lehet tenni. Ezért magának a társadalomnak kell megszerveződnie, annak érdekében, hogy e félelmetes erő láttán megtorpanjanak a bankok, és ne merjék megkockáztatni az árverezéseket és a kilakoltatásokat. Megsemmisítő erővel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy a pénzhatalom visszarettenjen. 2. Leggyakoribb kérdések - Lesz-e újabb ultimátum a bankok felé? Nem lesz. A közleményeinkben megjelölt, egyetlen otthonnal rendelkező adós-körben árverező, kilakoltató bankokat feketelistára helyezzük, a feketelistát nyilvánosságra hozzuk. A feketelistán szereplő bankok közül egy célbankot kiválasztunk, és minden figyelmeztetés nélkül megtámadjuk akciókkal és demonstrációkkal. Betéteseiket a nyilvánosság minden eszközével felszólítjuk pénzük kivételére. Addig folytatjuk a csatát, amíg ez a célbank össze nem omlik. Akkor újra felszólítjuk a többi bankot az árverezési és kilakoltatási moratóriumra. Ha folytatódnak az árverezések és a kilakoltatások, újabb célbankot választunk ki, és folytatjuk a küzdelmet, mindaddig, amíg egyetlen családot is fenyeget a kilakoltatás veszélye. - Fellépünk-e autó-hitel ügyben? Nem lépünk fel, mert egy autó elvesztését túl lehet élni. Tudjuk, hogy ugyanolyan felháborító csalás zajlott a bankok részéről a deviza-alapú autó-vásárlási hitelekkel kapcsolatban is, mint a lakóingatlan-jelzáloggal terhelt hitelügyleteknél, és ezt szintén rendeznie kell a közhatalomnak. De a veszély ez esetben nem fenyeget olyan szociális katasztrófával, hogy a jogi rendezésig ilyen, az egész társadalom életére, az ország pénzügyi egyensúlyára is kiható fellépést kellene megkockáztatnunk. Ugyanakkor ez teljesen indokolt családok százezreinek, benne sok tízezer gyermeknek a megmentésénél. - Fellépünk-e azok védelmében, akik kilakoltatását az önkormányzatok, vagy a közszolgáltatók kezdeményezik? Nem lépünk fel, mert azokat nem védjük, akik például sok éven át elisszák minden pénzüket, 6-8 évig nem fizetik lakbérüket, és az igénybevett közszolgáltatásokat. Szeretnénk világossá tenni: züllött életvitelű, kötelezettségeiket nem teljesítő embereket nem védünk. A bankok jóhiszemű, egyetlen otthonnal rendelkező áldozatait védjük, akiket a bankok törvénysértő nyerészkedése, a törlesztő részletek elviselhetetlen mértékű, jogtipró megemelése taszítana egzisztenciális összeomlásba. Őket viszont mindenáron megvédjük, akár több bank működésének megsemmisítése árán is. - Hogyan történik a kommunikáció az aktivista tömegekkel? Elsősorban elektronikus úton, de több más csatornán is. Fontos, hogy az elérhetőségét minden személy és csoport pontosan megadja. A VÉSZ és a GYŐZ Mozgalom gyakorlott, felkészült aktivistái is részt vesznek a kommunikációban. - Nem lehetne-e kiterjeszteni ezt a fellépést a társadalmi problémák más területeire is? Amire készülünk, rendkívüli súlyú és kockázatú fellépés. Ilyen erőt csak teljes komolysággal és felelősséggel lehet alkalmazni, szíre-szóra nem. A társadalmi szervezetek érdekvédelmi-önvédelmi tevékenységének egyéb területei a szokásos fellépések keretei között kell, hogy maradjanak. Igaz, hogy a VÉSZ akciói a kis- és középvállalkozások érdekvédelmében is hasonló elszántsággal folynak, de szigorúan lokalizált módon és keretek között, konkrét spekuláns szervezetek, vagy személyek ellen, akik és amelyek tönkre akarják tenni a vállalkozásokat. - Lehetséges-e politikai pártok csatlakozása? Nem lehetséges. A fellépésnek semmilyen pártpolitikai jellege nem lehet. A pártok tagjai, szimpatizánsai csak magánemberekként vehetnek részt. - Hogyan előzhetőek meg a mozgalmat lejáratni akaró provokációk? Az akciócsapatokban tömörülő aktivistáknak kell éberen figyelni, és azonnal blokkolni azokat, akik: bármiféle uszító, gyűlöletkeltő szöveget mondanak, hangoskodnak, fenyegetőznek, fizikai atrocitásra vetemednek. Az ilyeneket le kell fogni, és át kell adni a rendőröknek. A VÉSZ akciói során mindig meg van szervezve egy úgynevezett biztosító csapat, amely a létszám egynegyede körül van, és amelynek feladata, hogy éberen figyeljen, és minden külső támadást, vagy belső provokációt erélyesen elhárítson. Így őrizhető meg az erőszakmentesség. - Mikor ér véget az akciókészültség? Akkor, amikor megszületik a végérvényes, megnyugtató jogi megoldás. Nem a pénzpiacot, hanem a társadalmat kell, megsértett igazságérzetében és jogérzékében megnyugtatni. Hozzá kell tennünk: nem biztos, hogy ebben a krízishelyzetben megspórolható a pénzpiacok játék- és mozgásterének, egyébként már régóta esedékes, hatékony korlátozása. - Fellépünk-e a bank ellen, ha jogerős bírósági ítélet alapján foganatosítja az árverezést/kilakoltatást? A jogi helyzet jelenlegi rendezetlensége, alapvető ellentmondásossága, átmeneti állapota miatt egyelőre nincsenek meg azok a biztosítékok, amelyek szavatolhatnák, hogy a jogalkalmazó közhatalom megakadályozza a fenyegető szociális katasztrófa bekövetkeztét. Amikor általánosan használt hivatkozássá vált az „immorális, de jogszerű” kifejezés, ami fából vaskarika, akkor a társadalomnak a moralitásra, az emberi szívben élő morális parancsra kell hallgatnia, és törvényes, ám kategórikus erejű fellépéssel kell azok védelmére kelnie, akiket „immorális, de jogszerű” lépésekkel tönkre akarnak tenni. Ehhez minden joguk megvan a társadalmi szervezeteknek. A bíróság sem helyezkedhet szembe annak a társadalomnak az érdekeivel, amelytől hatalmi monopóliumait nyerte. Ha mégis ezt teszi, magát helyezi törvényen kívülivé. Mert a demokratikus jogállamban mindenki törvényen kívülivé válik, aki a végső jogforrás, a társadalom fölé helyezi magát, és szembe fordul annak létérdekeivel. 3. A jogi eljárások és a társadalmi-mozgalmi jellegű önvédelmi fellépés közötti különbség Külön figyelmet érdemel ez a kérdés, mert gyakran felbukkan. Nagyon sokan kérdezik, tegyenek-e jogi lépéseket az ügyükben a bankok ellen. A jogi lépéseket a bankok ellen mindenképpen meg kell tenni, képzett jogi szakértő bevonásával. A mi társadalmi-mozgalmi jellegű önvédelmi fellépésünk nem helyettesítheti a jogi lépéseket. Ezt akkor is hangsúlyoznunk kell, ha most éppen az egész kérdés a társadalmi fellépésen múlik, mert abban a jogi káoszban, amelyet a közhatalom különböző testületei e területen teremtettek, egyelőre nincs gyors és hatékony jogi védelem. Valamikor azonban annak is meg kell születnie, s akkor döntő jelentőségű lesz, hogy mindenki megtette-e a szükséges jogi lépéseket. Más a társadalmi akaratnyilvánítás közvetlen módja, amely többek között mozgalmi-önvédelmi jellegű fellépésekben is megjelenik, mint a képviseleti úton zajló jogalkotásban és jogalkalmazásban megnyilvánuló társadalmi akaratérvényesítés. Más a tüntetés és más a törvényalkotás. Más a sztrájk, vagy a bojkott, és más a bírósági per. Más egy akció és más egy petíció. De mindez egyformán beletartozik a demokratikus társadalom akaratnyilvánítási és –érvényesítési funkcióiba. A felül lévők (akár hatalommal, akár pénzzel rendelkezvén) akkor cselekszenek bölcsen, ha a társadalom létérdekei tekintetében a szelíd figyelmeztetéseket is nagyon komolyan veszik. Ellenkező esetben a társadalom egyre keményebb, egyre harcosabb fellépésére kell számítaniuk, akár a népfelkelésig menően is, ha a társadalom a létérdekeit érzi megsértve. 4. Információáramlás árverezésekről és kilakoltatásokról. Ahhoz, hogy a szükséges fellépéseket megalapozottan szervezzük, szükséges pontos információkkal rendelkeznünk az országban folyó árverezésekről és kilakoltatásokról. Ezért a már megadott email-címre (vesz.erdekvedelem@gmail.com) kérjük, mindenki küldje el tájékoztatását ilyen esetekről, a következő adatok pontos megadásával: - az árverezést/kilakoltatást kezdeményező bank neve; ez akkor is szükséges, ha a bank valamilyen más céget/szervezetet/ügyvédet bízott meg az árverezés/kilakoltatás kezdeményezésével; szükséges az ezzel megbízott neve és elérhetősége is; - az árverezéssel/kilakoltatással fenyegetett személy neve, címe, elérhetősége; - az árverezés helyszíne. Ezek nélkül az adatok nélkül az információk használhatatlanok küzdelmünk szempontjából. Ha nem állnak rendelkezésre ezek az adatok, akkor is szükség van valamilyen támpontra az eset pontos megismeréséhez. Szóbeszéd-jellegű információkkal ne árasszanak el bennünket, kérjük, hogy csak a lehető legalaposabban ellenőrzött információkat továbbítsák. Lényeges, hogy csak olyan esetekről küldjenek információkat, amelyek beleillenek fellépésünk témájába: egyetlen otthonnal rendelkező, banki, lakóingatlan-jelzáloggal terhelt, devizaalapú hitelszerződés adósai egyetlen otthonának árverezéséről, és az adós család kilakoltatásáról. II. „A BÍRÓT NEM ÉRDEKELHETI AZ IGAZSÁG, ÉS NEM ÁLLAPÍTHATJA MEG AZ IGAZSÁGOT, MERT AZ IGAZSÁG FILOZÓFIAI KÉRDÉS.” – Elsőfokú ítélet született a HunguestHotels – VÉSZ perben A HunguestHotels Zrt. beperelte a VÉSZ-t „jó hírnév megsértése” miatt, döntően arra az állításunkra hivatkozva, amelyet nyilvánosan is sokszor leírtunk, miszerint a HunguestHotels Zrt. a hévízi Mirage Hotel építése mögötti üzleti-érdekeltségi körhöz tartozik, ezért, formál-jogi trükközésekkel nem léphet túl azon, hogy az építtetők nem fizették ki az építő vállalkozás VÉSZ-tag szerkezetépítési, zsaluzási, falazási munkáját. A HunguestHotels 1 millió forint kártérítést (?!) kért, és kérte a bíróságot, hogy tiltsa el a VÉSZ-t a jó hírneve további „megsértésétől”. Hiába csatoltunk be számos bizonyítékot annak alátámasztására, hogy a HunguestHotels több szálon is üzleti érdekekkel kötődik a hévízi Mirage Hotel megépítéséhez. A Fővárosi Törvényszék bírónője kijelentette, hogy érdemben nem veszi figyelembe a dokumentumokat, bár a bizonyítékok átadásakor azt mondta, hogy majd elolvassa azokat. Mégis „megkésettnek” minősítette őket, és ítéletet hozott. Az ítélet rendelkező részében szemrebbenés nélkül megítélte a kártérítést és az eltiltást. Szóbeli indoklásában a bírónő kifejtette, hogy a bíróságot nem érdekli az igazság, és nem is állapíthatja meg az igazságot, mert az igazság „filozófiai kérdés”, és a bíróság csak a jogi helyzet szerint ítélhet. Itt tartunk. Mit is jelent ez magyarul? Azt jelenti: nosza rajta spekulánsok, nyerészkedők, szálhámosok, rablók, stb., ha elég ügyesek vagytok ahhoz, hogy a formál-jogi követelményeknek eleget tegyetek, hogy a legnyilvánvalóbb csalást, sikkasztást, lopást, fedezetelvonást is jogvitának álcázzátok, akkor nem kell félnetek semmilyen következménytől, minket az igazság nem érdekel, majd megvédünk titeket. Félreértés ne essék: szó sincs arról, hogy hangulatot akarnék kelteni Dr. Schöck Beatrix bírónő ellen, aki egyébként igen rokonszenves, komoly és kedves személyiségnek tűnt. És általában is határozottan, és ha kell harcosan is visszautasítjuk azt az időnként lincs-hangulat keltésére vetemedő fellépést, amelyet némelyek a bírói kar ellen megengednek maguknak. Nagyon sokszor vagyunk éppen annak tanúi, hogy a bírói kar az igazságosság és jogszerűség utolsó szilárd bástyája. Éppen a devizaalapú hitelszerződésekkel kapcsolatos számos per bizonyítja ezt. Arról van szó, hogy miképpen pusztít a társadalomban az az elv, miszerint „igazság sok van, jog azonban egy”, ezért a jogalkalmazó közhatalmat nem érdekelheti az igazság, csak a formál-jogi helyzet szerint ítélhet, az igazság nem számít. A dolog éppen fordítva áll: igazság egy van, jog viszont sok. A dolgok nem sokféleképpen, hanem egyféleképpen történnek. Igaz, hogy az igazságot viszont sok oldalról szemlélhetjük, és az egyéni szemléletmódok szubjektív szempontjai nem írhatják felül a jogot. Az igazság tisztázása azonban a bíró legfőbb feladata, legalábbis egyenrangú feladata a jogi helyzet tisztázásával. Csak az a bíró töltheti be – egyébként végtelenül nehéz, minden tiszteletet megérdemlő - hivatását, aki soha nem szűnik meg fáradozni az igazság és a jog összhangba hozásán. Hatalmas jelentősége van, hogy az állam funkcióinak és hatalmi szervezeteinek meghatározásánál az „igazságszolgáltatás”, és nem a „jogszolgáltatás” fogalmát használják. Az a bíró, aki nem igazságszolgáltatást végez, nem felel meg e hivatás államhatalmi kritériumainak. Mert a bírói kar a hatalmi monopóliumait a társadalomtól nem jogszolgáltatásra, hanem igazságszolgáltatásra kapja. A rendőrségnek és az ügyészségnek is ennek szolgálatában kell állnia. Tapasztaljuk, hogy az egyetemi oktatást és a jogi organizáció testületeit és személyiségeit ellepte ez az igazság semmibevételére irányuló pusztító babona, amely felszabadítja a bírókat az igazságkeresés és az igazságszeretet kötelezettsége alól, azaz az igazságszolgáltatás rájuk rótt kötelezettsége alól. Mit mondjunk, ha ennek a téveszmének legfőbb hirdetői közé tartozott az Alkotmánybíróság egykori elnöke, aki később köztársasági elnök is lett. Valami megfoghatatlan zavarodottság folytán ezt az igazság-ellenes magatartást hirdetik úgy, mintha a demokratikus jogállam valós alapelvei közé tartozna. Így jutunk el oda, hogy az igazságérzetükben vérig sértett emberek nem találnak biztos kapaszkodókat sérelmeik orvoslására. Ha pedig sok, és egyre több ilyen ember és csoport van, akkor beláthatatlanul veszélyes társadalomlélektani helyzetek alakulhatnak ki. Szokásomtól eltérően, udvariatlanul belekérdeztem a bírónő szóbeli indoklásába: „Akkor tehát jöjjön a forradalom?”, majd távozóban azt mondtam: „Ezért tart itt a társadalom!”. Azon kívül, hogy udvariatlanságomért ez úton elnézést kérek a bírónőtől, aki volt olyan kedves, hogy rendre sem utasított, azt szeretném a leghatározottabban rögzíteni, hogy nem emberek ellen vagyunk, hanem rossz elvek ellen, amelyek legelőször azokat pusztítják, akik alkalmazzák őket. Mert elgondolkodtam: vajon mit érlel egy rengeteg ítéletből összetevődő bírói pályafutás, amely mérhetetlen tömegű igazságtalanságot ültet bele a társadalomba, annak minden következményével együtt? Lehet mentség a „szaktekintélyek” címeres ostobaságaira hivatkozás? Fel lehet adni az igazság szolgálatát, pusztán azért, mert néhány akadémikus szobajogász a filozófia elméleti területére száműzi az életből az igazság problémáját? Ennyiben közérdekű ez a per. Az ítéletet természetesen megfellebbezzük, és kérni fogjuk a becsatolt bizonyítékok figyelembe vételét. A szó szoros értelmében IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁST fogunk kérni a másodfoktól. III. HUMOR AZ ÉRDEKVÉDELEMBEN Van a jellemtelenségnek, becstelenségnek, gátlástalan nyerészkedésnek olyan foka, amely már nem felháborodásra, hanem inkább nevetésre ingerli az embereket. Arra pedig méltán mondják, hogy „közröhej”, ha még ráadásul primitívség és ostobaság is övezi a történetet. 1. Orosz Ferenc orgazdát keres az általa eltulajdonított honlap értékesítésére Az előzményekről beszámoltunk honlapunkon az ÉVÉRTÉKELÉS 2013 című közleményünkben. Orosz Ferencet, aki akkor a Szövetség érdekvédelmi titkára volt, 2011 nyarán a Vezetőség felhatalmazása alapján megbíztam, hogy nyisson egy tartalék honlapot Szövetségünk számára, mivel akkoriban állandó támadásnak volt kitéve az eredeti honlapunk. Orosz a honlapot meg is nyitotta, és annyit közölt, hogy kapcsolattartónak saját magát jelölte meg. Fél évvel később egy kis csoporttal együttműködve, saját üzleti érdekeik szolgálatában, kétes módszerekkel át akarta venni a VÉSZ vezetését. Amikor ez nem sikerült, hazugság- és rágalomkampányba kezdett a VÉSZ ellen. Ennek érdekében a VÉSZ tartalék honlapját, amelyről kiderült, hogy saját nevére vette, eltulajdonította a Szövetségtől, és saját honlapjaként kezdte használni, megtöltve azt a Szövetség elleni gyalázkodással. A megfelelő jogi eljárások megindítása előtt fel kellett szólítanom hivatalosan a honlap visszaszolgáltatására. Erre azt válaszolta, hogy „peren kívüli megoldás”-ként vásároljuk meg tőle az általa eltulajdonított saját honlapunkat, „méltányos áron”, majd hozzátette, hogy „A honlap tartalma természetesen külön megállapodás és áralku kérdése, hogy ugyanezt nem teszem-e át egy másik linkre.” Vagyis: fizessünk a tőlünk eltulajdonított saját honlapunkért, és külön annak minket gyalázó, rágalmazó tartalmáért. Ez aztán az üzleti fantázia! Szabad a gazda, a VÉSZ ellenségei jelentkezhetnek és ajánlatot adhatnak! Valószínűleg igen olcsón hozzá lehet jutni a honlaphoz, mert nagyon elégedetlenek lehetnek vele, akik a tolvajt megbízták a VÉSZ rágalmazásával, ezért nekik nem kell. Igaz, lopott holmiról van szó, amelyet majd vissza kell adni, és ki kell állni a vicces húzásokért a kimért büntetéseket, dehát ezért olcsó. Ilyen esetekben szokta mondani egyik szókimondó barátom: rég röhögtem ekkorát. 2. A P2 Hotel&Resort Kft. 60 milliót követel attól a cégtől, amelynek 40 millióval tartozik Mások is rendelkeznek még ennél is fejlettebb humorérzékkel. Például itt van a P2 Hotel&Resort cég. A HunguestHotels Zrt. után ők lettek a hévízi Mirage Hotel új tulajdonosai, akiktől aztán az átépítés-bővítés-korszerűsítés munkái után a HunguestHotels visszabérelte az épületet. Elsőrendű felelősségük van abban, hogy a szerkezetépítést, zsaluzásokat, falazásokat kivitelező Csiszár Vállalkozás munkája 40 millió forint értékben nem lett kifizetve. Hajmeresztő szabálytalanságok közepette adta ki, nyilvánvalóan kétes körülmények között a hévízi Önkormányzat a használatbavételi engedélyt. Az ügyről több alkalommal beszámoltunk, akcióinkkal, demonstrációinkkal összefüggésben. És most jön a vicc: azok után, hogy a P2 Hotel&Resort tartozik 40 millió forinttal a Csiszár Vállalkozásnak, közjegyzőn keresztül kibocsátott ellenük és a VÉSZ ellen, egyetemleges követeléssel, 60 milliós fizetési meghagyást, jóhírnév-rontás(!), kártérítés(!), elmaradt haszon címén. Akárhogy számolom, 100 milliós tiszta haszon! Az elmaradt hasznot még megértem, mert jobbnak látták bezárni akcióink után a Mirage Hotelt, és azt tanácsoljuk, ne is nyissák ki, amíg tartozásukat nem rendezték, nehogy valami kellemetlenség történjen (erről hamarosan, egész Hévíz városát illetően közleményt fogunk kiadni) de jó hírnév?, kártérítés?? Mintha egy rabló beperelné az áldozatát a tett színhelyén ottfelejtett feszítővasért. Természetesen Csiszárék és a VÉSZ is ellentmondott a fizetési meghagyásnak, ezzel érvényét is vesztette, de az arcátlanságnak ez a foka derűs perceket okozott aktivistáinknak. Mindenesetre a P2 Hotel&Resort a VÉSZ elsőszámú célpontjává vált, mi is szeretnénk egy kicsit megcsiklandozni a céget, bár nem biztos, hogy nevetni fognak, ha kezelésbe vesszük. Lehet, hogy ennek a csiklandozásnak a híre egész Hévízen hallható lesz. Érthető, hogy sokan vannak már, akik elvesztették a humorérzéküket. Kétségtelen, hogy nekünk is fogy. Budapest, 2014. április
2014. április 08., kedd | 7267 találat | Nyomtatás | PDF |  E-mail

<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>
1. oldal / 11


Powered by AlphaContent 4.0.10 © 2005-2026 - All rights reserved