BESZÁMOLÓ a VÉSZ vörös iszap segély akciójáról |
Írta: Éliás Ádám | |||
2010. október 08. péntek, 00:00 | |||
Kedves Szövetséges Barátaim! Beszámolok utunkról.
Először tehát Devecserre mentünk. Nem embernek való látvány. A fő utca házainak fala 1-2 m magasan vörös, a házakból kidobálva az utcára összetört bútorhegyek, mintha valami gigászi lomtalanítás lenne. Mindenütt minden vörös sártól tocsog, pedig száraz, napsütéses idő volt. Megjelent két locsoló kocsi, locsolta a vörös sártól vastagon szennyezett betont, nyomában felszállt valami pára, ahhoz hasonlító csípős hatással, mint a könnygázgránát – az utóbbit tapasztalatból jól ismerem. Átmentünk Kolontárra, ahol a Kultúrház melletti épületben kellett az adományt leadni. Hatalmas tömeg, rendőrök, katonák, katasztrófavédelmisek, zűrzavaros tanácstalanság. Hosszasan kellett várni, amíg egyáltalán oda tudtunk állni az épülethez. Leírhatatlan kétségbeesés van, az emberek végleg el akarnak menni. Megrendítő volt a hálás tekintetük. Egy asszony elkérte Feritől a VÉSZ-feliratos mellényt, hogy „örökre megőrizze”. Kis szóváltásom támadt egy katasztrófa védelmis tiszttel. Mindenáron az ő helyiségükbe akarta vitetni az adományainkat. Mondtam, hogy mi a lakosságnak hoztuk a segítséget, mert a katasztrófa védelmisekről van aki gondoskodjon, a lakosságról viszont egyelőre nincs. Erre azt mondta, hogy higgyem el, nem maguknak akarnak bármit is, de sokszor elemi hiányban szenvednek ők is. Erre aztán nem vitatkoztam tovább, hiszen ők is önfeláldozó munkát végeznek. Érdekes, hogy külön nagyon örültek mindkét helyen a kávénak és a teának. Mindkét helyen felírták Szövetségünk nevét, mint adományozóét, s az átadott adományok listáját. Kolontáron elismervényt is kaptam. Köszönöm Skárta Jóskának és Kasza Ferinek (Nóra 97 Kft.) a munkáját. Velük így hármasban bonyolítottuk le az egész akciót. Köszönöm Papp Gyusziéknak, Perczel Attilának, Sándor Gáspárnak, Tokaj Imrének a csütörtök reggeli megjelenést a gyülekezőhelyen, és a segítőkészségüket. Az eset egy kis kellemetlen tanulsággal is járt. A rengeteg felajánlásra építve a sajtóban is meghirdettem az akciót. Kijött az ECHO TV, s bizony kicsit égő volt, hogy hárman-négyen lézengtünk ott, s maximum egy kis teherautónyi adomány jött össze. Végül a becsületet az mentette meg, hogy az utolsó pillanatban megérkezett a Nóra 97 Kft. (Tóth Zoli) alaposan megpakolt zárt teherautója, s a VÉSZ-feliratos mellényekbe „beöltöztetett” járművek így már egy tekintélyesebb konvoj benyomását kelthették. Tanulság: ha a felajánlásokra építve, vagy bármi okból valamit meghirdetünk a sajtóban, azok az egyébként valahol a közelben tartózkodó barátaink is tartsák kedves kötelességüknek, hogy a gyülekezés helyszínére odajöjjenek, akik esetleg egyébként nem tudnak a meghirdetett cél helyszínére elmenni. Az ECHO-s riporter és operatőr nagyon kedves és rokonszenvező volt velünk, de kifoghattunk volna olyan TV-t is, amelyik kapva-kapott volna esetleg azon a lehetőségen, hogy pengellérre állítson bennünket. Szerencsére ez most nem következett be. Nagyon köszönöm még egyszer, hogy segítségetekre, áldozatkészségetekre építve végül is jelentős értékben ki tudtuk fejezni szolidaritásunkat ezekkel a szerencsétlen, iszonyatos csapást szenvedett honfitársainkkal. Remélem sok szervezet követi majd a példánkat. Az ECHO TV készített egy rövid interjút. Hogy leadták-e, vagy mikor adják le nem tudom. Abban mondtam: bizony, fizikai, lelki, szellemi, morális értelemben egyaránt gyógyításra szorul az ország. A szerződést a Gránit Police-szal megkötöttem, minden felvetéseteket elfogadták. A pudding próbája az evés, most majd az „evés” következik. Mindenkit üdvözlök, jó hétvégét kívánok: Budapest, 2010. október 8. Éliás Ádám elnök
|